Ha őszinték vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az avatatlanok számára a politológia egy megfoghatatlan tudományág. Annyi biztos, hogy van köze a politikához, de azon túl már kevesen vannak, akik tényleg tudják, hogy mi fán terem a politikatudomány. Mráz Ágoston Sámuel a Nézőpont Intézet alapítója és az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet oktatója lesz segítségemre abban, hogy minél többeket közelebb hozzunk ehhez a szakmához.
Jurátus: Ön miért lett politológus? Hogyan választotta ezt a hivatást?
Mráz Ágoston Sámuel: A rendszerváltozás idején már eszmélő fiatalember voltam. Nagyon érdekes élmény volt egy egész generációnak, hogy hirtelen el lehetett kezdeni foglalkozni közéleti kérdésekkel, nyilvánosan lehetett kritikát gyakorolni. Bármilyen meglepő, de kilenc-tízévesen én már a politika iránt érdeklődtem. Például büszke vagyok rá, hogy bár kicsit fegyelmezetlenül és türelmetlenül, de végigálltam Nagy Imre újratemetését, ami valójában az eredeti temetése volt. Ehhez hasonló élmények hatására mindig is érdekelt a közélet.
A közéleti érdeklődés hagyományosan jogi pályát jelent Magyarországon, de ezt a titkomat szívesen elárulom, hogy engem nem vettek fel a jogi karra. Emlékszem, a magyar felvételin statisztikai alapon nézték, hogy minden verselemzésben benne vannak-e a megfelelő szakszavak, és az enyémben például nem voltak. A Pázmány jogi karára ezzel ellentétben felvettek volna, de a második helyen a politológiát jelöltem meg, és végül is úgy döntöttem, hogy elsősorban engem mégis csak a politika érdekel, így kerültem ide.
Ha jól tudom az Ön szakterülete az európai, illetve külön a német belpolitika, ezen túl pedig a választási rendszerek hatásvizsgálata. Miért pont erre a témakörre esett a választása?
Miért választottam a választást, ha jól értem. A német belpolitika vizsgálata a további életrajzommal függ össze. Szabó Máté professzornak köszönhetően kaptam egy tippet, hogy érdemes egy ösztöndíjra pályázni, aminek köszönhetően 2003-2004-ben kerültem Németországba egy berlini szakkollégiumba. Utána 2005-ben még visszamentem Berlinbe fél évre a Bundestag gyakornokának. A német nyelvtudás már korábban is megvolt, ezért olvastam és vizsgáltam a német politikai rendszert, ebből következett, hogy Németországgal akartam foglalkozni.
Ráadásul a magyar demokrácia gyors összebarkácsolásakor alapvetően a német és a francia intézményeket másolták le több-kevesebb sikerrel, meg egy kis helyi innovációval, tehát én azt szoktam mondani, hogy aki érti a német politikát, az érti a forrását a magyar politikai rendszernek is.
Például az egyik ilyen klasszikus intézmény a konstruktív bizalmatlanság. Aki tudja, hogy Németországban mikor és hogyan működött, az tudja, hogy Antall József – aki kiválóan értette és ismerte a német politikai rendszert – miért szorgalmazta, hogy bekerüljön az első szabad választás után az alkotmányba. Ezek az okok, amelyek a német belpolitika kutatásához vezettek.
A választás témaköre pedig azzal függ össze, hogy én a politika gyakorlati oldalával is foglalkozom elemzőként. Ott van az az igaz közhely, hogy a tudás hatalom, a politikai tudás pedig politikai hatalom, a politikai tudás a választókról pedig szintén nagy politikai hatalom. A gyakorlati politikát nagyon érdekli a választási rendszer működése, politikai következményeinek ismerete, a választói magatartás, illetve a szavazatok mandátummá alakítása. Tehát egy olyan embernek, aki a politika elméleti és gyakorlati világa között valahol középen helyezkedik el, annak magától értetődik, hogy ezzel foglalkozzon.
Ha már így szóba került az oktatói és elemzői munkakör is, melyiket szereti jobban?
