A Hallgatói Önkormányzatnál november 4-én zárult le a jelöltállítási időszak. Balázs László mesterszakos politológus hallgató politológus ügyekért felelős alelnökként, valamint a HÖK elnökhelyetteseként pályázott. Nagymihály Levente, jogász szakos hallgató pedig a HÖK elnökeként fog tevékenykedni. A jelöltállítási folyamatról, a szervezet felépítéséről és a jövőben várható fejleményekről beszélgettünk a jelöltekkel.
Jurátus: Már 2019 óta tevékenykedtek a HÖK-ben, meg tudnátok osztani a tapasztalataitok a szervezettel kapcsolatban?
Nagymihály Levente: 2019 óta vagyok HÖK-ös, eleinte elsősorban tanulmányi ügyekkel foglalkoztam, ami azért is jó, mert azok érintik a legjobban a hallgatókat, végig kísérik őket az itt eltöltött éveik alatt. Ott találkoztam már általános kérdésekkel, illetve itt jönnek elő az elégedetlenségek is, például, ha valakinek nem sikerül a vizsgája először a HÖK-öt keresi, amennyiben úgy érzi valamilyen visszaélés történt. Ezenfelül rendezünk eseményeket is, az Orientációs Napokon túl a szemeszternyitót, a gólyabált, a felezőt. Emellett az integrációra is igyekszünk hangsúlyt fektetni azért, hogy a hallgatókat közelebb hozzuk egymáshoz, és ne csak az Orientációs Napok szolgáljon erre opcióként. Elnökként az a szerencse ért, hogy minden területtel és problémával foglalkozhatok.
Balázs László: Én az elmúlt másfél évet kifejezetten pozitívan éltem meg. Nyilván vannak mélypontok, amikor túl sok a munka, de eddig mindig sikerült az elvárt szinten teljesítenem, illetve a hallgatók visszajelzései alapján is megfelelően működnek a dolgok. Én alapvetően a politológus hallgatók egyetemi ügyeivel foglalkozom és a tisztségemben az tetszik a leginkább, hogy több részterületen is, mint tanulmányi ügyek, rendezvények vagy éppen kommunikáció is tevékenykedünk a bizottságommal. Ezeken a területeken igyekszem levenni a terhet az elnökség (és Levi) válláról, továbbá törekszünk segíteni ott, ahol tudunk. Összeségében hálás feladatnak érzem a munkámat. Mind hallgatói, mind oktatói részről sikerült eddig minden alkalommal megteremteni a párbeszédet és megoldani azokat a problémákat, amiket orvosolni tudunk mint HÖK.
Jurátus: Mindketten másodszorra pályázzátok meg a pozíciótokat. A mostani pályázatotok mennyiben különbözött a legutóbbitól? Miben változtak a vízióitok?
N.L.: Az én pályázatom kicsit negatívabb hangvételű lett, mint a korábbi. A tavalyi pályázatnál ugyanis nem igazán tudtam, mi vár rám. Nyilván voltak elképzeléseim, elnökhelyettesként láttam az elődöm munkáját, de az ember akkor érti meg a feladatait elnökként, amikor elkezd beletanulni. Ez az elmúlt egy-másfélév jó volt arra, hogy az alapműködési feladatokat ellássuk – tudom, mikor kit kell megkeresnem stb. –, most a második ciklusban lehetőség van arra, hogy átvigyük az olyan dolgokat is, amelyekkel hosszabb távú terveket készítünk elő. A pályázatomban épp ezért rövidebb és hosszabb vonatkozású terveket fogalmaztam meg, mindezek mellett igyekeztem beépíteni a hallgatóktól érkezett visszajelzéseket is. Egyértelmű, hogy a nyilvánosságra, az átláthatóságba még több energiát kell fektetnünk, hogy a hallgatók lássák mivel is foglalkozik a HÖK, milyen platformokon képviseljük az érdekeiket. Ez kifejezetten fontos is, hiszen elsősorban feléjük tartozunk felelősséggel.
