A 2021. tavaszi adócsomagban helyet kapott a kriptoeszközök kérdésköre is. Az új jogszabályi rendelkezések komolyan veszik ezen eszközök szerepét és részletesen meghatározzák adózásuk szabályait. Ezekkel pedig azoknak is különösen fontos tisztában lenniük, akik kisbefektetők, és adott esetben csak magánszemélyként foglalkoznak kriptoeszköz-ügyletekkel. Ezen a területen az ő érintettségük egyébként nagyon jelentős, a cikkben így elsősorban rájuk fókuszálva mutatom be a kriptoeszközökkel elért nyereség adózásával kapcsolatos új tudnivalókat. Juhász Péter írása.
Napjainkban a kriptovaluták – melyek közül a legismertebbek a Bitcoin és az Ethereum – slágerbefektetésnek számítanak. Ezek gyakorlatilag matematikai algoritmusok alapján működő eszközök, amelyek digitális formában testesítenek meg egy meghatározott vagyoni értéket, a köznyelvben gyakran virtuális pénznemekként hivatkoznak rájuk.
Vannak, akik a portfóliójuk kedvezőbb összetételének kialakítását célozzák meg velük, a diverzifikáció (vagyis a portfólió sokoldalúbbá tételének és a kockázat kezelésének) eszközeként alkalmazzák őket. A hagyományos befektetésekhez képest a kriptoeszközök nagyobb volatilitását (jellemzően jóval nagyobb mértékű árfolyam-ingadozását) kihasználva szeretnék maximalizálni befektetéseiken elért nyereségeiket. Akadnak olyanok is, akik hosszabb távra invesztálnak a kriptovalutákba, a mögöttük álló innovatív technológiai megoldásokban és azok további fejlődésében látják a potenciált, ez alapján spekulálnak az adott eszköz értékének növekedésére. Emellett előfordulnak olyanok is, akik a már említett magas volatilitás miatt szinte szerencsejátékként kezelik kriptobefektetéseiket, ismeretlen eszközökbe (pl. újonnan indult coin-okba) fektetve pénzüket és bízva azok felemelkedésében.
Mindenesetre az érzékelhető, hogy a kriptovaluták népszerűsége folyamatosan nő, és ehhez a jogi szabályozásnak is fokozatosan alkalmazkodnia kell. Ennek talán legfontosabb eleme a kriptoeszközök adózásával kapcsolatos szabályozás, amely Magyarországon az eddigiekben kidolgozatlan volt. A jogrendszer eddig jobb híján egyéb jövedelemként kezelte ezeket a nyereségeket, 15% SZJA-val és 15,5% szociális hozzájárulási adóval terhelve azokat. Ez egyrészt nem kifejezetten a kriptovalutákra alkotott szabály volt, csak a jogszabály logikájából lehetett levezetni, másrészt a többség véleménye szerint meglehetősen előnytelen volt, figyelembe véve a kriptoügyletekben rejlő magas kockázatokat is. Nem meglepő, hogy nagy örömére szolgált a hír a befektetőknek, miszerint 2022-től ez megváltozik.
A kriptoszabályozás kialakítása a gyakorlatban az SZJA törvény, vagyis az 1995. évi CXVII. törvény módosításával ment végbe azáltal, hogy a törvény a 67/C. §-ba a tőkejövedelmek közé vette fel a kriptoügyleteket.
A törvény a kriptoeszközöket meghatározó definícióval is szolgál; ezek „értéket vagy jogokat digitálisan megjelenítő eszközök, amelyek megosztott főkönyvi technológia vagy hasonló technológia alkalmazásával elektronikusan átruházhatók és tárolhatók”.
Kiolvasható, hogy a meghatározás középpontjában a megosztott főkönyvi technológia vagy hasonló technológia áll, tehát a blokklánc technológia alapozza meg a definíciót és köti össze a szabályozott eszközöket.
