Ezer év hazánk és szakmánk történetében – ezzel a címmel tartotta nyitóeseményét a Szent Adorján Millenniumi Emlékév rendezvénysorozata 2019. február 12-én az Aula Magnában. A konferencián a büntetés-végrehajtás múltjáról és jelenéről hallhattak előadásokat az érdeklődők.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, a Magyar Börtönügyi Társaság és az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara szervezésében került megrendezésre a Szent Adorján Millenniumi Emlékév rendezvénysorozatának nyitóeseménye 2019. február 12-én az Aula Magnában.
A konferenciát prof. Dr. Menyhárd Attila dékán nyitotta meg, aki az eseményt kiemelt jelentőségűnek nevezte, mivel az a millenniumi emlékév rendezvénysorozatának a nyitóalkalma volt – emellett kifejezetten fontosnak tartja a Kar együttműködését a büntetés-végrehajtás intézményeivel.
Scmehl János bv. vezérőrnagy, a BVOP biztonsági és fogvatartási helyettese a Büntetés-végrehajtási szervezet megújulásának áttekintése a hatályos Bv. törvény szellemében című előadását azzal a kérdésfelvetéssel indította, hogy miért van szükség a megújulásra. A Bv törvény újítása elsősorban a reintegrációs területet célozta meg. Előadásában eredményeket, statisztikai adatokat ismertetett, majd kitért a közeljövőben történő fejlesztésekre.
A megfelelő számú férőhely biztosítása kiemelt feladat, hiszen 114%-os a telítettség.
Ez azt jelenti, hogy 2000-2500 férőhelyet kell teremteni. Szükség van a visszaesés csökkentésére irányuló tevékenységekre, például közösségi foglalkoztatók működtetésére, munkaerőpiaci készségek fejlesztésére, oktatásra vagy művészetterápiára. A büntetés-végrehajtás céljai közé tartozik a társadalom felé való nyitás, a kollégák társadalmi részről való elismerése, melynek érdekében támogatást kér.
Prof. Dr. Mezey Barna, a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék tanszékvezetője, aki egyben a Magyar Börtönügyi Társaság elnöke is, a hazai börtönügy elmúlt ezer évének fordulópontjairól tartott előadást, melyből megtudhattuk, hogy az első hivatkozás 1001-ből származik a bezárva büntetésről.
Az időben előrébb haladva, 1077-ben Szent László korából a karcer kifejezést találhatjuk meg a forrásokban, amely terminológiailag börtönt jelent, azonban lehet vitatkozni, hogy a börtön biztosító intézményként vagy büntetésként jelenik meg. A szövegkörnyezetből adódóan nagy valószínűséggel a börtön intézményes megjelenésének az első nyomát láthatjuk.
1723-at a modernkori börtönügyi irodalom kiemelkedő jelentőségűnek tartja, mivel ekkor jelent meg a törvényben rögzített, határozott tartalmú szabadságvesztés. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a korszakban a törvény negyedrangú jogforrás, mivel a bíróság döntötte el, hogy alkalmazza-e a törvényt vagy sem. 1787-ben II. József büntetőtörvénykönyve eltörölte a halálbüntetést, helyette alternatívaként bevezette a hajóvontatást, melyet Magyarországon is hatályba léptettek.
Ami a tudományos műveket illeti, 1834-ben jelent meg Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című útleírása, aki kalandozása során nyolc intézetet látogatott végig, és hazatérte után összehasonlította a magyar és az amerikai börtönállapotokat. A mű a fogházjavító mozgalom és a hazai börtönügyi tudományos gondolkodás kiindulópontja lett.
1866-ban a Pesti Egyetem pályázatot írt ki a börtönök javítására, a börtönügy felmérésére, melynek első díját Pulszky Ágost és Tauffer Emil közösen nyerték el. Ez a mű a börtönügyi tudományosság feldolgozása alfája és omegája, hiszen először mérik fel a magyar börtönügy állapotát. 1874-ben szisztematizálódik a fegyház, a börtön és a fogház elválasztása, amely Keleti Mór nevéhez fűződik. A gyakorlatban is kialakul a hármas elhatárolódás.