B.L.: Abban egyetértek Levivel, hogy ha az embert megválasztják egy ilyen vezetői pozícióba, akkor az első lépés mindenképp az, hogy beletanuljon. Egy tisztségnél az átadás-átvétel nem annyiból áll, hogy a régi elnök leadja a mandátumát, a másik meg felveszi, mivel ez egy hosszabb folyamat, amely folyamán a régi és az új elnöknek egyaránt felelőssége van, hogy a szükséges tudás is át legyen adva. Ha ezek megvannak, akkor minden sokkal gördülékenyebben megy és a vezető is jobb munkát tud végezni. Nekem volt annyi előnyöm, hogy a Politológus Műhelyben egy évig töltöttem be az elnöki tisztséget, ami bár nem egy HÖK alelnöki vagy elnöki tisztség, viszont mégis egy vezető pozíció, amiben egy közösséget kell irányítani. Ekkor rájöttem arra, hogy egyetlen év nem elég arra, hogy minden elképzelésemet megvalósítsam. Láttam a vége felé, hogy túlvállaltam magamat. Ezért amikor megírtam az alelnöki programomat, arra törekedtem, hogy inkább kevesebbet vállaljak és azt teljesítsem túl, mintsem fordítva, valamint beleírjak számos dolgot, amelyekre nagy valószínűséggel nem lenne kapacitásom, vagy nem olyan szinten tudnám elvégezni, mint az elvárható lenne. Előző pályázatomban három pontot emeltem ki: hallgatók tájékoztatása, tanulmányi segítségnyújtás, illetve az integráció és a közösségi élet újbóli megteremtése a koronavírus után. Ezeket a megkezdett működő folyamatokat és a struktúrákat szeretném a továbbiakban is folytatni, továbbá kiegészíteni plusz elemekkel.
Jurátus: Pénteken zárult le a jelöltállítási időszak, most kampányidőszak zajlik. Hogyan szokott zajlani a kampányidőszak? Mik a jelöltek fő programpontjai?
N.L.: Ideális kampányidőszakban most kerülne sor elnöki vitára, feltételezve, hogy nem én lennék az egyedüli induló. 2019 óta jellemzően egy jelölt indul a szobán forgó tisztségért, vagyis ez már a negyedik év amikor egy elnökjelölt van. Azzal, hogy sorozatban ötödik alkalommal sincsen verseny nehezebb részvételre buzdítani a hallgatókat. A választási lehetőségük csökken, tehát vagy kitöltik a kérdőívet és engem támogatnak, vagy üresen hagyják. Nyilván, ha valaki nem szimpatizál az adott indulóval, akkor a véleménynyilvánításnak ezzel a formájával él, azonban nincs más opciója, hiszen nem lát másik programot, amit szívesen támogatna. Érdekes továbbá az is, hogy az élő események iránt csökkenő az érdeklődés, ami talán szintén arra vezethető vissza, hogy nincsen igazi vita. Az én feladatom, hogy részvételre buzdítsam a hallgatókat, annak érdekében, hogy elérjük az Nftv-ben előírt huszonöt százalékos küszöböt.
B.L.: Anno 2018-ban négy hallgató is elindult az elnöki pozícióért, de azt nem tudom pontosan, hogy politológus alelnöki tisztégre mikor méretette meg magát utoljára egynél több jelölt. Úgy tűnik, az elmúlt években ez kikopott az ÁJK-n, hogy ezekre a pozíciókra több személy is pályázatát nyújtsa be. A korábbi küldöttgyűlési jegyzőkönyvekben és a jelöltállítási határozatokban látszik, hogy régebben nem volt olyan választókerület, ahol ne lett volna legalább egy jelölt, de több olyan is volt, ahol mindegyik KGY helyet feltöltötték az adott képzésen és évfolyamon. Manapság azonban inkább az mondható jónak, ha évfolyamoként van legalább egy képviselő, vagy hogy a mesterképzéseken is jelentkezik valaki évfolyamképviselőnek. Például 2017 óta idén először tudtunk évfolyamképviselői vitát/beszélgetést szervezni a politológus hallgatóknak, ugyanis az alapképzés első évfolyamán ketten is versenybe szálltak egy képviselői helyre. Jó volt látni, hogy a jelöltek szeretnének tenni a közösségért, és hogy milyen elképzeléseik vannak ezzel kapcsolatban. Az eseményre érdeklődés is volt az évfolyamukon, azonban más karról, egyetemről, sőt még középiskolából is érkeztek ismerősök és érdeklődők.
A HÖK Alapszabálya tartalmazza többek közt azt is, hogy elő kell segítenünk a demokratikus működést, amelyet egy vitával, a választási alternatívák bemutatásával mindenképpen meg tudunk tenni és meg is teszünk.
