Több száz éve a társadalmi élet nélkülözhetetlen színterei a kávéházak, legyen szó egy meghitt baráti beszélgetésről vagy egy nemzet életét érintő sorsfordító találkozásokról. A Pilvax, bár a közfelfogásban élénken él, valójában aligha lehet már szerencsénk akárcsak találkozni is olyan személlyel, aki ülhetett azon asztalok egyikénél, ahol 1848. március 15-én kezdetét vették a forradalmi események, a kávéház ugyanis több mint 110 éve bezárt.
Budapest bővelkedik napjainkban is kitűnő állapotban lévő történelmi kávéházakban, ám mind közül a legnevesebb 1911-ben bezárta kapuit, több mint hat évtizedes működése után. A reformkorban nyugat-európai mintára Budán és Pesten is sorra nyíltak a kávéházak, ennek a divathullámnak köszönhetően 1838-ban, akkor még Café Renaissance néven, nyitotta meg Privorsky Ferenc a későbbiekben híressé vált vendéglátóhelyet. Privorsky azonban nem sokáig vezette az egyre jobban működő kávéházat, 1842-ben ugyanis az üzemeltetést átvette Pilvax Károly (Carl Pillvax) és a hely egyben új nevet is kapott új vezetője után. Pilvax Károly hozzáértőként fogott hozzá a kávézó felvirágoztatásához: fiatal évei alatt pincérként dolgozott, Bécsben tanulta a kávésmesterséget és szolgált Ferenc József gőzhajóján is.
Az, hogy a Pilvax vált a Petőfi Sándor és a márciusi ifjak, joghallgatók („jurátusok”) és fiatal értelmiségiek találkozóhelyévé talán annak is köszönhető, hogy a kávéház falait hősök és nagy hazafiak képei díszítették, megteremtve a hangulatot hazafias eszmecserék és értekezések kibontakozásához.
Itt alakult meg a többségében fiatal írókból és jogászokból álló Fiatal Magyarország nevű mozgalom is, amely jelentős politikai erővel bírt, segítve és bíztatva a haladó szemléletű politikusokat. Nem sokkal a forradalom előtt, 1846-ban az üzemeltető személyében ismételt változás állott be: Pilvax Károlyt Fillinger János váltotta.
Aztán felvirradt 1848. március 15-e, amit a magyar történelem egyik legdicsőbb napjaként tartanak számon, az események sorozata pedig a Pilvax asztalainál vette kezdetét: itt gyülekeztek a reggeli órákban a márciusi ifjak, ahonnan aztán az egyetemek felé vonultak. Jókai Mór is megemlékezett írásában ezekről a pillanatokról: „Március 14-ikén este adtunk egymásnak találkozást az én szállásomon, melynek lakosztályán Petőfiékkel osztoztunk. Másnap reggel négyen jöttünk össze, a kitűzött találkozóhelyen: Petőfi, Vasvári, Bulyovszky és én; de többi társaink Degré, Bozzai, Vajda János, Sükey, Pálffy Albert, Emődy, Oroszhegyi, Dobsa a Pilvax-kávéházban vártak reánk, az úgynevezett »közvélemény asztalánál«. Korán reggel volt: borús, esős idő. Petőfi az elmúlt éjjel megírta költeményét: »Talpra magyar, hí a haza!« Én pedig a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: »mit kíván a magyar nemzet?« a nép által megérthető magyarázattal alakítottam át. A tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, ki azt a Pesti Kör elé terjeszté. A kérdés csak az volt március 15-ikének reggelén, hogy mi történjék e tizenkét pontos petícióval.”
1848. március 15. napját követően a kávéház ismét új nevet is kapott: Petőfi a Szabadságcsarnok nevet választotta.
A forradalom hatására bár egy nemzet ismerte meg a kávéházat, a kávéház csillaga mégis „ennek köszönhetően” tűnt le. Az 1848-at megelőző nagy idők, melyeket a kávéház megélt csupán az emlékekben éltek tovább, 1849-ben Fillinger János is máshol nyitott kávézót és a forradalmi szimbólummá vált hely is megkapta a maga részét a megtorlásból, ugyanis ismételten új néven működött, ezúttal Café Herrengasséra keresztelték. A Pilvax „életének” utolsó szakaszában azonban fénye valamelyest visszatért. Utolsó tulajdonosa, Schowanetz János gondosan vezette a kávéházat és emléket is állított az egykori legendás személyeknek: ahogy a forradalom előtt is hősök képei néztek az oda betérőkre a falakról, ez 1891-et követően is így volt, ám ekkor ezek a képek már a forradalom hőseit ábrázolták.
A dualizmus korában jelentős építkezések zajlottak Budapesten és számos városrészt érintettek. 1910-ben biztossá vált, hogy elbontják a háztömböt, ami a Pilvaxnak is otthont adott, így 1911. november 6-án méltó módon, hatalmas ünnepség keretében búcsúztak a hazai történelem egy emblematikus helyszínétől. Az elbontásra végül 1913-ban került sor. Az utca, ahol az egykori Pilvax állt, ma a Pilvax köz nevet viseli.
