A különböző konteók már sokszor felvetettek egy esetleges Polexitet. Mostanára már tényleg csak egy hajszál választja el a lengyeleket a kilépéstől. Jól érzékelhető, hogy az Európai Unió komoly erő-demonstrációba és regulázási kísérletbe kezdett a lengyel kormánnyal és alkotmánybírósággal szemben. Érdemes megvizsgálni, hogy mégis miért került Lengyelország reflektorfénybe az uniós színtéren, és meddig tudja még feszíteni a húrt.
Lengyelország és Magyarország számos dologban hasonlít egymásra, ilyen például az is, hogy 2004. május 1-je óta európai uniós tagállamok. Ahogyan a többi szovjet utódállamba, úgy a lengyelek gazdaságának helyreállításába és az életszínvonal nyugati szintre való integrálásába kiemelkedő mennyiségű anyagi és egyéb jellegű erőforrást invesztált az Európai Unió. Az elmúlt években azonban minden segítség és pozitívum ellenére, egyfajta távolodással jellemezhetnénk a lengyelek és az Unió kapcsolatát.
A lengyel kormányzat
A 2019. évi parlamenti választásokon a Jog és Igazságosság (PiS) párt szerezte meg a mandátumok jó részét, a miniszterelnöki pozíciót Mateusz Morawiecki tölti be. Noha többségre tett szert, mégis szövetségesekkel működik együtt a kormányzati tevékenységek végrehajtásában – három tárcát kapott a másik két párt. Továbbá a kormánytagok között a lengyel politikai rendszer jellegzetessége szerint találkozhatunk hat párton kívüli állami tisztségviselővel is. A PiSideológiai szempontból jobboldalra sorolható, hiszen konzervatív, bizonyos kérdésekben pedig nacionalista irányvonal jellemzi. Elmondhatjuk róla, hogy konfrontatív, illetve populista attitűddel, sajátosságokat bír. A pártrendszerben betöltött fölényének egyrészt az az oka, hogy sikeresen kialakította a képet választóiban: figyelnek szavazóikra és meghallják a hangjukat. Másrészt pedig a lengyelek esetében is megállapítható, hogy a baloldal az évek folyamán töredezetté vált, amely a jobboldali pártok dominánssá válását eredményezte.
A második Morawiecki-kormány számos nehézséggel kell, hogy szembenézzen. A belpolitikai színtéren azt láthatjuk, hogy a kampányba jóléti intézkedéseket építettek be a győzelem esélyének megszilárdítása céljából. Ilyen ígéretként gondolhatunk a minimálbér 2023-ig történő megduplázására, ami viszont – ha a korábbi szociális juttatások mellett valósul meg – könnyedén a költségvetési deficit határa felé sodorhatja az országot. Ez már jól mutatja azt, hogy e tervek java része kvázi teljesíthetetlen, azonban ha nem tesz ígéretének eleget, akkor fogyatkozhat a párt legitimációja.
Ugyancsak működési zavarokat okozhat, hogy a végrehajtói hatalmat alkotó pártok szövetsége közel áll a teljes felbomláshoz. Még a nyáron került sor a szakításra a kisebbik, Megegyezés nevű párttal. Ennek oka, hogy a párt elnöke – Jaroslaw Gowin – nem támogatta a miniszterelnök médiatörvényre irányuló módosítási törekvését, mondván: az sérti a szólásszabadságot. Az „engedetlenség” miatt Morawiecki menesztette őt addigi miniszteri posztjából, melynek hatására a párt megtagadta a további együttműködést. A PiS gyengülésére adhat okot úgyszintén, hogy a jelenlegi igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro – aki egyben a másik koalíciós partner, a Szolidáris Lengyelország elnöke – fenntartja annak az esélyét, hogy kilép a pártszövetségből, ha Brüsszel bojkottálja az igazságügyi reformot. Azt pedig fontos hangsúlyozni, hogy a pártrendszerek történetében a koalíciók felbomlása gyakorta vezetett kormányok bukásához.
Összecsapás(ok) az Európai Unióval
Az elmúlt években rengeteg kérdés kapcsán került konfliktusba egymással – például a lengyel vétózások vagy a gyülekezési jog korlátozása okán – az Európai Unió és Lengyelország. Ennek egyrészt köze van a varsói kormány konfrontatív kommunikációjához és fellépéséhez, másrészt pedig a nyugati és a keleti országok eltérő jogállamisági felfogása is komoly szerepet játszik az ellentétek mélyítésében. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Lengyelországesetében egy fiatal demokráciáról van szó, ahol még nem tudtak teljes egészében kialakulni és megszilárdulni a demokratikus alapelvek, intézmények – amely szintén összeütközéseket eredményez a nyugati vezetőkkel.