Most azt mondanám, hogy egyik sincs meg a másik nélkül igazán. Én az elemzői világlátás szerint oktatok, és cserébe az oktatásban szerzett tapasztalat nagyon sokat segít abban, hogy a politikai rendszer működését helyesen értsem elemzőként. Egy klasszikus elemző a hírekből és egyéb úton szerzett információkból alkotja meg a véleményét, de egy klasszikus elemzőnek kevés az elméleti megalapozottsága. Az, hogy az egyetemen is tanítok absztrakt, elvont elméleteket, az elemzéshez egy erősebb, elméleti alapozást ad, és ezt fontosnak tartom.
Ha pedig már az egyetemünkről beszélünk, miért pont az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet? Miben tud többet nyújtani az ELTE politikatudományi képzése, mint más magyar egyetemeké?
Talán azt mondanám, hogy az bárki megsértése nélkül kijelenthető, hogy a magyar politikatudomány legnevesebb művelői az ELTE ÁJK-n érhetőek el. Ebből nem következik feltétlenül az, hogy ha valaki máshol tanul politikatudományt, akkor másod- vagy harmadrendű politikatudós lenne, de az ember mégiscsak olyan, hogy a tiszta forrásból és a legtöbb neves embertől akar tanulni. Egyébként nagyon jó iránynak tartom azt, hogy ma már más egyetemre áthallgatni nem egy galaxisváltásnak minősül, hanem a világ legtermészetesebb dolga.
A tudás megszerzésének vágya egyre kevésbé ütközik adminisztratív akadályokba. Tehát mindenkit bátorítok, hogy más egyetemet is ismerjen meg, szagoljon bele az ottani világba; biztos, hogy mindenhol van olyan oktató, akitől sokat tanulhat.
Ez alatt akár külföldi egyetemeket is érthetünk?
Megint csak a személyes tapasztalatom alapján nagyon, nagyon ajánlom! Kötelezővé nem lehet tenni, mert mindenki saját sorsának kovácsa, ezáltal egyéni döntése, hogy mit hoz ki az egyetemi éveiből. Nekem személy szerint nagyon nagy élmény volt, amikor a Humboldt Egyetemen tanulhattam. A kétezres évek elején a német oktatás szerintem egy utcahosszal a magyar előtt járt. Egy német egyetemi professzor nem a tankönyvet mondta el feltétlenül, hanem egy tényleges, lebilincselő előadást adott. Tehát a szó kulturális értelmében élmény volt egyetemre járni. Hozzáteszem, hogy sokkal kevesebb előadás is van egy német egyetemen, mint nálunk. Az élményeken túl azért is érdemes külföldön tanulnia az embernek, hogy lássa egy kicsit Magyarországot kívülről.
Azt is megtapasztalhatja így, hogy a hazánkban zajló folyamatok nem egyediek, hanem hasonló dilemmák és megoldandó helyzetek máshol is vannak. Erre tényleg mindenkit csak bátorítani tudok. Egy kicsit azt is mondanám, hogy egy németes Németországba menjen, egy angolosnak pedig különleges dolog lehet Angliába eljutni, de ha mondjuk valaki Finnországba vagy Görögországba megy, az is később Magyarországon nagyon nagy értékké válik. Mindannyiukra érvényes azonban, hogy a kinti tapasztalatokkal, ha lehet, jöjjenek haza!
Lehet-e, illetve kell-e objektíven oktatni a politológiát?
Ez inkább filozófiai kérdés. Szerintem színtiszta objektivitás nem létezik a természettudományokban sem, de a társadalomtudományokban különösen nem. Az egyoldalúság és a leegyszerűsítés viszont mindenképp kerülendő. A mi tanszékünk értéke alapítása óta, hogy sokszínű, és én a helyes iránynak azt tartom, hogy minél több oktató tanítsa a saját tárgyát, a diákok pedig ezt a sokszínűséget ismerjék meg, akár emberi, akár szakmai, akár értékrendbeli különbségekkel találkozzanak. A hideg objektivitásra való törekvést megvalósíthatatlannak tartom, és nem is támogatnám, hanem inkább legyen egy élvezetes sokszínűsége az egyetemnek.
Mennyire mondható telítettnek a szakma? Mi jelenleg a helyzet a munkaerőpiacon, hiány van a politológusokból, vagy már lassan Dunát lehet rekeszteni velük?
Sokan gondolják, hogy ugyan mi végett kell politológusokat képezni? De a politikatudomány a demokrácia tudománya, és a demokratikus működési rendnek a része, hogy a politikát értő emberekre szükség van.
