Rádiumlányok: egy halálos ipar

shutterstock_785839918

Fiatal lányok nevetése, világító ajkak és ruhák suhogása egy 1910-es évekbeli amerikai gyárban. Megtörött nők halálos ágyukból próbálják bíróság előtt bizonyítani, hogy haldokolnak. Mégis hogyan függhet össze ez a két dolog?

Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de egykor – a  némamozik fénykorával egyidejűleg – egy igencsak forradalmi, ugyanakkor  halálos „csodaszer” tartotta lázban a világot mind a szépségipar, mind az orvoslás területén: a ragyogó rádium. Hosszú folyamat, tömeges halálozás és több ezer tönkrement élet vezetett végül ahhoz, hogy felismerjék a rádiumnak való közvetlen kitétel veszélyeit, és bevezessék a megfelelő szabályozásokat.

Ennek a korszaknak váltak áldozataivá a „rádiumlányoknak” becézett fiatal nők is, akik a korabeli gyárakban mindenfajta védőfelszerelés és figyelmeztetés nélkül dolgoztak a radioaktív anyaggal, mit sem sejtve a rájuk váró hosszas kínhalálról.

A rádiumot 1898-ban a Curie házaspár fedezte fel az urániummal és radioaktivitással  kapcsolatos kutatásaik során. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a tudományos életen kívül a korabeli polgári köztudatba berobbanva az új elem az egész világot lázba hozza. A rádiumot minden elképzelhető módon hasznosították: kapható volt fogkrém, illetve különböző kozmetikumok formájában, de használták öregedés és általános betegség elleni csodaszerként is. Elterjedt szlogennek számított a termékek reklámozásánál a „ragyogó megjelenés” ígérete, ami a szerek foszforeszkáló hatására utalt.

shutterstock_1438189559

A rádium sikere azonban nem csak újszerűségében rejlett. Az anyag nehéz előállítása csak még exkluzívabbá és vonzóbbá tette a cikkeket, a korszakot jellemző hadiiparosítás pedig az állami támogatást és a megfelelő pénzügyi hátteret is biztosította a gyártáshoz. Habár már a kezdetektől fogva voltak szkeptikus hangok, mégis viszonylag hosszas és tragikus út vezetett a rádium igazi veszélyeinek feltárásához. Ez az út számos halálos áldozatot és tönkretett életet követelt, ennek főszereplői pedig tagadhatatlanul a „rádiumlányok” voltak.

Az ő történetük az 1910-es évek amerikai gyáraiban kezdődött. Miután rájöttek, hogy a rádiumot cink-szulfiddal elegyítve világító festékhez lehet jutni, a módszer úttörőjének számító U.S. Radium Corporation meg is kezdte a világító lapú karórák tömeggyártását, amiben a hadsereg is érdekelt volt. A karórák lapjainak megfestésére fiatal nőket – úgynevezett rádiumlányokat – alkalmaztak. 1927-re több mint ötvenüknél állapították meg a halál okaként a rádiummérgezést.

A lányokat nemhogy nem figyelmeztették a lehetséges veszélyekre, de a későbbi perek jegyzőkönyve alapján kifejezetten bátorították arra, hogy akár a szájukba is vegyék a rádiumos ecsetet.

Tették ezt úgy, hogy akkoriban már az anyaggal közvetlenül dolgozó munkások egy része védőfelszerelést hordott.  Így a lányok heti öt és fél munkanapjuk alatt körülbelül napi 43 mg rádiumot juttattak a szervezetükbe, ami már halálos következményekkel járt. A megfigyelések alapján ruházatuk, hajuk és testük is ragyogott egy-egy munkanap végére, és mivel a vállalat többször biztosította őket arról, hogy az anyag ártalmatlan, így ezt kifejezetten mulatságosnak tartották, büszkén mutogatva az eredményt barátaiknak.

