Szerintem mindenki hallott már arról, hogy nem kötelezően csak akkor teljesíthető az egyetem, ha nap, mint nap bejárunk a kijelölt órákra és folyamatosan hallgatjuk szeminárium vezetőink, előadóink monológjait. Ha máskor nem is, az online oktatás alatt már kipróbálhattuk a távoktatás ezen formáját. Felmerül azonban a kérdés: mi a helyzet azon tagozatokkal, amiket már a járványhelyzet előtt is úgy működtettek, mint kvázi távoktatást? A következőkben ennek járunk utána.
Elöljáróban
Az ELTE-én és a magyar felső oktatási rendszerben alapvetően 3+1 munkarendet különböztethetünk meg, amelyekhez tartozó évfolyamot nappali-, esti- és levelező tagozatnak neveznek. A nappali tagozat a hagyományosnak mondható államilag támogatott vagy önköltséges egyetemi oktatást jelenti, amelynek keretében hétfőtől péntekig vannak előadások és szemináriumok, amelyekre az adott hallgató jelentkezhet. Az esti tagozaton részidős államilag nem támogatott képzésnek lehetünk a részesei, amely a nappali tagozat óraszámához viszonyítva 30-50százaléknak megfelelő tanóra mennyiséggel rendelkezik–ez a megnevezés a 16 órától tartó munkarendből ered. Továbbá, létezik a levelező tagozat is, amely szintén államilag támogatott és önköltséges formában vehető igénybe, ahol a különböző tanórákat legfeljebb kéthetente, tömbösített formában kell teljesíteni.
Az új járványveszély utáni – vagy közbeni – oktatási rendszerünk azonban ismeri a távoktatási formát is, amely során pusztán a digitális tananyagok segítségével teljesíthető egy képzés, persze csak a törvénynek megfelelő kérvények elfogadását követően. (Vagy ha éppen járványhelyzet van kötelezően mindenki számára.)
Az említett képzési formák közül cikkem csak a nappali és a levelező tagozat különbségeit, előnyeit és hátrányait fogja boncolgatni, hiszen az ELTE ÁJK-n ezen tagozatok hallgatóinak száma jelentős. Mivel szerettem volna minél élőbb élményt kapni mindkét képzésből, ezért a levelezős tagozat hallgatóival is személyesen beszéltem, így megoszthatták a véleményüket, és hozzájárulhattak a cikk elkészültéhez. Nekik előre is köszönöm a segítséget!
Miért éri meg akármelyiket választani?
Az egyetemi képzés alapvetően egy nagyszerű dolog tud lenni annak, aki tanulni akar valamiről még élete során. Az ÁJK-n olyan tengermély a felhalmozott tudás – amit évről évre igyekszünk átvenni a professzorainktól, oktatóinktól –, hogy az emberi ésszel egy év alatt felfoghatatlan. Ennyi információ megismerésére befogadó, kíváncsi közeg kell annak érdekében, hogy a végén legalább az egyik jogterület, politikai közösség, vagy kriminalisztikai irányzat alapos megismerésével távozzunk az Aula Magnából, diplomaosztónkat követően. Az egyetemi képzést véleményem szerint senki se vegye fel, akiben nincs a középiskola után kellő mértékű tanulni akarás, mert annak csak egy keservesen elvesztegette első év lesz az eredménye, nem pedig pozitív szellemi és közösségi élmény. Fontos lehet tehát hangsúlyozni, hogy nem ciki 1 évvel később felvenni azt az állami támogatást, mint ahogy a középiskolákban erőltetett felvételi szokás diktálja. Jól példázza ezt az, hogy mind a nappali és mind a levelező szakos hallgatókkal folytatott beszélgetésem során egyetértés volt abban a kérdésben, hogy az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt sosem késő időt hagyni arra, hogy igazán kíváncsi legyél, majd megtaláld az igényeidnek megfelelő intézményt, amely majd szépen megtanít arra, ami érdekel téged. Nem beszélve arról, hogy az oktatók a kíváncsi diákokat szívesebben oktatják– bár ez csak személyes tapasztalatom.
A nappali tagozat előnyei és hátrányai
Ha tehát megvan bennünk a kellő kíváncsiság, meg kell hoznunk a döntést, hogy a nappali vagy a levelező tagozat illik-e jobban hozzánk. Ugyanakkor a nappali tagozatot csak úgy érdemes választani, ha teljes odaadással éljük meg minden előnyét. Ez alatt elsődlegesen az állami finanszírozás lehetőségére, az elkötelezettség tudatára és a közösségi élmények megélésének alkalmára gondolhatunk.
