Martin McDonagh az Erőszakik (In Bruges) című 2008-as filmjével sokak számára ikonikus alakká vált, akitől még több és több alkotást szerettek volna látni. A rendező azonban törekszik az igényességre, éppen ezért nem ontja magából a filmeket, ám amikor elkészül egy-egy új művével, senkinek sem okoz csalódást.
McDonagh legújabb filmjére öt évet kellett várnia a közönségnek, de abszolút megérte. A történet Ebbingben, egy amerikai kisvárosban játszódik. Egy anya, Mildred (Frances McDormand Oscar-, Tony- és Emmy-díjas színésznő) életét mutatja be, akinek a lányát megerőszakolták, majd megölték. A helyi rendőrség hiába nyomoz, nem találja a tettest, azonban a nő nem adja fel. A rendőrség és a helyi lakosok figyelmét felhívva a szörnyű tragédiára kibérel három óriásplakátot Ebbing határában. Mind a három plakát egy-egy mondattal emlékezteti az arra járókat a szörnyű tragédiára, illetve a rendőrség tehetetlenségére.
„Haldoklott, miközben megerőszakolták”, „És még nincs senki letartóztatva”, „Hogy lehet ez, Willoughby seriff?” – áll a táblákon.
Ezeket a sorokat olvasva a néző egyből azonosulni tud az anya fájdalmával és a plakát üzenetével. Ez az együttérzés azonban csak addig tart, amíg fel nem tűnik Willoughby seriff (Woody Harrelson, aki szintén egy Emmy-díj büszke tulajdonosa, valamint többször jelölték már Oscar-díjra is), aki szöges ellentéte annak a szereplőnek, akit vártunk volna.
Kedves, segítőkész, az egész város kedveli, két kislány szerető apukája, és tényleg mindent megtett az ügy felderítése érdekében. Éppen ezért nehéz állást foglalni.
Mind a két szereplő vívódása annyira emberi és igaz, hogy nem lehet őket besorolni a jó és a rossz oldalra.
Ebben a filmben nincsenek jók és rosszak. Emberi sorsok vannak, méghozzá nagyon súlyos és fájdalmas sorsok.
Igen hamar kiderül, hogy Willoughby rákos betegséggel küszködik, és ezért az egész város inkább őt támogatja, mint a gyászoló anyát.
A plakát eltávolítását kéri mindenki, azonban Mildred nem adja be a derekát. Valakit felelősségre akar vonni, és ez a valaki nem más, mint a seriff. Nagy port kavar a figyelemfelhívó akció, így a helyi rendőrök újra elkezdenek foglalkozni az üggyel, bár ezúttal sem jutnak többre, mint először. Közben folyamatosan láthatjuk Mildred vívódását a körülötte lévő emberekkel és saját magával is: nem volt jó anya, és ez csak súlyosbítja a helyzetét.
A film mégsem nyomasztó. A szellemes viccek és egy-egy elejtett mondat feloldja a feszültséget, és az ember azon kapja magát, hogy már nevet, holott az előző pillanatban még potyogtak a könnyei. A végére a néző mindenkit meg tud szeretni, még az önfejű, beképzelt rendőrt is, akit Sam Rockwell (Golden Globe-díjas színész) alakít.
Ez a film bemutatja a szenvedést, az önhibáztatást, de ugyanúgy a megbocsátást, a kétségbeesett ragaszkodást és a szeretetet is. Mindezt mégis úgy teszi, hogy nem nyomottan és magadba fordulva jössz ki a moziteremből, hanem azzal az érzéssel, hogy betekintést nyerhettél egy igazi amerikai kisváros életébe, ahol mindent felkavart egy szörnyű bűntény, és maguk a városlakók sem tudják, mitévők legyenek. Mélyen elgondolkodtató és nagyszerű alkotás lett, csak ajánlani tudom.
