Lengyelország déli része a magyarok körében igencsak kedvelt úti cél közelsége és a helyiek felénk való viszonyulása miatt. Ám a legtöbb magyar turista a Wieliczka – Krakkó – Zakopane aranyháromszögből nem mozdul ki. Pedig érdemes.
Mai cikkünkben 4 nagyobb várost és környéküket mutatjuk be, amelyek kellőképpen érdekesek, cserébe nem feltétlenül vannak a magyar turizmus homlokterében. Még a pre-covidiánus időkben volt szerencsém bejárni az országot többedmagammal, Krakkótól a Balti-tengerig. A kiindulási pontunk Varsó volt, ahová gyorsan eljuthatunk repülővel, lassabban, de környezetbarát módon pedig vonattal. Az országon belüli közlekedés nyugat-európai színvonalú, a modern távolsági buszoktól, a nagysebességű gyorsvasúti rendszerig minden megtalálható.
A busszal történő közlekedés a Flixbus társasággal elképesztően olcsó volt, cserébe abszolút megbízhatónak és utasbarátnak bizonyult, ámbár az árak azóta emelkedhettek. (Épp a lengyel magánbusztársaság, a Polskibus és a Flixbus egyesülésének nyarán jártunk lengyelhonban, és a Polskibus népszerűségének egyik titka az volt, hogy értelmezhetetlenül olcsó jegyeket lehetett kifogni, például a Varsó-Krakkó útirányt 80 forintért tehettük meg. A Flixbussal 10 nap alatt több ezer kilométert utaztunk Lengyelországban, ám az összesen nem került 4000 forintba.) Az egyes helyekre szóló belépők (múzeumok, kilátók) sem voltak kevésbé olcsóak, 1-2 złoty értékben lehetett a legtöbb helyre bejutni. Érezhető volt, hogy Krakkót leszámítva a többi város a belföldi turizmusra specializálódott.
A közel 40 milliós Lengyelországot az elmúlt évszázadok nem kímélték, történelme olyan, mint a magyar népmesék: hol volt, hol nem volt. Ennek ellenére
akad jónéhány olyan városa, ahol vagy csodával határos módon megmaradt a történelmi városmag, vagy a II. világháború után korhűen rekonstruálták azokat.
A háborúban a legtöbb kárt Varsó szenvedte el az érintett országok közül, és bár ott is törekednek az eredeti épületek helyreállítására, a történelmi belvárost eléggé kis méretben építették újjá.
Toruń
Varsóból 1-2 órás úttal, a Visztulát követve elérhető a lengyel szinten kisebb településnek számító, Debrecen méretű város, amely UNESCO világörökségnek számít. Elcsépelt az „ékszerdoboz” szó, de leginkább ez az, ami leírja a belvárost, amelyet egyik oldalról a Visztula és a városfal maradványa, a másik oldalról panelerdők határolnak. Két dologról ismert Toruń, az egyik, hogy van magyar étterme az óvárosban, a másik pedig, hogy itt született Kopernikusz, a heliocentrikus világkép megalkotója. Szülőházában a földrajzfüggők minden igényét kielégítő, modern múzeumot alakítottak ki, egy 3 emeletes, újkori épületben, pincétől-padlásig.
A város látképét a XII.-XIV. századi Szent János Székesegyház uralja, amelyre a szintén kiemelkedő látványosságnak számító Városháza tornyából kiváló kilátás nyílik, és a városra nemkülönben. A korábban német többségű település macskaköves utcáin sétálva, számtalan gyönyörű homlokzatú épületre csodálkozhatunk rá. Érezhetően itt már inkább az északi, Hansa-városok neo-gót stílusa érvényesül, közeledve a Balti-tengerhez kiváló kezdőpont. Ha valaki az utazását tervezné, egy napot kitöltenek az itteni látványosságok egy kényelmes ebéddel, sörrel. Utóbbiból elfogyasztva 1-2 üveggel már kellőképpen felbátorodva érezheti magát az odalátogató turista, hogy a Toruń-nyal szomszédos város, Bydgoszcz nevét megpróbálja kiejteni és leírni.
Trójmiasto
Egy város, ami létezik, és nem is. A Trójmiasto szó Hármasvárost jelent, ami nem más, mint a Balti-tenger partján elterülő három város, Gdańsk, Sopot és Gdynia együttese. E három város más-más funkciót tölt be: Gdańsk az adminisztrációs, kulturális, oktatási központ, Gdynia az ipar- és kikötőváros, Sopot pedig az elegáns üdülőváros a tengerparton. A települések egybeépültek, szoros tömegközlekedési kapcsolattal rendelkeznek, HÉV-rendszerű vonatokkal átjárhatóak. Turizmus szempontjából Gdańsk és Sopot érdemes említésre: a történelmi belvárost kisebb-nagyobb szigetekre építették, a Visztula egyik mellékága és a Motława folyó összefolyásánál. A gdański polgárok méltán büszkék városuk egyik legfontosabb látnivalójára, a monumentális Szűz Mária székesegyházra, amit a XIV. században kezdtek el építeni, és azóta is a város jelképe. A közvetlen közelében található régi Városháza tornyából fantasztikus kilátás nyílik a székesegyházra, de megmászását edzetteknek ajánlom, végtelen sok lépcsővel kell megküzdenie az odalátogatónak.