Prof. Dr. Gellér Balázs a Büntetőjogi Tanszék tanszékvezető tanára a szabadságvesztés szerepének a büntetőjog-elméletben való megnyilvánulásáról tartott előadást a Csemegi-kódextől a 2012. évi Büntetőtörvénykönyvig.
A Csemegi-kódex a német büntetőjogra fókuszál, és a szabadságvesztés válik a szankciórendszer sarkkövévé.
A szabadságvesztés fenyegetettségének a mértéke tükrözi a jogtárgyaknak az értékét a jogrendszerben. Ez a gondolat megjelenik Feuerbachnál és a Csemegi-kódexben is. A Csemegi-kódex létrehozza a szabadságvesztés végrehajtási intézményeinek a négyes tagoltságát, amely a fegyház, az államfogház, a börtön és a fogház, mindemellett megtartja az életfogytig tartó szabadságvesztést és a halálbüntetést.
Az 1950. évi II. törvény, a Btá. lecseréli a Csemegi-kódex általános részét. Ezzel nemcsak a bűncselekmények kategóriái szűntek meg, hanem a szabadságvesztésnek is csak egyfajta büntetés-végrehajtási intézménye lett: a börtön.
1961-ig újragondolják a rendészetalapú szankcionálást, és pozitív irányba történik az elmozdulás, de az életfogytig tartó szabadságvesztés megszűnik, és az egyén 15 év után feltételes szabadságra bocsátható, ezáltal óriási szakadék keletkezik a maximalizált 15 év és a halálbüntetés között.
Az 1971-es novellában az az iskola győz, amelyik azt vallja, hogy vissza kell hozni az életfogytiglan tartó szabadságvesztést, és újból kialakult a Csemegi-kódex mintájára a fegyház, a szigorított börtön és a fogház intézményrendszere.
Az 1978-as Btk.-ba belekerült a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, valamint 1990-ig a halálbüntetés is szerepel benne. Az egyik legalapvetőbb szankcionális reform a középmérték bevezetése, a másik pedig a 2009-es novellához kötődik, amely kétpályás szankciórendszert honosít meg. A középmérték megdöbbentően sikeresnek bizonyult: ennek köszönhetően javult a bírósági munka minősége, és csökkent a bűncselekmények elkövetőinek a száma.
Dr. Lőrincz József címzetes egyetemi tanár a börtönügy jelenlegi szakmai arculatának XX. században való kialakulásáról tartott előadást. A XX. század első fele sajnos nem volt támogató, hiszen a szélsőséges politikai irányzatok közvetlenül befolyásolták a büntetőpolitikát.
Megtudhattuk, hogyan alakult ki az egy egységre jutó férőhely számítása, ezt ugyanis régen légköbméterben mérték, amelyet a zárka belmagasságából adódóan számoltak ki, azonban az európai standardok miatt ma már nem ezt a módszert alkalmazzuk, hanem a nettó köbmétert. Statisztikai adatokkal összehasonlította az évszázad első és utolsó évtizedét, melyből levezethetővé vált, hogyan alakult a bűnözés aránya az évszázadban.
Dr. Estók József, a Magyar Börtönügyi Társaság történeti szekciójának vezetője, címzetes egyetemi docens, a Büntetés-végrehajtás szervezetrendszerének alakulásáról a XIX. század közepétől a XX. század végéig tartott előadást, aki korabeli jogszabályok ismertetésével, segítségével mutatta be, hogyan alakult ki és fejlődött az intézményrendszer.
Kopcsik Károly bv. dandártábornok egy tájékoztató jellegű előadást tartott a Kiskunhalasi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet építéséről, a börtönépítési program ismertetéséről. A férőhely bővítési program szükségességét statisztikai adatokkal támasztotta alá.
Várkonyi Zsolt Kristóf, a BVOP stratégiai, elemzési és tervezési főosztályának vezetője a tudományos kutatások jelentőségéről, módszeréről és az eredmények ismertetéséről tartott előadást a jelenlévőknek, melyből megtudhattuk, hogy az intézmények kutatási lehetőséget biztosítanak a tudományos tevékenység végzését folytatni kívánó hallgatóknak, doktoranduszoknak, kutatóknak.
A teljes 2019-es éven átívelő konferenciasorozat további vidéki helyszínekkel várja az érdeklődőket, a záróeseménynek pedig a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudomány Napján fog otthont adni.
Fotó: Gelbmann Márta