Programomra visszatérve még fontosnak tartom kiemelni a közösségi tér fontosságát az egyetemen, amelyet Levivel a „B”-klub felújításával, újra népszerűvé és használhatóvá tételével szeretnénk elérni. Sajnos, ebben az esetben is a Covid miatt került ki a köztudatból ennek a helynek a létezése, mindazonáltal szerintük fontos, hogy most, amikor már a korlátozások is megszűntek, visszaállítsuk olyanná, amilyen akkor volt, mikor Levivel mi is elkezdtük az egyetemet; tehát újra tudjanak itt a hallgatók megfelelően pihenni és tanulni.
Jurátus: Hogyan zajlik egy jelöltállítási folyamat? Milyen nehézségekbe ütköztetek a mostani jelöltállítás során?
N.L.: Minden induláshoz aláírásokat kell gyűjteni, ami azért jó, mert keresnünk kell a személyes kontaktust a hallgatókkal. Ez eleinte egy szimpátia-aláírás, hiszen senki nem tudja azt, hogy milyen programmal készül az induló, de legalább biztosítják neki, hogy el tud indulni. Az elnökihez nyolcvan, a politológus alelnöknél ötven, a jogász évfolyamképviselőknél harminc, a politológusoknál húsz, illetve tíz – attól függően, hogy BA- vagy MA-képzésről van szó – aláírás szükséges. Ami érdekes lehet, hogy a többi kar közül egyedül nálunk van közvetlen elnökválasztás. A többi karon ez mind közvetett eljárásként működik; megválasztják a küldöttgyűlési képviselőket, akik megválasztják az elnököt. Mi mindig is ragaszkodtunk a közvetlen választáshoz, mert ez a demokratikus működés egyik legjobb vívmánya. Az elsőéves jogász évfolyamra mindig is jellemző volt a túljelentkezés az évfolyamképviselőségre – például 2018-ban hat, 2019-ben öt induló is volt a három helyre – idén azonban csak egy jelölt van.
B.L.: A politológusoknál annyi szerencsétlenség történt, hogy a második évfolyamon a jelenlegi évfolyamképviselő nem folytatja tovább szerepét. Látszólag képviselet nélkül maradnak, azonban az ő munkáját én és a bizottságom másodéves tagjai fogjuk átvenni, így semmilyen hátrány nem fogja őket érni ebben a tekintetben.
Jurátus: Hogyan zajlik a felvételi folyamat? Van-e ennek bármi befolyása a jelöltállításra vagy a választásokra?
N.L.: Az alapszabály szerint minden hallgató a HÖK tagja. Úgy működünk, hogy van a küldöttgyűlésünk, ami kvázi országgyűlésként funkcionál, ahol a küldöttek a döntéshozók. Ennek van egy kormánya, ami a HÖK elnöksége és persze vannak alelnökei. Minden alelnök munkáját segíti egy operatív bizottság, amelynek tagjai a HÖK-be háromfordulós felvételi útján kerülnek be. A küldöttgyűlési képviselőség ezzel szemben egy demokratikus választáson keresztül jön létre; azaz a hallgatók jelölik ki, hogy kik reprezentálják őket. A bizottsági tagok a folyamatos napi működésben segítenek.
B.L.: A klasszikus háromágú hatalommegosztást nálunk úgy lehetne bemutatni, hogy a bírói ág az Ellenőrző Bizottság, a törvényhozás a Küldöttgyűlés, a végrehajtói ág pedig maga a HÖK operatív szervezete, vagyis az elnökség és az alattuk működő bizottságok. Lehet akár úgy is mondani, hogy az alelnökök a miniszterek és Levi a miniszterelnök. Az elnökségi üléseken döntéseket hozunk, amelyeket aztán a bizottságainkkal együtt hajtunk végre. Az évfolyamképviselőket ezekkel a munkákkal nem szoktuk terhelni, ugyanis nekik elsősorban a hallgatók tanulmányi érdekképviselete és az ő segítésük a feladatuk. Nem kizáró ok, hogy egy évfolyamképviselő bizottsági tag is lehessen, azonban például alelnök már nem lehetne, mivel az összeférhetetlenség van. Valóban egyedi jellemző, hogy az elnököt közvetlenül a hallgatók választják meg nálunk, aki ezért jóval nagyobb legitimációval tud rendelkezni azokban az esetekben, amikor a hallgatók érdekeit kell képviselnie. A politológus hallgatók engem is közvetlenül választanak, és eddig nem találkoztam olyannal az országban, hogy más egyetemen is egy szaknak közvetlen képviselője lenne az elnökségben, akit a hallgatók maguk választanak.
Jurátus: Mindketten egyedüli indulóként pályáztátok meg a pozíciótokat. Mi lehet az oka annak, hogy nem jelentkeznek többen?