Ha épületekben szeretnénk gyönyörködni, azt megtehetjük a „földszinten” is, a belváros leghíresebb utcája, a Hosszú utca (Ulica Długa) macskakövein sétálva. Szebbnél-szebb házfrontokat figyelhetünk meg, ahol egy-egy épület festése árulkodik a lakóról, tulajdonosról, és nincs két egyforma homlokzat. A méltóságteljes Piactér/Hosszú Piac felveszi a versenyt bármely nyugat-európai társával, a tér központi eleme egy XVII. századi szobor és egyben szökőkút, ami egy minden egyetemistában kellemes emlékeket ébresztő alakot, Neptun(usz)t ábrázolja. A belvárosba több, méltóságteljes és évszázados városkapun keresztül juthatunk be, akár a folyók felől, akár a külváros felől érkezünk. A belváros szélén épült Vásárcsarnokot is ajánlott legalább kívülről megnézni, kétes minőségű, magyarnak eladott „lángos” is kapható. Nem szabad kihagyni a Nagy Fegyvertár épületét sem, amely érdekes módon nem hadtörténeti múzeumként, hanem galériaként funkcionál.
Ha a belváros jelentősebb és kevésbé jelentős, de ugyanolyan megkapó utcáit végigjártuk, érdemes kisétálni a folyópartra, ahol új látnivalók várnak minket. Egyrészről, a kis szigeteken újépítésű társasházakat sorakoznak, ami önmagában nem kuriózum, viszont ne modern, Budapesten is számos helyen látható épületekre gondoljunk, hanem egyfajta vegyítését a modern és történelmi stílusnak, ami kifejezetten jól illeszkedik a városképbe. A belvárosi folyópart egyben kikötőként is szolgál csónakoknak, vitorlásoknak, kisebb yachtoknak, sőt egy olyan gyalogoshíd is helyet kapott a folyó felett, amely időről-időre felnyílik az elhaladó hajók áthaladását biztosítva. A víz mentén sétálva mindenképp belebotlunk a város jelképébe, a XV. századból származó daruba. Este is érdemes visszatérni a folyó mellé, éttermek sora várja a betérőket, nyáron kiváló hangulatban és helyen lehet jóllakni. Gdańskról mindenképpen elmondható, hogy kiválóan megfér egymás mellett a múlt és a jövő, a futurisztikus épületeiket úgy tervezték meg, hogy illeszkedjenek a történelmi városképbe, illetve a történelmi hagyatékukat is szervesen integrálják a város életébe (a városkapuk funkciót töltenek be, a leghíresebben turisztika centrum működik, vagy kiváló példa a Lengyel Balti Filharmónikusok).
A II. világháború kezdeti mozzanatai itt történtek, a város északi részét kezdte el lőni a német Kriegsmarine, a Westerplattét, majd a Harmadik Birodalomhoz is csatolták a várost, hiszen Danzig néven korábban is alapvetően német orientáltságú volt.
Gdańskban érdemes több napra ellátogatni, hiszen nemcsak a város, hanem környéke is kiváló úti cél: egyrészről a közelben fekvő üdülőváros Sopot, ahová a Főpályaudvarról 30 perc alatt el lehet jutni, másrészről Malbork, ahová egyórás vonatút után érkezhetünk. Sopot századeleji nyaralóépületeiről és mólójáról híres, ami több, mint 500 méter hosszú, fából készült, és e két tulajdonságával Európában rekordernek számít. Malbork pedig a Teuton Lovagrend székhelyeként látott el fontos feladatot, történelmi jelentőségű helyszín, hatalmas területű várával, amely a már említett Motława folyó partján épült.
Haladóknak javaslom a Gdańsktól nem rémesen messze található orosz exklávét, Kalinyingrádot, leánykori nevén Königsberget, ahová könnyített módon szerezhetünk vízumot, és mint Európába ékelődött Oroszország, mindenképpen érdemes megnézni.
