5 kötelező, amit el kellett volna olvasnod – A legjobb és legrosszabb iskolai olvasmányok szubjektív listája

Sajnálatos módon a napjainkban felnövekvő generációknál egyre nagyobb nehézséget okoz, hogy nem alakul ki az olvasás iránti szeretet. Ez egyrészről betudható a digitális eszközök nagymértékű térhódításának, másrészt viszont véleményem szerint a kötelező olvasmányok is okolhatók a problémáért.

Ma bemutatjuk azokat az iskolában feladott műveket, amiket mindenkinek el kéne olvasnia, és azokat is, amik talán sokakat eltérítettek attól, hogy igazi könyvmollyá váljanak. A cikk célja még véletlenül sem az, hogy a magyar vagy nemzetközi irodalom kiemelkedő alkotóit kritizálja, mindössze a szerző szubjektív véleményét fejezi ki. Következzenek először azok a kötelező olvasmányok, melyek elolvasásának emlékét szívesen kitörölném az elmémből.

Sok esetben egyébként nem is a könyvvel volt a gond, hanem azzal, hogy milyen életkorban kellett kezembe vennem őket.

5. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Ez a mű majdnem kiérdemelte helyét a másik listán, de úgy döntöttem, csupán az első olvasás emlékeire fogok támaszkodni (annak ellenére, hogy most már kifejezetten szeretem a könyvet). Ötödikesként számomra felfoghatatlan volt, hogy egy csapat srác hogy lehet annyira megszállott egy farakásokkal teli hely miatt, hogy észre sem veszik, hogy az egyik bajtársuk tüdőgyulladásban szenved. Ez még az a korszak volt, amikor a fiúkra valami fura, bacilust hordozó lényekként tekintettünk, és ez a könyv csak megerősített minket ezekben a sztereotípiákban. Egy tizenéves lány fejével igencsak érthetetlen volt a folytonos gittrágás, farakásvédés és főként Nemecsek indokolatlan kiközösítése.

4. Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Amikor ezt a könyvet kellett elolvasnom, éppen a lányregények ma már kissé erőltetett, de akkor még varázslatosnak tűnő világában éltem. Ekkor jött derült égből villámcsapásként a hír: az Egri csillagok lesz a kötelező. A mű egyetlen szereplője, akivel azonosulni tudtam, Jumurdzsák volt a maga fél szemével. Allergiaszezon idején ugyanis egyik vagy másik szemem rendszeresen feldagadt, szüleim pedig gyakran hívtak ezen a néven. A könyv olvasásakor jöttem rá miért…

3. Fekete István: Tüskevár

Sajnos egyikünk sem felejtheti el Tutajos, Bütykös és Matula bácsi legendás trióját. A könyv a végeláthatatlan természetleírásoknak köszönhetően olyan, mintha nagyjából egy helyben állna. Az a baj, hogy ebben az olvasmányban már annak is hírértéke van, hogy drága jó Tutajosunk leégett, mert Matula bácsi bölcs tanácsa ellenére levette ingét. Gondolom, az üzenet az lenne, hogy főhősünk mennyivel többet tanult az élet iskolájában, mint előtte az oktatási intézmények padjait koptatva, és hihetetlen jellemfejlődésen megy keresztül. Ez akkoriban nekem nem esett le. Egyetlen gondolatot ültetett el mindössze a fejemben: hogy lehet valaki annyira buta, hogy szandálban menjen el a mocsárba kirándulni?

2. Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Hasonló életérzéseket váltott ki belőlem Ábel története is, mint a Tüskevár. Szintén egy felnőtté válás történetét kísérhetjük végig. Talán bennem van a hiba, de nem tudtam átérezni a tizenöt évesen pásztornak álló ifjú problémáit. Véleményem szerint ezeknek a könyveknek az lett volna a céljuk, hogy felkészítsenek minket a felnőtté válásra, de ezt a szerepet – nálam legalábbis – nem igazán töltötte be. Mikor Ábel megbetegedett az ehetetlen sashús miatt, nagyjából úgy éreztem magam, mint egy lázas beteg, aki összefüggéstelen álmok között próbálja túlélni az éjszakát. A gond csak az, hogy az érzés a fiú meggyógyulása után sem múlt el, kitartott a könyv végéig.

1. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Ha jól emlékszem, még alsó tagozatban kellett ezt a rendkívül lélekölő művet kezünkbe venni. Nem meglepő módon a legtöbb kisiskolással együtt az én életkedvem is meredek zuhanásba kezdett a könyv elolvasása után. A mű alkalmat nyújt arra, hogy az ember depresszív pillanatokat éljen át, mindezt úgy, hogy valójában még azt sem tudja, mi a depresszió. Az alkotás fő üzenete a szeretet, ám belőlem inkább gyűlöletet és letargiát váltott ki.

