Karunk jogász szakán a 2017/2018-as tanévtől bevezetésre került az új tanrend, mely számos változást tartalmaz az előzőhöz képest, többek között azt, hogy az elsőéves hallgatók az Alkotmányjog 1. tantárgyat rögtön az első félévben tanulják a második szemeszter helyett. A 2018/2019-es tanévtől pedig az Alkotmányjogi Tanszéken új vizsgatípus került bevezetésre.
Többek között ezekről a témákról beszélgettünk a Tanszék oktatóival, Milánkovich Andrással, Pozsár-Szentmiklósy Zoltánnal és Somody Bernadette-tel.
Önök szerint jó ötlet volt, hogy az Alkotmányjog 1. előrébb került a tanrendben, és az elsőévesek rögtön az első félévben tanulják a tárgyat?
S. B.: Van benne potenciál. A jogi oktatás trendje és az igények is azt mutatják, hogy az esetjogi, gyakorlatias oktatás kerül a középpontba. A jogi karok önmagukról kialakított képében jól látszik, hogy azt szeretnék mutatni magukról, hogy esetjogi, gyakorlatias oktatást nyújtanak, vagyis a hallgatók jogi problémákon keresztül ismerkednek meg a joggal. Mi is erre építjük az alkotmányjogi oktatást. Ahhoz pedig, hogy valaki elkezdjen egy jogi problémával foglalkozni, nem feltétlenül szükséges teljes elméleti tudás birtokában lenni. Nyilván szükséges egyfajta alapozás, amire persze nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen ez a másik pillére az új oktatási elképzelésnek.
Nem túl nagy váltás a gólyáknak a gimnázium után a római jog és a többi jogtörténeti tárgy mellett egyből jogesetmegoldással foglalkozni? Mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban?
P. Z.: Szerintem hármunknak valószínűleg háromféle tapasztalata van, de valójában ez pont egy lehetőség a hallgatók számára, hogy a gimnázium után kiscsoportban és egyénileg kipróbálják magukat a jog világában, alkotmányjoggal, jogesetmegoldással foglalkozzanak, hiszen általában hozzák magukkal a közösségi munkára való képességet. Nyilván nem olyan minőségűek még a legelső jogesetmegoldások, mint mondjuk egy 20 éves tapasztalattal rendelkező ügyvédé, de ez egy folyamat, amelynek első lépéseit most kezdjük el tanulni. Azt gondolom, hogy
összességében pozitívak a tapasztalatok, abszolút érdemes volt előrehozni a tárgyat.
M. A.: Nagy váltás a középiskolai oktatáshoz képest, de én azt látom, hogy a hallgatók tudnak ebben a keretben gondolkodni, és nagyon kreatívak. Kétségtelenül másmilyen a terhelés vagy a hallgatókkal szemben támasztott elvárás, mint középiskolában volt, és eltérő, mint a jogtörténeti oktatásban.
Nem biztos, hogy a gondolkodásnak ezen az ösvényen való elindítása már az első félévben hátrányt okoz a korábbi tanrendhez képes. Sőt nekem kifejezetten az a tapasztalatom, hogy az a tiszta lap, amivel belépnek a hallgatók középiskolából, kiterjeszti a lehetőségeket. Ebben van potenciál, csak jól kell tudni megragadni. Módszertanilag nekünk is kell fejlődni, hiszen nagyon sok kihívással szembesülünk: az, hogy miként juttatjuk el a tiszta lap elejétől a hallgatót oda, hogy már legalább sekély vízben tudjon úszni, nekünk is egy folyamat, amelyben örömünket leljük.
S. B.: Nyilván sokféle tapasztalatot szerzünk, de van, amikor érzi az ember, hogy érdemes csinálni, és ebből lehet töltekezni – az egyik első jogeset, amit bevittem a saját szemináriumi csoportomba, egy jogalkotással, jogforrástannal kapcsolatos eset volt, egy gazdagon leírt tényállásba ágyazva. Egy ügyfélnek kellett segítséget nyújtani.
