Egy testvérpár a hallgatókért – Interjú az Artner fivérekkel

Processed with VSCO with g3 preset

Artner Gábor harmadéves joghallgató és immár évek óta évfolyamképviselő. Testvére, Artner András végigkövette, hogy bátyja mit csinál a jogon, majd miután szeptemberben elkezdte az egyetemet, ő is elindult a választáson. Szüleik orvosok, a politika nem tabutéma az asztalnál, abszolút támogatták mindkettőjüket, hogy HÖK képviselőként dolgozzanak. A testvérpárral kari közéleti munkájukról beszélgettünk.

Jurátus: Mióta vagytok képviselők?

Artner Gábor: A legelejétől kezdve. Kerekes Dóri volt a mentorom, aki egyben évfolyamképviselő is volt. Ő mesélt magáról a HÖK-ről, annak működéséről, és ő adta a motivációt, hogy én is részese legyek. Mindig is érdekelt az érdekképviselet, láttam ebben potenciált. Úgy gondoltam, ez jó lehetőség, hogy segítségére legyek nemcsak magamnak, de az egész évfolyamnak is. Őszintén szólva volt azonban a motivációmnak egy önző aspektusa is: az én munkamorálom olyan, hogy mindent nagyon alaposan szeretek elvégezni, azt tartottam a biztosnak, ha én csinálom…

Gólyakorunkban még létezett a Czabán Samu által tartott kiselőadás-sorozat, ami a HÖK utánpótlást volt hivatott biztosítani. Részt vettél ezeken?

Gábor: Nem. Kizárólag Kerekes Dóritól hallottam a HÖK-ről.

Ahogy egyre előrébb halad egy évfolyam, annál kevesebben jelentkeznek képviselőnek. Te hogyhogy még mindig képviselő vagy?

Gábor: Abszolút így van, lassan kihullunk. Én szeretek képviselő lenni, hasznosnak is tartom, élvezem, és úgy gondolom, jól is végzem a dolgom. Nem gályarabságnak élem meg.

András: Az jó kérdés, hogy én miért jelentkeztem… Gábor mesélt a HÖK-ről, a képviseletről, és nekem megtetszett, hogy van egy ilyen lehetőség. Még semmit sem tudtam az egyetemről, de annyira érdekesnek találtam, hogy én is az első alkalommal megmérettettem magam. Az évfolyam pedig – szerencsémre – bizalmat is szavazott nekem. Nálunk hatan indultak, és három mandátumot lehetett kiosztani.

Processed with VSCO with g3 preset

Milyen a Küldöttgyűlés?

Gábor: Megvannak ennek a monoton jegyei, sajnos a tényleges, konstruktív vita minimális. A fontos kérdésekről nem úgy és olyan intenzitással esik szó, mint ahogy az elvárható lenne.

Érzitek néha úgy, hogy nem becsülik meg eléggé a képviselői munkátokat? Gondolok például arra, hogy a Pro Communate díj körül milyen kellemetlen szituáció alakult ki…

Gábor: Teljesen megértettem, hogy az érintett lelkiismeretes képviselő min akadt fenn, szerintem jogosan. Azonban látni kell azt is, hogy volt egy olyan kiszólása a Küldöttgyűlés felé, hogy a jelenlévők közül nyilván sokan nem tudják, milyen képviselőnek lenni. Azonnal volt is olyan képviselőnő, aki ezt sérelmezte, hiszen képviselőkhöz intézte ezt a mondatát. Ez egy olyan vádaskodás, ami után nem tisztességes elvárni a szavazatokat.

Egyébként általánosságban beszélve sajnos valóban semmilyen megbecsülést nem kapunk, időről időre minősíthetetlen módon keresnek meg engem különféle ügyekkel a hallgatók.

Az embernek ezt helyén kell kezelni, nem azért indul valaki egy ilyen tisztségért, hogy a képét bekeretezve lássák vissza az egyetem falán, hanem azért, hogy harmonikusabb kapcsolatot alakítsanak ki az évfolyamok a tanszékekkel, és a lehető legkevesebb súrlódással éljük meg mind a szorgalmi, mind a vizsgaidőszakot.