Nemcsak az adminisztrációkban, hanem a miniszteri kabinetekben, vagy a politikai nyilvánosságban az újságírók révén, de akár a politikai kampány iparággá fejlődött területén is fontos az, hogy legyenek politikát értő emberek. Szerintem a politika egy komplex jelenség, amelyben minden szaktudás politikai dimenziójára szükség van.
A legjobb marketinges is lehet katasztrofális politikai marketinges, ha nem érti a politikát. A képzést éppen ezért úgy alakítottuk ki, hogy minden szakterületet a politika perspektívájából próbálunk oktatni, mert egy politológus hozzáadott értéke az lesz, hogy a különböző ágazatok szempontjaihoz hozzá tudja tenni a politikai tudását. Másfelől a politika számára is hasznosak vagyunk, mert mi tesszük számára a szociológiától az alkotmányjogig, egy-egy szakterület ismeretanyagát felhasználhatóvá.
Mennyire jellemző az, hogy már az alap, BA diploma megszerzése után el tudnak helyezkedni a hallgatók, vagy szükséges továbbtanulni mesterszakon ahhoz, hogy eljussanak arra a szintre?
Őszinte leszek, jelenleg ez egy megoldandó dolog. A politikatudomány nem úgy működik, mint egy céh, hanem ha valaki érti a politikatudományt akkor akár az is lehet, hogy politológia végzettség nélkül is el tud helyezkedni a politikában; ez egy plusz lehetőség, hogy politológus képesítést szerez. De a mesterlevélnek jelenleg még nem találták ki az igazi hasznosulását. Éppen ezen dolgozik a Politikatudományi Intézet. Szeretnénk egy kicsit használhatóbbá és vonzóbbá tenni a mesterszakot azáltal, hogy megmutatjuk mi az a plusz tudás, amit el lehet sajátítani.
A piac részéről szerintem nem nagyon fog kialakulni az a gyakorlat, hogy egyes munkahelyek kizárólag mesterszakos politológusokat vesznek fel, legfeljebb akkor, ha valami speciális tudást szereznek meg azalatt a két év alatt. De talán fontosabb az, hogy a hallgató érezze, hogy ő értékesebb lesz a munkaerőpiacon ezzel a plusz két évvel. Olyan tudása, kapcsolatrendszere, vizsgálatai és kutatásai lesznek, amik értékesebbé teszik őt. Nagyjából a munka felénél tartunk, mert az elmélet már megvan; hogy a gyakorlatban hogyan fog működni, az viszont még kérdés.
A reform ez esetben mit jelent?
Néhány tanegységnek az újragondolását, de nem akarok előre szaladni, hamarosan minden nyilvános lesz.
Mennyire jellemző az, hogy a diploma után ténylegesen elemzők lesznek a hallgatók, vagy inkább többeknek csak egy kiindulási pont a politológia, hogy akár a diplomáciában vagy a politika különböző területein tudjanak elhelyezkedni?
A politológia nem elemzőképző, egyáltalán nem elvárás, hogy elemzővé váljanak, ez csak az egyik lehetőség. Ahogy mondtam, egy komplex tudásanyag politikai dimenzióját oktatjuk, ezért ezzel az ismerettel szinte bármilyen irányba mehet az ember.
Lehet, hogy a politikától távol is használható lesz az, hogy a hatalomhoz ért, hiszen az az élet minden szférájában jelen van, és a politika, ha nem is szinonim, de rokon szó a hatalommal. Aki érti, hogy hogyan működik a hatalom, bármilyen szervezetben vagy akár egy nagyvállalatnál is tudja ezt kamatoztatni anélkül, hogy konkrétan pártpolitikával vagy kormányzati kapcsolatokkal foglalkozna. Nagyon sok lehetséges életút bontakozik ki.
Természetesen mindenhol van olyan, hogy a képzés végére csak az a döntés érik meg az emberben, hogy nem akar politikával foglalkozni, de indirekten ilyenkor is megtanítottuk valami fontosra a hallgatót. Ebből kiindulva sok minden lehet a hallgatóból: újságíró, politikus, politikai elemző, tudós, vállalati kultúrában tevékenykedő lobbista, diplomata, és valószínűleg vég nélkül tudnám a listát folytatni.