Fantasztikus élmény volt megélni olyan beszélgetést, ahol a hallgatók lehet, hogy még éppen a jogalkotástani kérdésekben picit bizonytalanabbak voltak, de elkezdték az ügyet valós kontextusában látni, és azon is gondolkodni, hogy a konkrét jogalkotástani probléma megoldásán túl itt hogyan, milyen más jogi technikákkal, más intézmények igénybevételével lehetne még segítséget nyújtani az adott ügyfélnek. Ez igazi sikerélmény volt.
Somody Bernadette, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán és Nagy Judit
Az új tanrend mennyiben járult hozzá az új vizsgatípus kialakításához?
S. B.: Ez már több mint egy évtizedes elszánás az Alkotmányjogi Tanszék részéről, mivel a hatályos jog mindig változik, és mi nem az éppen hatályos jogot, hanem a mindenkor hatályos jogban való eligazodás készségét szeretnénk a hallgatóknak megtanítani. A hangsúlyt nem a jogszabályokra helyezzük, hanem egyrészt a fogalmi keretek, az elvek, az értékek megmutatására, megtanítására, és a problémamegoldási, adott esetben éppen alkotmányjogi problémamegoldási készségeknek a fejlesztésére. Ez egy végiggondolt folyamat eredménye, és a vizsgát is ehhez igazítottuk.
A hallgatók részéről gyakran elhangzik az a kritika, hogy nem elég gyakorlatias a jogászképzés. Az új tanrend és vizsgatípus hogyan változtat ezen?
S. B.: Ha jól meggondoljuk, akkor talán a legélményszerűbb, a legmaradandóbb tanulási forma az, amikor szembesülünk egy megoldandó kérdéssel, és azért akarunk valamit megtanulni, mert keressük valamire a választ, a megoldást.
P. Z.: A készségerősítés jó úton halad, és ez a nyereség pedig nemcsak a miénk, és nemcsak a hallgatóké, hanem általában a teljes képzésé: hosszútávon a jogász szakmának is előnyös, ha olyanok szereznek diplomát, akik már a kezdettől fogva képesek arra, hogy problémákat tekintsenek át, értsenek meg és oldjanak meg, illetve kontextusukban kezeljék őket. A mi képzésünk nagymértékben a szemináriumokon alapul, ahol építünk a csoportos és a kutatómunkára. Ez a fajta nyitottság és készség a csapatmunkára, az alternatív megoldások keresésére erőforrás, amelyre építeni lehet.
Az új alkotmányjogi tankönyvek közül az Alkotmányos tanok az alkotmányos kultúra eszközeinek, fogalmainak, összefüggéseinek ismeretével, alkalmazásának készségével vértezi fel a leendő jogászt, az Alapjogi tanok pedig azzal, hogy a végzettek az alapjogok érvényesítésére minden helyzetben képesek legyenek. Azt gondolom, hogy ezek a készségek elképesztően hasznosak bármilyen jogterületen, akkor is, ha valaki hivatásszerűen egyébként nem alkotmányjoggal foglalkozik.
Hogy fog kinézni az új vizsgatípus? Mennyiben lesz más, mint a korábbi évek vizsgái?
S. B.: A vizsgának két pillére van:
kétszer két dolgozatot kell teljesíteni a hallgatóknak – két zárthelyi dolgozatot, melyek open-book jellegűek, és két otthoni jogesetmegoldást.
A zárthelyi dolgozatok éppen azért open-book jellegűek, mert nem a tárgyi tudásukat mérjük, hanem azt, hogy meglátják-e a kérdéses fogalmakat, intézményeket, elveket a joganyagban. A jogesetekkel pedig értelemszerűen a problémamegoldási készséget ellenőrizzük.
Az sem véletlen, hogy nem vizsgaidőszakban tesszük ezt: nem számon kérni szeretnénk egy korábban megtanult anyagot, hanem ez a vizsga a tanulási folyamat része. Így a félév során a tanulás közben a hallgatók négyszer kaphatnak arról visszajelzést, hogy hol tartanak ebben a folyamatban, és lépésről lépésre építhetnek ezekre a visszajelzésekre.