A lengyel kormány által kezdeményezett nagyszabású igazságügyi reform és annak következményei kavarták azonban a legnagyobb port. A konfliktust kezdetben az szolgáltatta, hogy még az első ciklus (2015-től) idején megváltoztatták az Alkotmánybíróság összetételét, és a párthoz közelebb álló személyeket neveztek ki.
Ezt az ellentétet mélyítette tovább, hogy a politikai ráhatást kiterjesztették az ügyészségre, a Legfelsőbb Bíróságra, illetve a különböző jelölő és felügyelő szervekre. Ezeket a „szükséges” változtatásokat alapvetően azzal indokolták, hogy nehézkes és korrupt volt a korábbi igazságszolgáltatás – melyeket közvélemény-kutatásokkal is igyekeztek alátámasztani. A valóságban viszont azt is látni kell, hogy a hatalom egyik garanciája az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzés és rendelkezés.
Előbbiekre reagálva az Európai Bizottság kijelentette, hogy a 2019-ben elfogadott sajtótörvény sérti az autonóm igazságszolgáltatást, ennek fényében eljárást kezdeményezett a tagállammal szemben. Az ország alkotmánybírósága (AB) viszont az európai uniós és a lengyel belső joggal kapcsolatban kifejtette, hogy a normahierarchiában a nemzeti jogszabályokkal szemben az uniós jog nem tekinthető felsőbbrendűnek. A lengyel AB szintén hangsúlyozta, hogyha az Európai Unió alapszerződései nem egyeztethetőek össze a belső normákkal, akkor a lengyel alkotmány élvez előnyt. Továbbá kétségbe vonták az Európai Bizottság elsőbbségét is, tehát a joghatósága nem terjedhet ki Lengyelországigazságügyi reformjára.
Ezzel a megnyilvánulással azonban felrúgták – a csatlakozáskor elfogadott – Európai Unió Bírósága (EUB) által a Costa kontra E.N.E.L. üggyel kapcsolatban, 1964-ben megfogalmazott „elsőbbség elvét”, miszerint: „az európai intézmények által alkotott jog beépül a tagállamok jogrendszerébe, amelyek kötelesek azt tiszteletben tartani”, illetve „az európai jog tehát elsőbbséget élvez a nemzeti jogok felett”. A Bizottság ezen kitételre nyomatékosan emlékeztette a tagállamot, valamit megerősítette, hogy az EUB ítéletei kötelező érvényűek, továbbá a szerv kikényszerítheti a reform bizonyos részeinek visszavonását.
Sor kerül a Polexitre?
Az előbbiekkel kapcsolatban azt láthatjuk, hogy abban az esetben, ha a lengyel AB a következőkben is alkotmányellenesnek nyilvánítja az Unió vonatkozó rendelkezéseit, úgy két megoldás lehetséges: vagy módosítják a lengyel alkotmányt, vagy elindítják az EU-s kilépési procedúrát. A lengyel állampolgárok zöme megosztott a kérdésben, amelyhez nagyban hozzájárul, hogy a kormányzat komoly szociális és gazdasági erőfeszítéseket tesz a „kisemberekért” – például megemelte a gyermekgondozási segély összegét.
Protestálva a lengyel kormány hozzáállásával szemben, százezrek emelték magasba az Európai Unió zászlóját a városokban, és demonstrációkat szerveztek a tagság megőrzése érdekében. Az állampolgárokban tehát ott van a félelem is, hogy az ország vezetése a kilépés mellett határozza el magát. Emellett pedig létezik a másik tábor, amely tagjai körében népszerű a PiS, és elsősorban nem a konfliktusokat látják, hanem azt, hogy javultak az életkörülményeik, és jobban élnek, mint korábban.
Jól láthatjuk tehát, hogy a konfliktus nem csak az Unió és lengyel kormány közt dúl, hanem kormányzaton belül is megosztottság és töredezés figyelhető meg.
A fokozatosan éleződő feszültség pedig egyre inkább eléri a társadalom alsóbb szintjeit is, ami a lengyel társadalomban eredményezhet komoly törésvonalakat.
Összességében elmondható, hogy már régóta gyűrűzik az ellentét az Unió és Lengyelország között, amely számos berendezkedésbeli, és egyéb sajátosságokra vezethető vissza. Azzal a ténnyel mindenkinek számolnia kell, hogy amennyiben megtörténik a kilépés, úgy jelentősen megváltoznak az ország gazdasági, belpolitikai és nemzetközi körülményei, amelyek könnyedén veszélybe sodornák a regnáló kormány legitimációját és népszerűségét. Könnyen felmerül a következő kérdés: milyen hatással lesz mindez hazánkra? Magyarország kormánya kiáll a lengyel kormányzati döntések mellet, illetve maga is többször keveredett már jogállamisági vitába az Unióval. Abban az esetben, ha Lengyelország elhagyja az EU-t, úgy hazánk elveszíti egyik legnagyobb szövetségesét a szervezeten belül.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
