Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt években az egyik legmegosztóbb témakörré formálódott a nemi identitás megélése, illetve annak különböző manifesztációi. A kérdéskörnek azonban akad egy olyan aspektusa, amely még a nyitottabb társadalmi rétegekben is konfrontációt vált ki: a nemváltók sportversenyeken történő nemek szerinti kategorizálása. A következőkben erre kívánunk rávilágítani.
A közelmúltban számos olyan hír és botrány szökkent szárnyra, amelyek a transzszexuális sportolók megmérettetésének jogát tematizálták. Nem meglepő, hogy ambivalenciát váltottak ki ezen élsportolók egyenlőség kivívására és önmaguk elfogadtatására tett törekvései, hiszen széles körben elterjedt az a nézet, hogy az érintettek akaratlanul is előnyökre tehetnek szert ciszgender versenytársaikkal szemben. Kiváltképp igaz lehet ez abban az esetben, ha egy évtizedeken át férfiként fejlődött személy szeretne nők közt rajthoz állni. Erre Laurel Hubbard szolgálhat élő példaként: nevével 2013-ig a férfiak mezőnyében találkozhattunk, azt követően viszont nőként kívánta folytatni súlyemelő karrierjét. Be kell látnunk, a felvázolt konfliktusban kihívás tud lenni az objektivitás.
Fogalmi és jogi keretek
A mindennapi beszélgetéseink során túlnyomó többségében a transznemű jelzőt használjuk, azonban a szóban forgó szituációban a transzszexuális megnevezés a helyes. A kettő között jól elhatárolható különbségként jelenik meg az, hogy
míg a transznemű a biológiai mivoltával ellentétes neműnek érzi magát – és olykor akként is éli az életét –, addig egy transzszexuális személy esetében operációs és hormonális közreműködéssel élettani módosulás következik be, azaz ők fizikailag is nemváltók.
Ebből kifolyólag a két fogalmat nem használhatjuk szinonímaként.
Felmerül viszont a kérdés, hogy az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan a társadalom megérett-e ezen szűk társadalmi szegmens befogadására. Annak érdekében, hogy a diszkriminációt és a vitákat el lehessen kerülni, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2004-ben szabályozta a transzszexuális sportolók világversenyeken való részvételét. A NOB döntése kvázi győzelemmel érhet fel az érintettek számára, ugyanis a női mezőnyben való megmérettetés tekintetében kinyíltak a kapuk a nemváltó sportolók számára. Ez ugyanakkor csupán abban az esetben igaz, ha a szakértők igazolni tudják az egyén új nemét, illetve azt, hogy az érintett valóban átesett legalább kétéves hormonterápián. Ez azonban nem mondható el azokról az egykori hölgyekről, akik férfiak közt kívánják sporttevékenységüket folytatni, így elmondhatjuk: a hátrányos megkülönböztetés továbbra sincs teljes mértékben ellensúlyozva. Kétséges továbbá az is, hogy a szabályozás legitimálta volna az érintettek szereplését az élsportban, mivel a mai napig számos olyan megnyilvánulással lehet találkozni, amely sérelmezi és igazságtalannak bélyegzi a transz nők egyenértékű versenyeztetését.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2015-ben egy olyan dokumentumot tett közzé, amelyben a transz sportolók számára meghatároztak egy kétéves „feminizáló” hormonkezelést, továbbá egyéves távlatban maximalizálták a tesztoszteronszintjüket. Az említett irányelvek azonban csak 2021-ig maradtak hatályban, ugyanis a Bizottság érvénytelenítette a tesztoszteronszint addigi korlátozását. Ennek hátterében egyrészt az a megfontolást állt, hogy ezek a személyek az eltörlésnek köszönhetően részt tudtak venni az ötkarikás játékokon, másrészt a következő elvi kikötést említhetjük meg:
„Minden sportolónak joga van ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül, egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó módon sportoljon”. Hangsúlyozták közleményükben azt is, hogy a versenysport hitelessége azon áll vagy bukik, hogy mindenki számára megteremtik-e a részvételhez szükséges egyenlő körülményeket.
Az eddigi univerzalitás helyett a NOB napjainkban már – számos tényezőt figyelembe véve – személyre-szabott eljárás útján keresztül értékeli a versenyzőket, amely során különös figyelemben részesítik a felmutatható versenyeredményeket és teljesítményeket.