M. A.: Az új vizsgarendszer nagyobb felelősséget helyez mind a hallgatókra, mind a tanszékre. Utóbbira abban a tekintetben, hogy legyen meg az érdemi visszajelzés, és hogy legyen ez egy folyamat, amit mi nem felülről irányítunk, hanem menedzselünk, de ugyanígy itt van a másik oldal, a hallgató motiváltsága – ez az, ami döntő lesz.
Ugyanis ha a hallgató bevonódik, szeretné csinálni, akkor maradandó tudásra tehet szert.
P. Z.: Ez a vizsgatípus igazából nem azt a tudást és mentális állapotot méri, amit a vizsga pillanatában valaki aktuálisan meg tud mutatni, hanem egy folyamatot, amely arról szól, hogy a hallgató saját maga hogyan viszonyul jogi kérdésekhez, problémákhoz, hogyan tudja fejleszteni a saját készségeit. Ebben a folyamatban ő tulajdonképpen azzal zárja az adott félévet, hogy eljutott egy olyan szintre, hogy az elsajátítottakat bármikor tudja hasznosítani és aktiválni, és nem felejtődik el a tudás.
Nem a szó szerint megtanultakat mérjük, hanem a készség fejlődését.
M. A.: Maga a vizsgarendszer hosszas, közös tanszéki gondolkodás eredménye. Sok munkánk van benne, nyilván akadnak olyan problémák, amiket kezelni kell, de ezeket tudjuk kontrollálni, mert jelen van az erős módszertani tudatosság. Nagyon jó visszajelzés volt, hogy amikor bemutattuk az elképzelést olyan hallgatóknak, akik még nem ebben a rendszerben vizsgáztak, hihetetlenül lelkesek lettek tőle, és szinte kivétel nélkül az volt a reakció, hogy milyen jó lett volna nekik is így tanulni.
Vajon mennyivel fog javulni a hallgatók teljesítménye? Mire számítanak?
S. B.: Nyilvánvaló, hogy a hallgatóknak maga a jegy nagyon fontos, viszont most nem egyetlen jegyet kapnak a teljesítményükre. Ez fontos eleme ennek a vizsgának, és szemléletében is mást jelent, mint egy hétfő vagy szerda reggel 8-tól 9:30-ig megírt dolgozat leosztályozása. Azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez a vizsgarendszer nem választja el a tanulást és annak a számonkérését, hanem integrálja ezt a két elemet.
Négy olyan lépést építettünk be ebbe a folyamatba, ahol a hallgató megmutatja nekünk, hogy éppen hol tart a fejlődésben. Mi a félév során négyszer adunk visszajelzést erről, a hallgató pedig vagy kezd valamit ezzel a visszajelzéssel, vagy nem, de ha van szándéka rá, ha motivált a fejlődésben, akkor ezeket a visszajelzéseket folyamatosan be tudja építeni a saját tanulási folyamatába.
Nagyon reméljük, hogy a hallgató a saját befektetett energiájához képest tudja értékelni a fejlődését, valamint, hogy ez a rendszer a természeténél fogva azt eredményezi, hogy jobbak lesznek az eredmények. Ezt a tudást nem felejti el másnap a hallgató, hanem készségek érnek meg benne, melyeket hosszútávon használhat.
P. Z.: Hozzá kell tennem, hogy nagyobb személyes siker az, ha valakinek van egy rosszul induló vagy félrement jogesetmegoldása, és a visszajelzések alapján ezután ír egy sokkal jobbat – ennek óriási értéke van, lehet, hogy nagyobb is, mint hogy milyen lesz a jegy a négy vizsga összeadása után. Akinek fontos, hogy jól teljesítsen, annak megvan a lehetősége arra, hogy javítson, hiszen az első két rész után, amikor már megvan a tapasztalat, akkor tudja, hogy hol kell neki egy kicsit máshogy dolgozni, máshogy készülni. Ennél a szerkezetnél fogva a jegyek is erősebb, magabiztosabb, jobb tudást tükrözhetnek.