Csak évek múlva jelentkeztek először a tünetek, ekkor azonban igen gyorsan és iszonyú kínok között vezetett az út a halálhoz, elsőként egy alig húszéves nő életét követelve. Bár az első pár esetet még sikerült szifiliszre fogva eltussolnia a vállalatnak, ezzel elrettentve a panaszkodástól a többieket, a tömeges halálozással és elváltozásokkal már nem tudtak mit kezdeni. A rádium egyik speciális tulajdonsága ugyanis, hogy az emberi szervezetbe jutva nem bomlik le, hanem képes beépülni a kalcium helyére a csontokba. Ez az állapot pedig a gerincoszlop összezuhanását, a csontok szilánkosra törését, fog kihullást, nem begyógyuló sebek megjelenését a testen, a rák különböző formáit és az állkapocs lyukacsosodását, illetve szétesését okozza hosszú távon. A vállalat ugyanakkor elzárkózott bármilyen nemű felelősségtől, amit többek között a korabeli munkajogi szabályozás is lehetővé tett.

radiumos_óra

Photo by Internet Archive Book Images on Foter.com / No known copyright restrictions

A magas orvosi számlák és a drasztikusan romló testi állapotuk végül 1928-ban csoportos kártérítési per megindítására sarkallta az áldozatokat. A média azonnal felkapta az öt fiatal nő ügyét a nagyvállalat elleni harcban. Ebben a példa nélküli ügyben azonban még így is ők voltak a nehezebb pozícióban. A védőügyvédek taktikája ugyanis megkérdőjelezhetően a felperesek halálának kivárása volt. Az orvosi számlák miatt a lányoknak nem volt más választása, mint a megegyezés. Így az eredetileg 250 ezer dollár kártérítési igény végül egy fejenként tízezer dolláros peren kívüli egyezségbe torkollott, évi hatszáz dolláros juttatással.

A nagyvállalat kegyetlen taktikája bejött: két éven belül a perben részt vevő összes lány elhunyt.

A per hatása ugyanakkor hatalmas jelentőségű volt: az Államokban először történt meg, hogy bíróság kötelezett felelősségi alapon egy vállalatot az alkalmazottak orvosi kezelési költségeinek kifizetésére.

Ugyanakkor a U.S. Radium Corporation csak egy volt a rádiumos karórákat gyártó cégek közül. Az ügy így a többi hasonló gyárban dolgozó körülbelül négyezer munkás számára is példaként szolgált a csoportos perek megindításához. Bár meglepő módon nem mindegyik járt ezek közül sikerrel, a perek így is egyedülállónak számítottak akkoriban, mérföldkőként jelölve meg őket a munkajogi mozgalmakban. Az ezekkel járó médianyilvánosság felett már nem lehetett szemet hunyni, így az ezt követő években számos munkavédelmi intézkedést fogadtak el a veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatban.

Azonban a rádiumlányok „forradalmi” szerepe még nem ért véget ennyivel. Mivel a rádiumnak nem mindannyian voltak ugyanannyira kitéve, sokuk szenvedése évtizedekre húzódott el a korai halál helyett. Ezek között a túlélő nők között pedig sokan voltak, akik önként jelentkeztek orvosi megfigyelésekre, hogy így tudományos kereteken belül lehessen tanulmányozni a radioaktivitás hatását az emberi szervezetre, ami az emberkísérletek tilalma miatt másként lehetetlen lett volna. Többek között az ebből levont következtetések és adatok tették lehetővé, hogy a későbbi évtizedekben jogszabályokkal modernizálják a területet. Az ő anyagukat – mint közvetlen emberi tanulmányt – felhasználva dolgozták ki az amerikai atomprogram mérföldkövének, a Manhattan Tervnek a sugárzásvédelmi óvintézkedéseit is, ami biztosította a kutatók számára, hogy a történelem itt ne ismételhesse meg önmagát. A rádiumlányok tragikus története így nemcsak közvetlenül az ő sorsukra hatott ki, hanem visszafordíthatatlanul átformált egy teljes iparágat, így téve az áldozatokat a modern munkajogi mozgalmak egyik zászlósává.

Források: 1, 2, 3, 4,


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS



A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Paróczi Csenge

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.