B.L.: Mélyebb kutatást nem végeztem még a témában, csupán hallgatótársaimmal beszélgettem erről, de lehetséges, hogy jelenleg a hallgatók már nem látják annyira a lehetőséget ezekben a tisztségekben, mint régebben. Vagy mással kell, illetve másra akarnak koncentrálni, mint például a munkára vagy a tanulmányaikra. Nem feltétlenül akarnak – vagy tudnak is – még ezzel foglalkozni, ami alapvetően is egy önkéntes munka a hallgatói közösségért. Ahogy az emberek Facebookozási szokásai is átalakultak az elmúlt hat-hét évben, úgy az egyetemi programokon való részvételi arányok is változtak. Régen a diákszervezetek nagyobb eseményein a nagy előadók tele voltak hallgatókkal, manapság meg inkább ez a szám ötven és száz között mozog. A mi feladatunk, hogy megmutassuk mennyi mindent is lehet kezdeni ezekkel a lehetőségekkel és motiváljuk a hallgatókat, hogy csatlakozzanak a szervezetekhez, illetve tevékenyen vegyenek részt az egyetem közösségi életében.
N.L.: Nyilván a HÖK-nek fontos szerepe van az egyetemi életben. Ez egy törvény által szabályozott autonóm önkormányzat, aminek szavazati és beleszólási joga van több egyetemi fórumon, így amíg rendelkezik ezzel a joggal, addig élnie is kell vele.
A HÖK feladata, hogy továbbítsa a hallgatói érdekeket, ezért veszünk részt többek közt a Kari Tanács vagy a Szenátus ülésein. Ehhez azonban minél magasabb legitimáció szükséges.
Így nem mindegy, hogy egyes választásoknál azért küzdünk, hogy elérjük a huszonöt százalékos küszöböt, vagy ötven százalékos részvételt tudunk elérni. De hogy miért nem indulnak elnöknek az egyetemi polgárok? Nem tudom megmondani, mi lehet az oka ennek. Valószínűleg mélyebben gyökerezik ez a probléma, lehet, hogy már kevésbe érdeklődnek eziránt a tisztség iránt a hallgatók és inkább a tanulmányaikra, szakmai fejlődésükre koncentrálnak.
Jurátus: November 23-án lesz az eredményhirdetés, az eredmények 26-án fognak hatályba lépni. Milyen változásokat vártok a szervezeten belül?
B.L.: Mindenképpen szeretném az előző programomban leírtakat folytatni és kibővíteni egyes helyeken. Eddig sikerült mind a három korábbi programpontomat teljesítenem és ez a tervem az új programomnál is. Amennyiben a hallgatók ismét megválasztanak, úgy két és fél évig leszek politológus alelnök, ami azt is jelenti, hogy lesznek alapképzéses és mesteres hallgatók, akiknek képzésük során szinte végig én voltam a képviselőjük. Szeretném elérni azt, hogy a politológus hallgatók megszokják és későbbiekben elvárják, hogy képviselve vannak az érdekeik, hogy külön közösségi programok vannak számukra, hogy a HÖK törődik velük és ők is foglalkoznak a közösséget érintő ügyekkel. Mi egy-két év alatt, amíg a tisztségben vagyunk, nem tudjuk a hallgatói kultúrát nagy mértékben befolyásolni, azonban egy tendenciát el tudunk indítani annak érdekében, hogy az utánunk lévő tisztségviselők is legalább azon a szinten folytassák tevekénységüket, amit mi elkezdtünk. Fontos, hogy foglalkozunk az egyetem közügyeivel, hiszen, ha most kicsiben nem tesszük meg, akkor nagyban sem fogjuk.
N.L.: A HÖK-ös „pályafutásunk” során, a fontosabb pontokon végigkísértük egymást Lacival. Még egyszer nem indulhatunk, ezért ezután véget ér számunkra a közös munka. Amire biztos nagy hangsúlyt fogunk fektetni, az az utánpótlás képzés – erre van egy külön programunk a HÖK-ön belül – illetve a hallgatók és HÖK viszonyát is szeretnénk javítani, változásokat elérni a következő egy évben. Fontos továbbá a közösségépítés is, ami egy elcsépelt szó lehet, de a járvány után, illetve a jelenlegi bizonytalan helyzetben erre kiemelten szeretnénk odafigyelni. Olyan programokat szeretnénk meghonosítani, ahol lehetősége nyílik a hallgatóknak barátkozni, ismerkedni szaktársaikkal.