Pozsár-Szentmiklósi Zoltán
A napokban megjelent az új tankönyv. Mondanának erről pár szót?
P. Z.: Annyiban új a tananyag struktúrája, hogy nem egyetlen kötet tárgyalja az érintett joganyagot, hanem mindig kettő. Az első kötet tulajdonképpen fogalommagyarázatokat tartalmazó, összegző elméleti munka, amelynek a lényege nem az, hogy a hatályos jogot A-tól Z-ig magyarázzuk el, hanem az alapvető alkotmánytani fogalmak, összefüggések megértését szeretnénk ezekkel a szövegekkel támogatni. Dolgozunk a magyar alkotmányos intézményekkel, de ugyanígy az európai tapasztalatokkal is, van számos összehasonlító elem ezekben a szövegekben.
Ezekkel a fogalmi alapokkal érdemes részletesen értelmezni a magyar alkotmányos rendszer elemeit is. Ezt támogatja a második kötet az Alkotmányos tanok esetében. Ez szemelvényeket és kommentárokat tartalmaz, a két kötet pedig összekapcsolódik. Ezek a szövegek sem azt a célt szolgálják, hogy teljes mélységében bemutassák a hatályos jogot, hanem a legfontosabb fogalmakhoz kapcsolódó jogintézményeket ismertetik jogi és tudományos szövegeken, alkotmánybírósági döntéseken keresztül.
A két kötet összeolvasása kerekíti ki a tananyagot.
A kommentárok azért kaptak helyet a kötetben, mert első évben még kell a támogatás ahhoz, hogy a szemelvényeket értelmezni lehessen. Tehát a tankönyv aktív befogadást igényel, vagyis azt, hogy a hallgató a két kötetet összeolvasva, párhuzamosan dolgozva velük haladjon az anyaggal. Tulajdonképpen nem ad egységes, zárt rendszert a könyv, de valójában ez tudatos. Azt kívánjuk ezzel támogatni, hogy a hallgatók alakító módon álljanak a tananyaghoz.
S. B.: Arra számítunk, hogy a joganyagfeldolgozó-készségek erősödnek, ezért az Alapjogi tanok második kötete kifejezetten egy esetjogi szemelvénygyűjtemény. Ez azt jelenti, hogy két irányból közelítettük meg az alapjogok kérdését: az első kötet dogmatikai és alkotmányos fogalmakat, mércéket, az európai alapjogi standardot bemutató könyv, ami különös hangsúlyt fektet arra, hogy hogyan is lehet érvényesíteni bíróságok és más jogvédő szervek előtt az alapjogokat. A második könyv pedig nagyon sok konkrét határozatot dolgoz fel, és nemcsak alkotmánybírósági határozatokat, hanem felsőbírósági, rendesbírósági ítéleteket is.
Milánkovich András
M. A.: A tankönyvek struktúrája, tartalma pont ezt a megújított tanulásmódszertant támogatja, azzal együtt, hogy a mostani Alkotmányjog 3-as évfolyam még nem az új vizsgarendszerben fog vizsgázni. Itt lehet visszautalni mindarra, amit már elmondtunk a megosztott, mégis közös hallgatói és oktatói felelősségről, ami nyilvánvalóan tanszéki oldalról megnövekedett odafigyelést igényel.
Minden szép és árnyoldalával együtt alapvetően élvezzük ennek a módszernek a folyamatos csiszolgatását. Nemcsak a tankönyv, hanem a módszertani stílus kidolgozása is olyan alkotó munka, mely számomra tanszéken belül közösségi élményt nyújtott.
S. B.: Elárulhatjuk azt a műhelytitkot, hogy mi hetente összeülünk egy nem rövid, gyakran akár kétórás beszélgetésre, és folyamatosan monitorozzuk, hogy hogyan működik ez az oktatási módszer. Ettől reméljük azt, hogy mi is folyamatosan tudunk reflektálni arra, hogy hogyan működik az, amit elképzeltünk. Ez egyébként nem teher, ez az egyik legjobb élmény a mindennapi munkánk során.