András: Az első vizsgaidőszakomban én olyan tanszékkel – a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékkel – tartottam a kapcsolatot, amellyel az ég világon semmilyen probléma nincs. A másik két képviselőtársam, Rúben és Boglárka ezzel szemben rengeteg munkát végzett. Nekem a célom az, hogy a tanszékek és az évfolyam közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy hatékonyabb legyen a munkavégzés. Gondolok itt arra, hogy pontosítsák a követelményeket, vagy a vizsgaidőszakban felmerült bonyodalmakat közösen tudjuk megoldani. Fontos lenne, hogy ne legyenek kétségbe esett hallgatók. Rengeteg olyan évfolyamtársam van, aki ténylegesen pánikol, és így keresi meg a képviselőket.

Gábor: Az évfolyam-képviselőnek meg az a baja, hogy nincsen kihez fordulni, ha ő esik pánikba… Valóban cél, hogy attól a kétségbe esett stádiumtól, amiben sok hallgató van, valahogy távolítsuk őket.

Mi volt a legnagyobb krízis, amit képviselőként átvészeltél?

Gábor: Képviselőtársam, Brunner Dániel biztosan többet tudna erről mesélni: a tavalyi, azóta meme-áradat formájában elhíresült levelezést a Nemzetközi Jogi Tanszékkel ő folytatta le. Azt kell, hogy mondjam, hogy azok a tanszékek, akikkel én kapcsolatban vagyok, kifejezetten együttműködőek, mind Gellér Balázs, mind Hack Péter tanszékvezető professzor urak mindent megtesznek azért, hogy segíteni tudjanak. A Polgári Eljárásjogi Tanszék is segítőkész volt a hírekkel ellentétben.

Processed with VSCO with g3 preset

Sokan panaszkodnak, hogy jogi tanulmányok mellett semmire sincs ideje az embernek. Azt már tudjuk, hogy ti HÖK-öztök. Más szervezet munkájában részt vesztek, esetleg dolgoztok valamit?

Gábor: Nekem sincs semmire időm! Tagja vagyok a Joghallgatók Önképző Szervezetének, de számos más elfoglaltságom volt az elmúlt évek alatt. Gyakornokoskodtam ügyvédi irodánál, az Izraeli Nagykövetségen, az Alkotmánybíróságnál, most ismételten egy ügyvédi irodánál dolgozom. Lehet, elcsépelt mondás, de úgy gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy ideje legyen.

András: Egyelőre még szokom az egyetemi létet, szeretnék mentor lenni, az új tanrend miatt annyira leterhelve sem éreztem eddig magam. Szeretek ide járni, próbálom kiélvezni.

Az új tanrend könnyített a terheken?

Gábor: Ez komoly kérdés? Nagyon is! Nincsen sem róma, sem MÁJT szigorlat, az alkotmányjog vizsga megváltozott, korszerűbb lett, de ezt a tanszéki oktatók már részletesen kifejtették a Jurátusnak. Pozitívum, hogy nem kínozzák az embert első évben. Érdekes ötlet, hogy a polgári jogot elkezdik második félévtől, még a római jog 2. befejezése előtt oktatni, de majd meglátjuk, hogy működőképes-e a rendszer.

Mit szóltok ahhoz, ha valaki egy számára kardinális kérdést maga akar megoldani az évfolyamon belül? Vagy például azt ha nincs helye az első sorokban…

Gábor: Mindenkit bátorítok arra, hogy ha van egy problémája, akkor azt nyíltan kommunikálja. Azonban ilyenkor mindig tisztában kell lenni azzal, hogy nem mindenki fog velünk egyetérteni, és tűrni kell az ellenkező kommenteket.

Vannak konkrét céljaitok erre a félévre?

Gábor: Szeretném a büntetőjog elővizsgát visszaszerezni. A Tanszék ezt nagyon jól megszervezte, és felháborítónak tartom, hogy más tanszékvezetők nyomására ez be lett szüntetve. A mi évfolyamunknak már nem reális lehetőség, de reményeim szerint a következő évfolyamoknak újra lesz elővizsga, ami könnyíthet a vizsgaidőszak terhein.

Kellene a képviselőknek fizetés?

Gábor: Igen! A megbecsülésnek ez kézzelfogható formája, ami biztosan motiválná az embereket. Nem feltétlenül a díjazásra gondolok, hanem a megbecsülés valamilyen tárgyilagos manifesztációjára.

András: A HÖK presztízse biztosan nőne ezáltal, szerintem több ember is jelentkezne.

Köszönjük a beszélgetést, és munkátokhoz további sok sikert kívánunk!


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Varga Dominika Kincső

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.