A FEB, azaz a Felvételi Előkészítő Bizottság ebben a tanévben ünnepli fennállásának félszázadik évfordulóját. Ezen okból meg kell emlékeznünk egyetemünk egyik legnagyobb múltú szervezetének történeti forduló- és elvi sarokpontjairól.
1968–2018. Ötven éve annak, hogy Karunk hallgatóinak egy bizonyos csapata indíttatást érzett, hogy saját tanulmányaikon túl másokét is segítsék és támogassák. Azok számára nyújtanak segítséget, akik az érettségi – és a jogi egyetem – előtt állnak. Ez az elképzelés már azt jelezte, hogy a szervezet mindenkori tagjai körében szükség lesz egy olyasfajta társadalmi felelősségvállalásra, amelynek a szerepe megegyezik a jogásztársadalom hivatásbeli felelősségvállalásával.
Ez a kezdeményezés aztán támogatást kapott a Kari Tanácstól, és 1993-ig, huszonöt tanéven át alárendelt szervezetként működött Studium Generale néven. Az első évtizedekben erősebben megmutatkozott az az alapelv, hogy a tananyagot hűen kell átadni, így mind a történelmi, mind az irodalmi részletek egyes helyreigazítását magára vállalta a szervezet.
Ez megmutatja a szervezetnek azt mindenkori jellemzőjét, hogy nem csupán oktat, és átadja az elvárt tudást, hanem ismeretterjesztést és új látásmódot is nyújt a tanulóik számára. A tanítványok számára minden évben a követelményrendszer szerint megújuló kidolgozott tételfüzet, az ún. Nagykönyv kerül nyomdába és a boltokba.
A szervezet a ’80-as évek során kapta a mai Felvételi Előkészítő Bizottság nevet, majd 1993-ban vált oktatási alapítvánnyá, így egyben függetlenné is, bár azóta ugyanúgy teljes vállszélességgel mellette áll az egyetem, a támogatás azóta is teljeskörű. A függetlenedéssel mind a szervezeti, mind a szakmai vezetés teljes feladatköre a közösség tagjainak ölébe hullott. Az addig kicsit összefolyó történelem és a magyar frakció szervezetileg elkülönült, és önálló vezetőt kapott. Ez azonban nem szakította meg azt a hagyományt, hogy a tagok létszáma mindenkor tíz-huszonöt fő közt maradjon.
Miért is lényeges az előbb említett már családiasnak is mondható tagszám fenntartása? Az előző bekezdések gondolatait folytatva a válasz a szervezet szellemiségében és két alappillérében rejlik. Az egyik a tanítás és az abban való állandó minőségi szakmai segítségnyújtás, míg a másik alappillér a támogatás. Az egymás felé való közvetlen, emberi támogatás, ami a szakmaiságon túllépve a tagok egymás közti bensőséges kapcsolatára ugyanúgy jellemző, mint a tanítványok vagy a bekerülni kívánó hospitensek felé.
A szervezet módszertanát illetően a korábbi nagyelőadások helyett ma már kisebb létszámú szemináriumokon, napi beosztásban folyik az oktatás. Tradícióként tekinthetünk a tavaszi táborra, amely a húsvéti szünetben kerül megrendezésre, ami valakinek gyorstalpaló, másnak teljeskörű ismétlés az érettségi előtti hajrában.
Emellett a másik nagy esemény a kétezres évek eleje óta évente többször, de egyszer az Aula Magnában is megrendezett Nyugat-Est, amelyen a magyar irodalom egyik legnagyobb korszakát elevenítik fel a tagok felolvasóest keretében, gyertyák és bor társaságában. A kulturális eseményeken túl a szervezet sok közöscsapatépítő programot szervez. Ez előbbi és a B épületi FEB iroda léte az a dimenzió, ami megkülönbözteti más hallgatóktól az aktív tagokat.
A fent leírt számos hagyomány és szokás által kialakul egy identitástudat, amelyben mind a szakmai fejlődést, mind a közösségi élményeket megélik a tagok és megőrzik egy életen keresztül.
A tanítás élménye mellett ez az identitástudat az a plusz, ami a bekerülni vágyóknak hívogató lehet.
A hospitenseknek, azaz a szervezethez jelentkezőknek egy egyéves procedúrán kell átmenniük, ami talán azért is ilyen hosszú, hogy a szervezet szellemiségétszakmailag és emberileg a legalkalmasabbak vihessék tovább.
Az 50 év alatt nevek és a teljesség igénye nélkül többek között rektor, egyetemi tanárok és egyetemi oktatók sokasága, ügyvédi kamara elnöke, miniszter, főpolgármester is volt tagja a Felvételi Előkészítő Bizottságnak vagy jogelődjének, a Studium Generalénak.
Glofák Szabolcsot, a FEB médiamegjelenéséért felelős elnök-helyettest idézzük arról, hogy miként lett volt tanítványból FEB-es, és hogyan vélekedik most a szervezetről:
„Az érettségire való felkészülésben nagy segítséget nyújtott a szervezet, már akkor szimpatikusnak találtam a tagokat. Láttam, hogy van egyfajta sajátos csapatszellem, aminek én is részesévé akartam válni. Miután felvételt nyertem az egyetemre, nagyon vártam, hogy jelentkezhessek hospitensnek a FEB-be. Az egyéves hospitálási próbaidő vége felé már komoly célommá vált a csapat tagjává válni, és rendkívüli boldogsággal fogadtam, amikor megkaptam az üzenetet arról, hogy beszavaztak.
Ekkor már tudtam, hogy egyetemi éveim egyik legjobb választása volt az ide történő jelentkezésem, egy nagyon szerető és összetartó közösséghez tartozom, ahol olyan új barátságokat köthettem és olyan élményekben részesülhettem, amelyekre nem számítottam volna.
Nyilván a tanítás a fő profilunk, viszont ez a FEB összetartóereje és támogatása nélkül közel sem lenne ennyire problémamentes.”
Ötven éve már annak, hogy az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatói közössége olyan szerveződési erőt és ambíciót érzett magában, hogy létrehozza azt a csoportot, amely programja és célja máig megtartotta aktuálisát, és máig tevékeny felelősségvállalást mutat. Mindezeknek az egyszerre hagyománytisztelő és megújuló szervezeti, szakmai tradícióknak a megtartásával a jövőben is méltán segítheti és támogathatja a mindenkori FEB-generáció a tanítványokat.
A képek és a fenti idézet is Glofák Szabolcs keze munkája. Köszönjük!