Elsőként magáról a nyereségről kell beszélni, amely az egész adózási kérdés alapját adja. A törvény szerint kriptovaluta ügyletből származó nyereséget kell megállapítani akkor, ha a tárgyévben az ügyletekből szerzett bevételek összege meghaladja a kriptoeszközök megszerzésére, tartására, a jutalékokra és az egyéb, ezen tevékenységgel igazolhatóan összefüggő kiadásokra fordított összeget. Értelemszerűen, ha a kiadások nagyobbak, ügyleti veszteséget szükséges megállapítani, ennek szintén lesz még jelentősége.
A magyarországi adózási szabályozás kedvezőnek mondható, magánszemélyként ezeket a realizált ügyleti nyereségeket a korábbi 30,5%-os adóteher helyett csak 15% SZJA terheli. Ezt, ha nem is olyan kedvező „kripto-adóparadicsomi” szabályozás, mint mondjuk az észt vagy a német, a hazai kriptoközeg mindenképpen pozitívan értékelte. Ennek fontos oka az is, hogy a rendelkezés főszabályként a kriptovalutából származó jövedelmet csak attól a ponttól teszi adókötelessé, amikor az elhagyja a kriptoeszközök rendszerét, vagyis amikor – a törvény megfogalmazása szerint -„vagyoni érték megszerzése történik, nem kriptoeszköz formájában”.
Egyszerű példával élve, ha egy magánszemély 3 millió forintos befektetése 6 millió forintra növekszik, azaz 3 millió forint haszna keletkezik, akkor, ameddig ezt az összeget kriptoeszközben tartja, az nem válik adókötelessé. A törvény alapján ugyanis az még nem került ki a kriptoeszközök rendszeréből. Fontos, hogy a bevételről beszélünk, tehát a kriptóban elhelyezett eredeti összeget (a 3 millió forintos befektetést) meghaladó összegről, és annak esetleges kiutalásáról, elköltéséről.
Ha például a kriptoadózó átváltja az eszközt valamilyen fiat pénzre (pl. dollárra, euróra vagy forintra), kiutalja magának az összeget, vagy közvetlenül ezzel (tehát kriptovalutás kártyával) fizet valamilyen termékért vagy szolgáltatásért, a kiutalt, elköltött profit után adóznia kell. Értelemszerűen, ha az illető például egy ingatlanért vagy autóért fizet Bitcoin formátumú nyereség átutalásával, akkor hiába maradt az összeg végig kriptoeszköz formájában, a nem kriptoeszköz formátumú vagyoni érték (pl. az autó) megszerzése miatt az összeg adókötelessé vált.
Egy további, az adózók szempontjából kedvező megoldása a törvénynek, hogy a realizált (tehát pl. kiutalt, elköltött) bevételre nézve is adómentességet ír elő egy bizonyos értékhatárig. Amennyiben ez a bevétel az adóévben nem haladja meg az adott évi bruttó minimálbér összegét (2021-ben pl. 167 400 forintot), nem válik adókötelessé. Ehhez az a kitétel tartozik még, hogy az egyes ügyletek, melyekből ez a minimálbért meg nem haladó összeg összeállt, egyenként sem haladhatják meg az adott évi bruttó minimálbér összegének 10 %-át. Ezekről a törvény konkrétan úgy rendelkezik, hogy nem kell őket ügyleti bevételként megállapítani, így egyértelmű az adómentességük. Ez 2021-ben ügyletenként 16740 forintos értékhatárt jelent, az egyes költéseknek ez alatt kell maradniuk, hogy a kedvezményt igénybe lehessen venni.