A nappali képzésben esetében az állami finanszírozás egyaránt egy szignifikáns előny és hátrány, de én elsődlegesen nem erre helyezném a hangsúlyt. Hiszen mindenki tudja, hogy az állami finanszírozás csak annyit jelent, hogy viszonylag szigorú feltételek mellett kell úgy megszereznünk a diplománkat – állami pénzen –, hogy utána kötelezve vagyunk a képzési időnk duplájának megfelelő évet Magyarország területén dolgozni. Ez az alkut megköti minden államilag támogatott nappali tagozatra járó hallgató, amely egy külön téma lehetne, hogy mennyire jó és mennyire nem. Lássuk be, itt csak annyi a teendő, hogy mindenkinek mérlegelnie kell, hogy viszonylagos szabadságot szeretne az egyetemi képzésben elég sok pénzért, vagy ingyen megkötésekkel együtt kijárni az egyetemi képzést.
A nappali tagozat másik aspektusa, hogy vannak jelenétet megkövetelő, fix időpontokhoz kötött szemináriumok, amiken beszélgetni lehet az oktatóddal.
Ez egy felbecsülhetetlen kincs.
Van egy ember, aki ért ahhoz, amit tanít és azért jár hozzánk, hogy feltehesd a kérdéseidet. Ő ott képes elmagyarázni, amit a tankönyvből nem megtanulható. Ráadásul nagyon sokszor remek jogász, politológus vagy kriminológus példaképeket is ad az intézményünk. Tehát testközelből láthatjuk azt a gyakorló jogászt, politológus vagy kriminológust, amilyenné lehetünk képzésünk végével. Egyes szerencsések leendő évfolyamdolgozat konzulensüket, mentorukat, versenyfelkészítő tanárukat ismerheti meg ezekben az emberekben–vagy éppen leendő munkatársaikat is.)
A tanár jelenléte azért is tud előny lenni, mert az adott hallgatót készteti „az elkötelezettség érzette” – amely a tanár személyes tekintélyéből ered, és a hetente íratott zárthelyi dolgozatok súlyából eredően- a tanulásra, amikor az nehezedre esik. Ez pedig egy nagyszerű húzóerő tud lenni azoknak, akik nehezebben kezdenek bele a tankönyvek magolásába.
Ez a kötöttség azonban néha átok is. Gondoljunk csak arra, ha kikapunk egy olyan oktatót, akivel nem értjük meg egymást, vagy például bele vagyunk kényszerítve abba, hogy bejárjunk egy késő esti szemináriumára, vagy esetleg egy reggel nyolcórakor tartott gyakorlatra, ami mindennap kínlódást fog jelenteni számunkra. Nem beszélve arról, hogy az egyetemi képzés nem hibátlan mintatantervekkel dolgozik, így elképzelhető, hogy egyes tárgyakból egy alaposabb előadás és tankönyv kombinációból felkészülni többet segít, mint akármennyi szeminárium. Ez egyszerűen nem szabályozható egyénenként sem.
Egy levelező tagozaton zajló képzés kevés szemináriumot tartalmaz, és ezért minden tanulási terhet az előadásokra, illetve a tankönyv alapú tanulásra helyez, amely a fenti problémát részben orvosolja. Ne felejtsük el az sem, hogy a kötelező oktatás jár együtt azzal, hogy csak jelentős erőfeszítésekkel lehet nappali tagozat mellett munkahelyet vállani. Nem mindenki bírja ki azt, hogy 4 napi egyetemi oktatás után még elmegy dolgozni, főleg, ha olyan „szerencsés”, hogy reggel nyolc órától délután hat óráig tartanak az órái. Keveseknek marad erre energiája, amit tovább tetéz az is, ha jó jegyet szeretnének kapni bizonyos tantárgyakból, és nem csak megelégedni a minimummal.
A nappali tagozaton emellett van egy nagy rakás közösségi esemény, amelyekről leginkább csak akkor értesülsz, amikor egy nappali tagozatnak készített facebook csoport tagja vagy. Itt nem a Preaszemináriumra, vagy az Összjogász bulikra gondolok, hanem a TDK-k üléseire, vagy a szakkollégiumok programjaira, és az egyéb szervezetek (akárcsak a FEB, a HÖK, a Jurátus) eseményeire. Sőt, a legtöbb helyen a felvételi szabályok korlátozzák a levelező tagozaton hallgatók felvételét– pédának okáért a Jurátusban nincs ilyen kötöttség, ezzel szemben a szakkollégiumokban kifejezetten fellelhető. Tehát levelezős egyetemistaként az egyetemi élet legjobb részét, nevezetesen a diákszervezetekben való aktív részvételedet nem élheted meg. Ez persze valahol egy olyan akadályba is tud ütközni, hogy az ember már nem bírja az egyetemi oktatás mellett a napi ingázást, a saját háztartás vezetése mellett a diákszervezetekben zajló munkák segítését. Azonban sose felejtsük el, ahogyan már cikkünkben említettük, az igazi egyetemi élet ezekben a kis közösségekben zajlik nem azokon kívül.
