Palermo és környéke – Normann építészet pizza nélkül

Tartja magát egy gonosz mondás az olaszoknál, hogy Nápoly a legészakabban fekvő afrikai város, avagy ami Rómától délre van, az Afrika. Ha igazat adunk ennek a teóriának, rögtön két legyet üthetünk egy csapásra, ha ellátogatunk a „csizmaszárra”, hisz két kontinensen lehetünk egyszerre. De vajon igaz-e?

A bevezetésben említett teóriának annyi alapja mindenképpen van Szicíliára és annak székhelyére nézve, hogy ténylegesen két kontinens között helyezkedik el, így mindkettő bőséggel hatott a szigeten lakókra. A legfőbb látnivalóit a környéknek az arab, majd később a normann népesség adta, ezért állítható, hogy kultúrák állandó találkozó és keveredési pontja volt Palermo a történelem során.

Palermo repterére megérkezni önmagában életre szóló élmény. A kifutópálya vége a Tirrén-tengernél ér véget, és gyönyörű hegyek határolják az egyébként nem túl nagy repteret. A repülőtérről a városba a TrenItalia vonataival lehet gyorsan és kényelmesen bejutni. A sziget északi oldaláról mindenképpen elmondható, hogy a vonattal való utazás abszolút jó döntés: a vonatok modernek, gyorsak, tiszták és pontosak. Közvetlen vonattal lehet eljutni Rómába is, ami abból a szempontból kuriózum, hogy Szicília egy sziget, viszont híd nem vezet át a szárazföldre: a Messinai-szoroson való átkelést hajóval teszi meg a vonat is.

Magyarországról nézve hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ami tőlünk nyugatra terül el, az nagy általánosságban fejlettebb, tisztább, rendezettebb. Palermo a kivétel, amely erősíti a szabályt. Négy napot töltöttem el a városban, és az elején próbáltam komolyan venni mint nyugat-európai város. Másfél nap után szembesültem azzal, hogy ezzel valószínűleg a palermóiak sem próbálkoznak meg. A város fő nevezetességei a Via Maqueda útra fűzhetőek fel, ami a legfontosabb sétálóutca. Ez az utca ugyan rendezett volt, viszont a rá merőleges kis mellékutcákban pici túlzással annyi szemét gyülemlett fel, mint amennyit egy átlagos magyar falu termel meg egy év alatt. Palermo – kikötőváros lévén – praktikusan rendelkezik tengerparttal és egy ahhoz tartozó sétánnyal is. A tengerpart annyiban különbözik a belvárostól, hogy itt a vízben olyan egyenletesen vannak elszórva a legkülönfélébb hulladékok, mint pizzán a bivalymozzarella.

A tömegközlekedés is megér egy misét. Palermónak számos világörökségi épülete van, egy a városon kívül. Busszal lehet megközelíteni, ami hetven percenként jár, és egy szempontból kényelmes: olyan tömeg van rajta, hogy nem kell kapaszkodni. Az utastájékoztatás annyiban merül ki, hogy a sofőr a plexit veri, ha a végállomáshoz ér a busz, és ordítja a megálló nevét. Hab a tortán a palermói villamos története: néhány éve üresen járattak villamosokat a városban egy euró-százmilliókba kerülő beruházás után, mert nem tudtak megegyezni, hogyan üzemeltessék.

Az előző bekezdésekben hosszan fejtegettem, miért nem egyszerű város Palermo. Ennek ellenére végtelenül ajánlom mindenkinek, hiszen a kezdeti, ismerkedési fázis után – átvéve a helyiek hozzáállását a létezéshez – nagyon szórakoztatóak tudnak lenni ezek a történetek.

Ennek ellenére Szicília északi oldala nem anomáliák végtelen sorozata, tele van látnivalókkal, és a gasztronómiája is egészen különleges.