Ilyen esetben, amikor a három év alatt kialakul egy hallgatóban, hogy nem csak egy elemző, hanem mondjuk diplomata szeretne lenni, akkor a továbbtanulásnál, mesterszaknál is érdemes kombinálni a különböző szaktudásokkal, nem pedig megmaradni a politológiánál?
Azért nem haragudhat meg egyetlen egyetem sem, ha azt mondjuk, hogy nem ez az első számú helye annak, aki diplomata akar lenni, mert ez nem diplomataképző. Ha jól tudom a Közszolgálati Egyetemen hozták létre a Magyar Diplomáciai Akadémiát, aki ezzel a területtel akar foglalkozni, annak ajánlom, hogy oda menjen.
Aki azt mondja, hogy érdekli a diplomácia, de nem biztos, hogy egész életében diplomata akar lenni, és kicsit sokszínűbb tudást szeretne megszerezni, annak meg lehet, hogy érdemesebb itt maradni. Azt gondolom, hogy diplomatává lehet válni politológus diplomával is, de diplomáciai képzés után az ember nem lesz politológus.
Tehát mondhatni, hogy más specifikusabb képzésekkel szemben a politológia képzés egy sokkal univerzálisabb tudást tud nyújtani?
Mi a legtöbb szakterületből a politikai dimenziót oktatjuk. Más képzések pedig a szakterületet oktatják, és abból szerez szakképesítést az ember, tehát igen, ez egy színesebb képzési program.
Mik azok a főbb skillek, amikkel rendelkeznie kell egy politológusnak, mire figyeljenek maguk a hallgatók? Mitől lesz a politológus jó politológus?
Maradjunk az elemzőknél! Egy politikai elemző rengeteg információt kell, hogy nyomon kövessen. Állandóan képben kell lennie a politikai folyamatokkal, nyilatkozatokkal, mélyebb rétegekben zajló eseményekkel, ezenkívül dokumentumokat is kell olvasnia és értelmeznie. Nagyon nagy mennyiségű információt követni és feldolgozni képes embernek kell lennie. Ugyanis annál kellemetlenebb nincsen, amikor az ember egy bölcs elemzést előad, ami azonban nem veszi figyelembe az aznapi híreket. Hamar nevetség tárgyává válik egy ilyen szónoklat.
Másik, ami fontos, hogy idegen nyelven vagy nyelveken tudjon, mert ahogy a külföldi gyakorlat kapcsán említettem, az az elemzésben is mindig jó, ha Magyarországot és a Magyarországon zajló folyamatokat nemzetközi kontextusba tudja helyezni. Ezért bátorítok mindenkit, aki elemzéssel foglalkozik, hogy külföldi sajtót is olvasson, a külföldön zajló párhuzamos folyamatok megértése céljából is.
Harmadrészt legalább ilyen fontosnak tartom a történelmi ismeretet. Szerintem különösen itthon van így, hogy aki nem érti a magyar történelmet, az nem érti rengeteg politikai döntésnek, rejtett szimbólumnak, akár váratlan lépésnek a mélyebb rétegeit.
Így pedig megmarad kommunikációs elemzőnek, aki azt mondja el, hogy „azt mondta a politikus…, és ez azt jelenti, hogy…”, a szimbolikáját és a mozgatórugóit viszont nem érti meg. Végül – bár még lehetne sorolni a dolgokat – a társadalomismeretet emelném ki. Anélkül, hogy a magyar társadalmat, annak a struktúráját és csoportjait megismerné az ember, nem lehet megérteni a politikát.
Ha valaki egy mikrokozmoszban él az eliten belül, érti az ottani szempontokat, de semmit sem tud arról, hogy a másik nyolc-tíz-tizenhárom millió magyar ember hogyan gondolkodik és mit mond, érez a politikáról. A jó elemző jó ember-, társadalom-, történelem- és nagyvilágismerő.
Köszönjük az interjút Mráz Ágoston Sámuelnek, egyetemünk adjunktusának!
Nyom a negyedik állomáshoz: Kényelmes székek, nagy asztalok, nyugodt, csendes környezet… Meg persze jó sok könyv. <3 Ez nem lehet más, mint leendő második otthonod az A épületben!