Poznań
Lengyelországban törekedtek arra, hogy ne legyen az ország „fejnehéz”, mint például hazánk, a vidéki, többszázezres városoknak is fontos szerep jut. Poznań, a nyugati országrész legfontosabb városaként ennek igyekszik is megfelelni. A német hatás, az évszázadokon át Posen néven való létezés máig nyomot hagyott a belvároson, amely a cikkben bemutatott városok közül méretre a kisebbek közül való. Ezt kompenzálandó, végtelen panelerdők veszik körül a tágabb értelemben vett belvárost, hiába, félmillió lakosnak laknia kell valahol. A legfontosabb látnivaló a Régi Piactér, az egyedülálló Városházával és a mellette épült kis kétszintes, egyablakos házakkal. A Városháza tornyában minden délben két egymást öklelő kecske tűnik fel, ami a város egyik leghíresebb ismeretőjegye. A belváros tőszomszédságában helyezkedik el a Vár, ahová a kilátás miatt érdemes betérni, a viccesen olcsó belépőjeggyel a birtokunkban. A modern építészet kedvelői itt is megtalálják a nekik való épületeket, a Bałtyk és az Allegro irodaépületei, valamint a Központi Pályaudvar is említésre méltó. A város látványosságait egy nap alatt kényelmesen végig lehet nézni, természetesen, ha mindent alaposan szeretnénk látni, több napra lesz szükségünk.
Poznań két okból is kapcsolódik hazánkhoz, illetve Budapesthez: a kevésbé jelentős kapcsolat, hogy ugyanolyan Siemens Combino villamosok járnak a városban, mint a Nagykörúton, a jelentősebb viszont történelmi léptékű. 1956 nyarán felkelés tört ki a városban, amit ugyan levertek, de jelentős hatása volt a későbbi, októberi budapesti eseményekre.
Wrocław
Sziléziában, az eddig felsorolt városok közül legközelebb fekszik a magyar határhoz Wrocław, amely néhány éve Európa kulturális fővárosa is volt. A németség aktívan alakította a várost, Breslau néven fontos településként funkcionált, egészen a II. világháború végéig Németország része volt. (A település egyébként rövid ideig hazánkhoz is tartozott, Mátyás uralkodása idején.) A várost újkori történelme viszont megtépázta, lakossága kicserélődött. A II. világháborúban a város döntő része elpusztult, lakóihoz hasonlóan, és a német lakosság egészét kitelepítették, helyükre pedig más területekről hoztak lengyeleket, ukránokat. A történelmi Lengyelországot párszáz kilométerrel nyugatabbra „tolták”, így a Szovjetunió nyugati határai is közelebb kerültek Európához. Emiatt újdonsült lakóinak nem is volt wrocławi identitása, ezt csak a 20. század végén, az Odera hatalmas áradása adta meg az embereknek, mivel a veszély összekovácsolta a lakosságot.
Wrocław sokarcú város, egyszerre modern és régi, vicces és elszomorító, a jövőbe tekintő és a múltat rekonstruálni vágyó hely.
Modern, mert például itt van az ország legmagasabb felhőkarcolója, és régi, mert az évszázados belváros utcáit nem lehet megunni. Elszomorító, ismerve a múltját, és vicces is: a város tele van kb. 20 centiméter magas törpeszobrokkal. Hivatalosan senki sem tudja, hány darab van belőlük (több, mint 600), egy külön játék az idelátogató turistáknak, hogy megtalálják az összeset. A kis törpék valamit jelképeznek, vagy valamit csinálnak: van hegedülő törpe, de van bankautomatát éppen kirabló vagy éppen turista törpe is. Wrocław tele van graffitivel, illetve tagekkel, ami alapvetően nem bizalomgerjesztő, viszont a városvezetés elmondása szerint ez szándékos, így (is) támogatják a művészetet. (Vagy csak egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a graffitizőkkel, és a támogatás egy jó kifogás, hogy ne kelljen festékre költeniük.) Wrocław a jövőbe is tekint, ennek volt példája a Kulturális főváros projekt, a múltat pedig a történelmi városmag korhű rekonstrukciója jelenti.
Maga a történelmi belváros nagy területet ölel fel, és az Odera folyó számos kicsi és nagyobb szigetére épült fel. Az ezeket összekötő kis hidakon átsétálva megtekinthetjük a monumentális székesegyházat, az egyetem évszázados épületeit, vagy magukat a kis hidakat, mint például a Most Grünwaldzki-t, amit budapestiként nem lehet nem a Lánchíd és a Szabadság-híd szerelemgyerekének tekinteni. A folyó felett nemcsak hídon, hanem sípályákról ismerős felvonóval is átkelhetünk. A legfontosabb látnivalónak a belváros közepén található Városháza számít, aki egyszer élőben is megcsodálja, nem fogja egyhamar elfelejteni formabontó megoldásaival.
Lengyelország Krakkót és környékét leszámítva kevéssé lehet ismerős a hazai turisták körében, és alulértékelt is, miközben ár-érték arányban nemcsak, hogy felveszi a versenyt a népszerű desztinációkkal, hanem jónéhányat meg is előz. Kicsit érintetlen, jellemzően a hazai turizmusra rendezkedtek be az említett városok, hiszen a nyugat-európai turisták inkább Csehországba vagy a Balti-államokba látogatnak el. Remélem, hogy ez a rövid cikk több olvasónak hozta meg a kedvét ahhoz, hogy repülőre, vonatra szálljon, és felfedezze magának az országot.