A levelező tagozat előnyei és hátrányai
A levelezős hallgató tevékenysége a következő három szó összetéllel írható le: sajátos tanmenetben, függetlenül, önállóan elvégezve.
A levelezős tagozaton egyes tantárgyakat más időpontban és más tematikával kell teljesíteni, de ezek nagyrészt egyeznek a nappali tagozat óráival. Szorgalmi időszakban előfordulhat, hogy semmilyen kötelező teljesítés sincs. Számos esetben nem muszáj bejárni és részt venni az órákon, valamint igen ritkák a házi feladatok, a beadandók és a ZH-k is. Cserébe egy-két tárgyat leszámítva, amiből a szorgalmi időszak végén előrehozott vizsgával lehet érdemjegyet szerezni, minden teher a vizsgaidőszakban jön elő. Ennek okán jelentős részben teljesen önálló felkészülést igényel. Kéthetente vannak kontaktórák a szorgalmi időszakban (szombatonként az egyetemen), de egy része ezeknek is csak konzultáció, ahol az oktatók kifejezetten kérdéseket várnak a tananyaggal kapcsolatosan.
Ezzel összefüggésben egyes vizsgákon egyenesen más kérdéssorok vannak, mint a nappali tagozaton. Sőt, a híresen nehéz C-típusú AJ vizsgát például a levelező hallgatók online is letehették, míg a nappali tagozaton be kellett járni a vizsga alkalmakra élőben. A tananyagokat a Canvason és a Moodle-ön kell keresni, az előadásvideók a Panoptón voltak elérhetőek.
Ez persze magában rejti azt veszélyt is, hogy aki képtelen tanulni önállóan segítség nélkül az vizsgaidőszakban az sem tudja, hogy ő most jogalany vagy jogtárgy. Ez pedig, azért az egyetem vizsgaidőszaki kihívásaival együtt megterhelő lehet. Nem beszélve arról, hogy számos hallgató, aki levelező tagozat mellett dönt kényszerűen dolgozik az egyetem mellett, mert el kell tartsa önmagát, továbbá a tandíjat is ki kell, hogy fizesse. (Bár meg kell jegyeznünk, ez lényegesen kevesebb 260.000 Ft/félév jogász szakon, míg a nappali tagozat önköltséges díja 350.000 Ft/félév.) Ez pedig koránt sem biztos, hogy mindenkinek való. Főleg, hogy diploma nélkül Magyarországon már lassan csak olyan fizikai rakodómunkákat lehet végezi, amelyek mellett tehetség kell még esténként jogszabályokat tanulni. Az sem egy utolsó kihívás ezen a munkarenden, hogy előállhat az a helyzet, amikor a vizsgaidőpontok a munkaidőnkkel ütköző napokon vannak meghirdetve. Így, aki vizsgázni akar az ELTE ÁJK-n kénytelen lenne a munkahelyéről szabadnapot kérni a teljesítés céljából. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az élet legtöbb területén a levelezős diákigazolvány kevesebb diákkedvezményre jogosít fel, már nem is hangzik annyira jól ez a lehetőség.
Fel kell tennünk a kérdést: akkor mégis miért éri meg a levelező tagozaton végezni a felsőoktatást? Egyrészt, a továbbképzés lehetőségét szabadon hagyja azoknak, akiknek a szakmájához nem lenne elegendő egyetlen főiskolai, vagy egyetemi diploma. Illetve a levelező tagozat szabadon hagyja az életet az adott hallgató számára. Nem köti őt szerződés az országhoz, bármikor külföldi munkavállaló lehet. Szabadon abbahagyhatja a képzést is, ha nem akarja azt befejezni – a tandíjának visszafizetési kötelezettsége nélkül –, illetve keresetével, a fennmaradó munkabérével maga rendelkezhet, miután kifizeti a tandíjat, így tud önálló, kereső felnőtt életet élni amellett, hogy továbbképzésekre jár.
Végezetül
Persze ezen a ponton érdemes megjegyezni azt is, hogy az ügyvédi szakmában de szerintem az ÁJK egyéb szakjain is – sokat számít az, ha az ember a diplomájában egy nappali tagozatot tud felmutatni, hiszen sokkal több ember teljesíti a nappali tagozaton minimum cum laude minősítéssel a diplomáját. A levelező tagozaton néha ez kimarad, mert feláldozásra kerül a munka oltárán. Szóval mielőtt mindenki rohanna a levelező szakokra a szabadság megélése és a munkahely és iskola közötti egyensúly megtalálása céljából, ne felejtse el, hogy nem mindenkinek éri meg ezt a módszert választani.
Mindkét tagozat az adott egyetemi hallgatók egy-egy speciális fogyasztó csoportját igyekszik kiszolgálni, egyúttal biztosítja annak a lehetőségét, hogy mindenki – az elmondottakat figyelembe véve – a számára megfelelő munkarendet követhesse teljes odaadással!
Forrás: 1
