Róma az örök város, melynek minden pici sarkán egy hatalmas szelet történelmet találunk. A kereszténység és az antik történelem hazája egyszerre. Egy régi katolikus templomból kilépve máris egy ókori oszlopba botlunk. Ebből kifolyólag bejárásához sem elegendő egy-két nap, ha minden nevezetességet látni szeretnénk. Mi mégis megpróbálkoztunk vele.
Öt napot volt szerencsénk Rómában tölteni a húsvéti ünnepek alatt. Mindenképpen le kell szögezni azonban, hogy aki nem vallási indíttatásból, csupán kirándulás céljából látogat az örök városba, semmiképpen ne ezt az időpontot válassza. A város méretéből adódóan a tömeg igen jól eloszlik, azonban a nevezetességek környékén eléggé felgyűlik, így nem ritka a több órás sorban állás és a rendkívül lassú haladás sem, de a várakozással eltöltött idő remekül csökkenthető a jól megtervezett programok és az előre megváltott jegyek segítségével.
Nagyon kell vigyázni azonban, mivel sok esetben az előre foglalható jegyek is hetekkel az adott időpont előtt elfogynak, így mindenképpen időben el kell kezdeni a tervezgetést.
Mi is készítettünk tervet, és igyekeztük is ahhoz tartani magunkat, azonban nem egyszer akadályokba ütköztünk. Első nap szállásunk elfoglalása után – ami a belváros szélén volt, azonban így is legalább fél órát kellett utaznunk minden nap a központba – elindultunk felfedezni az egymáshoz közel lévő ingyenes látnivalókat, mint a Trevi-kút, a Spanyol-lépcső, a Pantheon és a Piazza Navona. Ezek közül sajnálatos módon csak az első kettőt sikerült kivitelezni, mivel a bérletvásárlással és megfelelő útvonal megtalálásával is sok idő elment, a napot azonban egy remek kis olasz étteremben zártuk. Érdemes a mi hibánkból tanulni és az első egy-két napra jobban megtervezni az útvonalakat, amíg kicsit belejövünk a város közlekedésének a logikájába.
Másnapra már hetekkel előre megvolt a jegyünk a Vatikáni Múzeumba. A nagy múzeumozás előtt azonban megálltunk egy, a szállásunkhoz közel eső büfénél, ahol az addig számunkra is ismeretlen pizzaszendvicset kóstoltuk meg, ami meglepő módon valamiért még finomabb, mint a sima pizza. Talán azért, mert két réteg pizza jobb, mint egy. A tartalmas és szénhidrátdús reggeli és egy jó hosszú villamosút után már meg is érkeztünk a múzeumba.
Itt egy egész napot el lehet tölteni, annyi látnivaló van, aminek természetesen csúcspontja a Sixtus-kápolna, ami azonban rendkívüli zsúfoltsága miatt jelentősen veszít varázsából, ám a tömeg ellenére is maradandó élményekkel gazdagodik, aki meglátogatja. A hosszú múzeumi túránkat a Szent Péter tér és a Szent Péter-bazilika meglátogatásával zártuk, ahova azonban akkora sor állt, hogy belülről nem tudtuk megnézni, így a Vatikánban vásárolt útikönyvünkből szippantottuk be a monumentális épület történetét.
Ezek után elindultunk sétálni még egy kicsit, ami az egyik legjobb döntés volt.
Az ókori vízvezeték-maradványok, amik ma már a város látképéhez tartoznak, monumentálisak és mégis olyan természetes módon beépülnek a modern környezetbe.
Nem is beszélve a várakról, a templomokról és a hidakról, melyek mindegyikének külön történelme van. A napunkat az Angyalvár és az Angyalhíd meglátogatásával zártuk, ami csodaszép a naplementében, és külön előnye, hogy csak sétálóhíd, így nem zavarja meg a gyönyörű kilátást a közlekedés idegesítő zaja.
Harmadik napra a Colosseum és a Forum Romanum volt tervbe véve, ahova szintén váltottunk jegyet, ami azonban nem egy konkrét időpontra szólt, így nem sikerült vele túl sok időt megspórolni. Az sem segített a helyzetünkön, hogy a pápa épp aznap járta be a keresztutat, amihez lezárták a Forum Romanumot és a Colosseumot, ezért tervet kellett változtatnunk.
Meglátogattuk a Modern Art Galleryt, aminek nagy előnye volt, hogy nem túl sokan érkeztek ebben az időpontban, így végre nem kellett a sok ember közé bezsúfolva nézelődnünk, és akkora élményekkel gazdagodtunk, mint egy eredeti Monet, Van Gogh vagy Klimt látványa. Ezt követően megnéztük a Pantheont, amit az összes ókori római istennek építettek tiszteletük jeléül, azonban a katolicizmus hatására ma már tele van szentképekkel. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy hogyan ötvöződik az antik és keresztény kultúra egyetlen épületen belül. Bár ekkor már szemerkélt az eső (nem sok jót ígérve másnapra), mégsem tántorodtunk el a városnézéstől. Aznap még sétálgattunk, felfedeztük a várost, misére mentünk a Piazza Navonán, majd hazafelé vettük az irányt némi sajt, poliptintás spagetti és bor társaságában.
Utolsó teljes napunkon visszamentünk a Colosseumhoz, ahol még az előre megváltott jegyünkkel is két órát kellett sorban állnunk, de megérte.
A Colosseum és a Forum Romanum is monumentális és gyönyörű, még a szakadó esőben is. Hátborzongató belegondolni, hogy ott valaha állatokkal küzdő gladiátorokat néztek, vagy hogy olyan emberek jártak azokon az utakon, mint Augustus, Hadrianus vagy Marcus Aurelius.
Mindenképpen megéri meglátogatni Rómát. Tömény történelem az egész város. Az emberek segítőkészek és kommunikatívak, és a legendákkal ellentétben jól beszélik az angolt, mindenhol lehet segítséget találni. Tömegre véleményem szerint mindig számítani kell, de a vallási ünnepek körül nyilvánvalóan még több a látogató, ezért inkább azt javasolnám, hogy kevésbé felkapott időpontot válasszatok.
Olcsó repülőjegyet és szállásokat – ha nem is a város közepén – lehet találni, ha ügyesen, időben keres az ember, és a közlekedést, illetve múzeumi belépőket leszámítva az árak is egész kedvezőek, ezért azok számára is remek lehetőség, akik nem akarnak sokat költeni az utazásukra.