Most pedig következzen az érem fényesebb oldala, azon könyvek listája, melyeket a leginkább szerettem olvasni tanulmányaim alatt. Akkoriban igen nagy hatást gyakoroltak rám, és a mai napig is a hazai és a nemzetközi irodalom legkiválóbb alkotásainak tartom őket.

5. Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála

Talán kissé ironikus lehet, hogy az előző könyv miatti kirohanásom után egy szintén eléggé lehangoló könyvet választottam a spektrum másik oldaláról. A fontos különbség azonban az, hogy ezt a művet már a megfelelő időben olvastam el. Ekkor már készen álltam megbirkózni azokkal a kérdésekkel, amiket a mű feszeget. Többek között ilyen a halál és az elmúlás, illetve az ezekkel való megbékélés folyamata. A címszereplő halálakor rádöbben arra, hogy melyek az igazán fontos kérdések az életben, és hogy ő a sajátját mennyire felszínesen élte meg. Számos érdekes karaktert fest le nekünk a mű, például Geraszimot, a szolgát, aki végig kitartott ura mellett, még akkor is, amikor családja elhagyta a haldoklót.  

4. Madách Imre: Az ember tragédiája

Ez az a könyv, amit történelem kedvelőként nagyon élveztem. A különböző színek különböző korszakokban játszódnak, átfogva a múltat, a jelent és a jövőt. Személyes kedvencem a falanszter-jelenet allegóriája volt. Ebben a világban nem nyer teret a kreativitás, még Michelangelo is olyan sanyarú sorsra van ítélve, hogy egyforma széklábakat kell gyártania egész élete során. A mű fő kérdése az emberi szabad akarat létezése, melynek megkérdőjelezése során Ádámot kétségei majdnem öngyilkosságba hajszolják, ám születendő gyermekének ígérete visszatartja tettétől. A könyv talán legikonikusabb és leggyakrabban idézett sora az utolsó mondat, melyet Isten mondott Ádámnak és rajta keresztül az egész emberiségnek is: „…ember: küzdj és bízva bízzál!”

3. Franz Kafka: Az átváltozás

Kafka művészetében az abszurd és a groteszk nagy szerepet játszik, nincs ez másként Az átváltozás esetében sem. A gimnáziumi évek alatt gyakran megélnek a diákok kisebb-nagyobb egzisztenciális válságokat, melyeknek feldolgozásához ez a könyv is segítséget jelenthet. Gregor Samsa élete teljesen üres és mentes az emberi vonásoktól, egy nap viszont arra ébred, hogy immár féregként kell nyomorúságos létét tengetnie. Főhősünk fásultsága olyan méreteket ölt, hogy a fő problémát számára nem is állati mivolta jelenti, vagyis annak csupán gyakorlati kérdései. Kizárólag az foglalkoztatja, hogy fog tudni eleget tenni kötelezettségeinek és elvégezni munkáját. Kinézetével ellentétben jelleme egyre inkább emberire formálódik. Samsa azonban rokonai számára csak problémát jelent, már nem a család tagjaként tekintenek rá – csupán élősködő a házukban –, a bogár élete pedig tragikus fordulatot vesz a mű végén.

2. George Orwell: Állatfarm

Általános iskolás tanulmányaim legfontosabb élményeként tartom számon ezt a könyvet. Tűpontos leírást nyújt a mű a sztálinizmusról és alapvetően a diktatúrák működési mechanizmusairól. Az allegóriák nagy rajongójaként borzongással töltött el az egyes állatok és állatcsoportok metaforikus szerepe. A kommunista diktatúrák egyenlőség elméletének abszurditását kitűnően fejezi ki a sokat emlegetett mondat, miszerint: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” Egyébként John Halas magyar származású rendező tolmácsolásában is zseniális az alkotás, abszolút átadja a mű esszenciáját.

1. Kertész Imre: Sorstalanság

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb olvasmányáról beszélhetünk Kertész Sorstalansága kapcsán, amiben Köves Gyuri szemén keresztül tapasztalhatjuk meg az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs táborokat. A mű önéletrajzi ihletésű, hiszen Kertész tizennégy éves korában szintén megjárta az előbb említett lágereket. A cím kifejezi azt a drámai helyzetet, hogy Gyuri képtelen azonosulni sorsával: „Végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig…” Miután a fiú hazatér a munkatáborok kegyetlen világából, alig leli régi életének maradványait, jövőt vesztetten tekint sorsára.

Összefoglalva az elmondottakat: mindenképpen érdemes lenne átgondolni a kötelező olvasmányok rendszerét, bőven lenne lehetőség minden korosztálynak olyan olvasmányt kínálni, ami ösztönzi őket a szépirodalom világának felfedezésére.

Forrás: X

Képek forrásai: 1, 2, 3, 4


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


                     

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Horváth Lili

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.