Precedensek a nagyvilágból
A szabályozások – így a korábban említett 2015-ös is – olyan versenyzőket érintett, mint például a dél-afrikai kétszeres olimpiai aranyérmes Caster Semenya. A sportoló különböző hormonális gyógyszerek fogyasztására kényszerült annak érdekében, hogy rajtvonalhoz állhasson az általa választott távon, amely következtében – elmondása alapján – folyamatos rosszullétekkel kellett megküzdenie. Aggályait fejezte ki még azzal kapcsolatban is, hogy kvázi kísérleti alanyként bántak vele, hiszen a hormonháztartásra ható készítmények addig ismeretlen egészségügyi következményekkel bírtak. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) ezzel párhuzamosan azzal érvelt, hogy a szexuális fejlődési különbségekkel (DSD) szenvedő atléták a szervezetükben egyszerre jelen lévő férfi és női sajátosságok keveredése miatt tisztességtelen előnyre tehetnek szert vetélytársaikkal szemben. Semenya a sérelmei miatt jogvitát is kezdeményezett: az ügy először a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé került, és elutasítást eredményezett számára. Az olimpikon azonban ezt követően a svájci Szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely átmenetileg szüneteltette az IAAF döntését – a transz- és interszexuális sportolók számára ez egészen addig a pillanatig tiltotta az olimpiai versenyzést a négyszáz méter és az egymérföld közötti távfutás ágazatában, amíg túl magas tesztoszteronszintet tanúsítottak. A CAS és az IAAF a deklaráció ellenére is fenntartotta azt a véleményt, miszerint: „a DSD szabályozása szükséges, észszerű és arányos eszköz az elit női atlétikában a tisztességes és jelentőségteljes verseny védelme érdekében”.
Az idei év elején olvashattunk beszámolókat arról, hogy az amerikai úszószövetség kiemelt figyelmet szentel a transzszexuális sportolók teljesítményére. Ennek a kiváltó oka egy közgazdaságtan szakos egyetemi hallgató volt, aki korábban több szezonon át a férfiak közt mérettette meg magát, azonban 2019-ben hormonkezelésen vett részt. Ebből az következett, hogy a következő idénytől – immár Lia Thomas névvel – a női versenyzők között indulhatott el. Miután a transz sportoló egyre-másra hatalmas fölénnyel aratta le a babérokat, sérelmeik és ellenvetéseik miatt Thomas kihívóinak egy része az egyetem sportszövetségéhez fordult. Bár az úszószövetség nyomatékosan hangsúlyozta, hogy számukra az elsődleges célt a nemi egyenlőség megteremtése jelenti, egy orvosi szakbizottság megállapításai mentén mégis módosítottak a szabályzaton. A bevezetett irányelvek szerint a transzszexuális sportolóknak a korábbi olimpiákon használt küszöbérték felét folyamatosan, három éven keresztül produkálniuk kell, és csak ezt követően vehetnek részt az úszóversenyeken mint nők. Thomas azonban nem adta fel álmait, továbbra is célja, hogy elindulhasson a 2024-es olimpián, emellett elhatározta, hogy jogi továbbképzést szeretne végezni azért, hogy segíthessen a társadalmilag marginalizálódott személyeken.
Konklúzió
Ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a bőrében, lelkileg és testileg teljesnek kell lennie, ennek pedig elengedhetetlen összetevője az, hogy a körülményei is megfelelőek legyenek. Számtalan kutatás foglalkozik az ember boldogságát és jólétét befolyásoló tényezőkkel. Feltehetőleg ezek alól a nemi kiteljesedés biztosítása, az egészség és az egyenlő bánásmód joga sem kivétel.
Ennek köszönhetjük a helyzet ambivalenciáját is, hiszen az élsportolás önmagában is komoly mentális és fizikai kihívás tud lenni, de egy olyan helyzetben, ahol transzszexuális sportolók kerülnek be egy homogén versenyközösségbe, csak még jobban megugrik annak az esélye, hogy bármelyik fél maradandó sérelmet szenvedjen el.
Úgy gondolom a fenti példák kiválóan ráirányítják a figyelmet arra, hogy egy ilyen helyzetben mennyire nehéz igazságos döntést hozni, és emiatt mindig lesznek olyan személyek vagy akár csoportok – a közönséget is beleértve –, akik méltánytalannak fogják érezni az adott bánásmódot. A téma konfliktusosságán nem segít az sem, hogy a társadalmi érzékenyítés sok államban még gyermekcipőben jár, így nagyon könnyen eshetnek kirekesztés áldozatául azok, akik nem a társadalom többsége által diktált normák szerint élik az életüket. Mindezekből kifolyólag a jövő feladata lesz az, hogy megoldja ezt a fajta gordiuszi csomót, eközben kiemelt figyelmet fordítva arra, hogy az egészség megléte az egyik legértékesebb dolog a világon.
