Habár az egyetemi élet rengeteg örömöt, élményt, lehetőséget kínál a hallgató számára, akadhatnak olyan pillanatok, amikor azt érzi az ember, hogy „nem bírom tovább, besok(k)altam!”. Néha a hétköznapok diktálta iram, az irreálisnak tűnő követelmények teljesítése közben beleragadunk a mókuskerékbe, és eszünkbe sem jut a kikapcsolódásra, különösen a sportolásra gondolni.
A fentiekben vázolt helyzetekben életmentő tud lenni egy baráti kiruccanás, egy rész vagy évad a kedvenc sorozatunkból, egy közös ebéd elköltése családi körben, és persze a sport. Kétségkívül az összes tevékenység (és még vagy ezer további) hihetetlen feltöltődést képes garantálni, mégis most az utóbbi mellett tenném le a voksomat, és személyes tapasztalatokat is szolgáltatva kardoskodnék a mozgás jótékony hatásai mellett.
A jog világában való kalandozások, elmélyülések sajnálatos és káros mellékhatása lehet a gyakori ülőmunka miatt jelentkező helytelen tartás, a betokosodott ízületek, illetve az egyre kevésbé tónusos test.
Mivel érezzük a testünkben végbemenő változásokat, igyekszünk is tenni ellene, ám nem feltétlenül a legadekvátabb módon:
álló helyzetben pörgetjük végig a Facebook falunk friss posztjait, kisétálunk a konyhába lefőzni még egy adag kávét, vagy leszaladunk a boltba még egy kis energiát adó csokoládéért.
A kezdőlépést ugyan mindegyik esetben megtettük, elhagytuk a dolgozókuckót, a munkasarkot, azonban e néhány perces mozgások nem elegendőek, hogy megfelelő mértékben ellensúlyozzuk a görnyedés óráit.
Ahhoz, hogy a testünk kellőképpen felfrissülhessen, igenis szakítanunk kell napi minimum harminc, de inkább hatvan percet arra, hogy alaposan átmozgassuk végtagjainkat. Vannak, akik időhiányra panaszkodnak: a sok tennivaló mellett az ő életvitelükbe nem fér bele a mozgás, mások magukat egyszerűen lustának titulálva tiltólistára helyezték a sportolást. E döntésekkel azonban hosszútávra saját munkateljesítményük, és ami még fontosabb, egészségük romlását idézik elő.
A rendszeres testmozgás képes arra, hogy teljesen felfrissítse a jogszabályoktól elnehezült, fáradt agyunkat. Képes arra, hogy fokozza a vérkeringésünket, mindezzel több oxigént juttatva gondolkodásunk fő motorjának. Képes arra, hogy erősítse immunrendszerünket és csökkentse számos betegség kialakulásának veszélyét. Képes elérni, hogy a jelentős mértékű endorfinfelszabadulás hatására újra jókedvvel vágjunk bele a tanulás folytatásába.
Manapság felsorolhatatlanul sok mozgásforma közül választhatunk, így
némi utánajárással, kipróbálással hamar megtalálhatjuk a nekünk leginkább megfelelőt, és őszinte örömmel adózhatunk az aktivitás perceinek.
Jómagam négyéves korom óta sportolok rendszeresen. Több mint egy évtizeden át szertornáztam, majd futásra és aerobikra váltottam, az elmúlt másfél évben pedig a táncban találtam meg a teljes kikapcsolódás és feltöltődés adta lehetőséget. A sportnak köszönhetően megtanultam beosztani az időmet, fegyelemre és kiegyensúlyozottságra nevelt, amely tulajdonságokat az egyetemi teendők szervezése során is nagyban kamatoztathatok.
Tudom, hogy legalábbis kezdetben nem könnyű beilleszteni a mindennapi teendők közé a rendszeres testmozgást, de közérzetünk és teljesítményünk javulása érdekében mindenképpen megéri, és hamarosan – szervezetünk hálája mellett – azt vesszük észre, hogy igényeljük a napi aktivitást az olykor elkerülhetetlenül bekövetkező monotonitásban.