Palermo és környéke a normann építészet Mekkája. A régi királyi palota (ma regionális parlament), a Palazzo dei Normanni és a Cattedrale di Palermo a város legfőbb látnivalói. Előbbit a IX., míg a katedrálist a XI. században kezdték építeni. Utóbbi normann stílusban épült, de erre már nem sok minden emlékeztet, itt-ott figyelhetünk meg csupán az eredeti stílusra emlékeztető jegyeket. Palermótól egy órán belüli távolságra két helyen is találkozhatunk a X-XII. századból származó, mára UNESCO védettség alatt található székesegyházakkal. Az egyik Monreale, ahonnan egyébként Palermóra is pazar kilátás nyílik, míg a másik Cefalú, amiről lentebb szólok pár körmondatot.

Ha a normann építészetre ráuntunk, még mindig találhatunk XII. századi bizánci stílusú templomot a La Martonarát, ahová nevetségesen olcsó belépőjegy birtokában juthatunk be. Ha a templomok földfelszín feletti részein már magabiztosan járunk-kelünk, lehetőség van egy kolostor katakombáiba is lemenni. A Catacombe dei Cappuccini Európa egyik leghíresebb és legbizarrabb katakombája. Körülbelül nyolcezer ember földi maradványait tárja szemünk elénk, felöltöztetve és rendszerezve, így ezt a helyszínt erős gyomor mellett tudom csak ajánlani. A növények szerelmesei is megtalálják a nekik való programot: az Orto Botanico a város legnagyobb botanikus kertje, ahol hatalmas területen figyelhetjük meg a mediterrán éghajlaton előforduló flóra sokszínűségét.

Azok, akik szeretik a magyar vonatkozásokat, Palermóban is megtalálhatják, amit keresnek. A város egyik legfontosabb útja a Corso Tukory névre hallgat, és a magyaros hangzás nem véletlen. Tüköry Lajos az 1848-49-es szabadságharc katonája volt, majd 1860-ban csatlakozott a garibaldista felkeléshez, és életét is áldozta hadvezére mellett harcolva. Ma a főút mellett emléktábla is őrzi a nevét Palermo központjában. Ha kultúrára vágynánk, Európa harmadik legnagyobb operaháza is itt található, a Teatro Massimo.

Érdemes Palermót egy napra magunk mögött hagyni, és ellátogatni a vonattal egy órára lévő Cefalú városába. Cefalú kapcsán már említettem a normann székesegyházat, amely UNESCO Világörökségi helyszín a XII. századból (egyébként nagyon hasonlít a Monrealéban találhatóra, csak kevésbé díszített). Önmagában megéri emiatt meglátogatni a várost, de igazán a környéke teszi gyöngyszemmé. Az óváros fölé emelkedő hegyről, amelyre könnyű, de hosszú sétával lehet feljutni, leírhatatlan kilátás nyílik a kristálytiszta tengerre, a városra és környékére.

Ejtsünk pár szót a gasztronómiáról. Palermo a street food egyik legjelentősebb bástyája. Az idelátogató turistáknak az étkezésnek ezt a formáját szokták javasolni, mert jobb minőséget és olcsóbban lehet fogyasztani, mint az éttermekben. Érdekes módon a pizza, mint az olaszokhoz kötődő kultikus étel, Szicília északi részén nem ad maradandó élményeket, fogalmazzunk így. Jellemző módon Palermóban egy helyen lehet – állítólag – nagyon jó pizzát enni, oda minden este órás sorok álltak.

Fentebb írtam, hogy a különböző anomáliák ellenére meleg szívvel ajánlom a várost. Igaz, hogy nem tiszta, valószínűleg a maffia is jelen van, és a közlekedés sem egyszerű, ennek ellenére életre szóló élmény meglátogatni. A látnivalókat már említettem, de a város minden hátrányával egy végtelenül őszinte közösség. Nem akar többnek látszani, mint ami: egy tipikus dél-olasz település, ahol az utcán szárítják a fehérneműket, az emberek vidámak és harsányak, és a vendégszeretet párját ritkítja.

Forrás: X


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


                  

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Haragh Péter Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.