Aki kriptoügyletekkel foglalkozik, hamar észreveheti, hogy számos költsége felmerülhet e tevékenysége során. Nagyon fontos, hogy az új szabályozás széles körben lehetővé teszi a különböző költségek beszámítását az ügyleti eredmény megállapítása során, erről az SZJA törvény 67/C. § (4) bekezdése rendelkezik. Kiadásként vehető figyelembe a kriptoeszköz megszerzésére fordított pénzösszeg, de ide tartoznak a „bányászathoz”, kriptoeszköz előállításához szükséges tevékenységek költségei is (akár bizonyos közüzemi számlák, számítástechnikai eszközök megvásárlása). Ide sorolhatók a tevékenységgel kapcsolatos továbbképzés vagy önfejlesztés költségei is (tehát pl. kurzusok, tanfolyamok díjai). Fontos, hogy kizárólag igazolt kiadások fogadhatók el, precízen kell eljárni. Egy kiadásként beszámítandó közüzemi számla esetén például a szolgáltatásnak az adózó nevén kell lennie, az eszközvásárlásról számlát vagy adásvételi szerződést kell tudni bemutatni, és a kurzusok esetén is szükség van valamilyen bizonylatra vagy számlára az igazoláshoz.
Lényeges eleme a törvénynek, hogy az új szabályozás alapján a veszteséget is érdemes lesz bevallani, ugyanis ennél a jövedelemtípusnál is megnyílt a lehetőség az adókiegyenlítésre. Az adókiegyenlítés jelen esetben azt jelenti, hogy gyakorlatilag három éven belül a korábbi veszteség utáni adó összege levonható az aktuális évi nyereség adójának összegéből. A veszteséges évek így később felhasználhatóak a nyereségeset érintő adóteher csökkentésére.
Ha valaki egy vagy két adóévében a kriptoügyleteit tekintve veszteséges volt, és ezt bevallotta, a következő, adott esetben nyereséges évében az adóköteles nyereségét terhelő adó összegéből levonhatja a megelőző egy vagy két évi vesztesége „adóját”, vagyis voltaképpen ennek az összegnek egy részét befizetett adóként érvényesítheti, ezzel csökkentve nyereséges éve adóterhét.
Mint említettem, ezt a kedvezményt legkésőbb a harmadik évben érvényesíteni kell, a negyedik évre már nem lehet „továbbvinni” veszteséget. Az adókiegyenlítés konkrét szabályait, valamint formuláját az SZJA törvény 67/C. § (6) és (7) bekezdése tartalmazza, és a meghatározott összeg tekintetében a törvény felső határt is megállapít.
A 67/C. § (8) bekezdés alapján a magánszemély a kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelmét és annak adóját bevallhatja önállóan az adóhatóság közreműködésének igénybevétele nélkül, vagy megteheti ezt az adóbevallás megkapott tervezetének adatait kiegészítve. Az adót a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.
A SZJA törvény módosításának különlegessége még, hogy az átmeneti rendelkezések között megállapítja, hogy az említett 67/C. §-t (vagyis a kriptoügyletek szabályait) magánszemélyek már 2021-es adóévre is alkalmazhatják, annak ellenére, hogy a rendelkezések csak 2022 elején lépnek hatályba. Nyereség vagy veszteség tehát már az idei évre is bevallható, és a bevallott összegre ez alapján természetesen adókiegyenlítés igénybevételekor is lehet hivatkozni a fentebb említettek szerint.
A szabályozás talán legjelentősebb kedvezménye is itt szerepel a törvényben, ugyanis az átmeneti rendelkezések biztosítanak egyfajta adóamnesztiát is, kimondva, hogy aki a 2021-es adóévet megelőzően nem vallott be kriptoügyletből származó eredményt, az minden korábbi eredményét jogszerűen bevallhatja az új szabályozást alkalmazva a 2022-es adóévben. Ezzel akár kifejezetten nagy összegek (Magyarországon a kriptoeszközökben tartott vagyon összegét kb. 300 milliárd forintra becsülik) utáni adózás is jóval kedvezőbb feltételek mellett mehet végbe, mint korábban. A jogalkotónak ezzel nyilvánvaló az említett összeg minél nagyobb részének „kifehérítése” és az adórendszerbe való bevezetése volt a célja.
A cikk szerzője: Juhász Péter
1995. évi CXVII. tv. 67/C. §