P. Z.: A könyvek is így készültek, az egyes fejezeteket egy-egy műhelyvita keretében beszéltük meg. A demonstrátorokat, a TDK-sokat is bevontuk, úgyhogy nagyon sokféle szemmel néztük a szövegeket, és a viták alapján korrigáltuk ezeket. Tulajdonképpen ez a műhelyvita-sorozat szervesen folytatódik.
S. B.: Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ebben nemcsak oktatók vesznek részt, hanem doktoranduszok, TDK-sok és demonstrátoraink is. Sokszor a leghasznosabb észrevételeket tőlük kapjuk:
a leginspirálóbb megjegyzések gyakran a hallgatók részéről fogalmazódnak meg.
M. A.: Ha egy üzenetet továbbíthatnék a hallgatóknak, akkor az az lenne, hogy adjanak visszajelzést. Ez egy kialakulóban lévő dolog, ami akkor lehet sikeres, ha a végén be tudjuk csatornázni mindazt, ami a hallgatói oldalon felmerül. Nekünk van egy ideánk arról, hogy milyennek kellene lennie az oktatásnak, ez megvalósul valahogyan, de mi is ugyanúgy szeretnénk visszajelzést kapni, ahogy a hallgatók várják tőlünk a visszacsatolást a saját munkájukra.
Jelenleg Sonnevend Pál a megbízott tanszékvezető – mi ennek az oka, hogyan érinti a tudományos és az oktatási munkát, illetve terveznek-e változtatni a helyzeten?
P. Z.: Korábbi tanszékvezetőnk, Chronowski Nóra az aktuális tanévtől a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folytatja munkáját. Sonnevend Pál tanszékvezetői megbízatása átmeneti időszakra, az új tanszékvezetői pályázat kiírásáig szól. Mivel rendkívül aktív a közjogi területen is, vele eddig is több kutatás, oktatási és szakmai program kapcsán működtünk együtt.
A tanszék mindig is autonóm szakmai közösségként működött, e hagyományokat korábbi tanszékvezetőink, Kukorelli István és Dezső Márta alakították ki. Sonnevend tanár úrral nagyon jó az együttműködésünk, szakmai munkánk mellett az autonóm szakmai közösségként történő működésünket is támogatja.
Mennyire vonzó a fiatalok számára, hogy az egyetem befejezése után alkotmányjoggal foglalkozzanak?
Somody Bernadette
S. B.: Nem panaszkodunk, a tanszéken megvan a generációs folytonosság. Ez a kérdés azt implikálja, hogy van egy határ az egyetem alatti és utáni alkotmányjoggal való foglalatoskodás között. Szerintem mindannyiunknak vannak olyan személyes élményeink, hogy pár éve még demonstrátor volt valaki, akivel ma már együtt oktatunk. Ez egy szerves folyamat, nincs benne éles határ, szerintem sok elkötelezett fiatal van, akik komoly részt vállalnak a tanszék oktatási, tudományos tevékenységében is. Ez számunkra sikertörténet.
P. Z.: Évek óta az tartja a tanszéket folyamatos gondolkodásban, pezsgésben, hogy szép számmal vannak olyan hallgatók, akik visszajárnak a tanszéki műhelyközösségbe, és jó szívvel működtetik azt. A doktoranduszaink korábban demonstrátorként, TDK-sként is jártak a műhelybe. Ez nagyon jó visszajelzés.
Mit tanácsolnak azoknak a hallgatóknak, akik később alkotmányjoggal szeretnének foglalkozni?
P. Z.: Járjanak már most a tudományos diákkörbe, vegyenek részt a tanszéki műhely életében. Azt gondolom, hogy aki számára az alkotmányjog fontos volt az elmúlt időszakban, kivétel nélkül megtalálta a saját hivatását, ami közel áll ehhez a jogterülethez. Tulajdonképpen a tanszéki műhely nagyon jó bázis, hogy ki-ki megtalálja a saját helyét az alkotmányjog világában.
Fotó: Zareczky Tamara
