Márciusban – a tavaszi időjárással együtt – az élet is megérkezett az Egyetem térre. Ismét benépesült az A- és a B-épület előtere, és újra hosszasan lehet keresgélni, hogy vajon hol lehet az A6-os gyakorló. A koronavírus miatti korlátozások egyelőre eltűntek, azonban az ott szerzett tapasztalatok és élmények velünk maradnak. A következőkben szeretnénk pár ilyen tapasztalatot megosztani veletek, mint egy jogász és politológus hallgató emlékei erről az időszakról.
Milyen volt kezdetben online órákra átállni?
Két évvel ezelőtt, 2020 áprilisában egészen otthonosan kezdtünk mozogni a Teams-Moodle-Canvas aranyháromszögben. Megtanultuk, hogy kinél kell kamera és mikrofon, hogy néz ki egy feleltetés, miként lehet a leghatékonyabban keresni egy dokumentumban. Könnyen hozzá lehetett szokni, hogy immáron az ágyban fekve, akár pizsamában is tevékenyen részt tudunk venni egy-egy szemináriumon.
Aztán ezeket a tapasztalatokat később is lehetett kamatoztatni, még a 2020-as politológia mester évfolyamon is, – ahová Éry társszerző jár – amely már a hibrid rendszerben kezdte meg a tanulást. Mivel alig 15-en voltak az évfolyamukban, az offline megtartott előadásaikon viszonylag hamar gyakorlatilag szemináriumi jelleg alakulhatott ki, a jogász hallgatókkal közös előadásaikat viszont már online formában tartották meg. Majd pár hónap után az egész egyetem teljesen online formára állt át. Újra csak másodévesként járhattak be a tanórákra, oda is maszkban.
Hogy az első vizsgaidőszak milyen volt…
A vizsgaidőszakot eleinte nehezen tudtuk elképzelni. A tanszékek és az oktatók próbáltak bennünket megnyugtatni azzal, hogy a helyzetre való tekintettel igyekeznek méltányos módon eljárni, az írásbeliknél többen eleve nyitott könyves számonkérést hirdettek, mások a hallgatók lelkiismeretére bízták a különféle segédeszközök használatát. A tanárok ennek fejében pedig bevezették az egy perc/kérdés paradigmát, ahol a kérdések hosszúságától függően változott a vizsga teljesíthetősége, felidézve ezzel az élőben megtapasztaltakat.
A szóbeliket viszont nem igazán lehetett virtualizálni, így új műfaj született, amellyel sokan nem tudtak azonosulni. A cikk másik szerzője, Jakus Barnabás például bevallottan az a „gondolkodós-jegyzetelős” típus, ha kihúzza a tételeket, szeret „ülni felettük”, vázlatot írni, összegezni a fejében a gondolatokat, a másik felelését, vagy a tanárt hallgatva a háttérben.
Online ez nem kivitelezhető, maximum egy percnyi gondolkodási idő – ez arra se elég, hogy egyáltalán felfogja az ember, miről kellene beszélnie – utána rá kell térni az anyagra. Ráadásul a vizsgáztató orientáló kérdései az online felületen keresztül sokszor inkább úgy hatnak, mintha épp nem nagyon állna elégségesre a felelet.
A hibrid oktatásnak voltak szép pillanatai
A második hullám alatt, két hónap erejéig hibrid üzemmódban ismét bejárhattunk az egyetemre. Csak bizonyos szemináriumokat és gyakorlatokat tartottak személyesen, a többinél maradt az online, míg az előadások a Panopto-rendszeren keresztül kerültek feltöltésre. Utóbbi vívmány megtartása mindenképp javasolta normál időkre is. Így ugyanis bármikor meg tudjuk tekinteni őket, és a tanár sincs időtartamhoz kötve, ráadásul lehet lassítani és gyorsítani, no meg halkítani vagy hangosítani rajta. A metrózás közben megírt dolgozatokról -mint új felméréséi módszerekről – azonban mindannyian könnyű szívvel mondanánk le.
Emellett a hibrid időszak alatt sok esetben tűnt egyszerű formaságnak az órák megtartása, ami sok hallgatónál passzivitást eredményezett. Ennek jelei voltak a Teams-es órákon és Moodle vizsgákon kialakult ügyeskedések, vagy ahogy az előadásokat a mindennapi teendőink háttérzajává alakítottuk, így összességében mindezen tevékenységek kicsit elvettek az oktatás valódi értékéből. Az élő órák visszatértével némileg javult a helyzet, sokkal feltűnőbb lett az órai inaktivitás, ezáltal a tanár is ösztökélhetett minket a részvételre.
Mióta 2020 novemberében ismét hazaköltözött az oktatás, további három vizsgaidőszakot abszolváltunk már a laptopunk társaságában. A pezsgő egyetemi lét hamar hiányozni kezdett, ahogyan az óra közbeni személyes interakciók is. Bizonyos esetekben a méltányosnak ígért számonkérések kapcsán is úgy éreztük, hogy átestek a ló túloldalára, amit a kiugróan magas bukási arányok támasztottak alá. A kamerás szóbeliktől való rettegés sem múlt el teljesen.
Mik a tapasztalataink az elmúlt időszakból?
Ez a másfél éves időszak arra döbbentett rá sokunkat, hogy a home office nem ördögtől való dolog, meg aztán sok esetben ragaszkodunk a kényelemhez,vagyis a visszaállás remélhetőleg nem lesz teljeskörű.
Az online időszak alatt bevezetett, oktatással kapcsolatos szolgáltatások örömünkre ugyanúgy elérhetőek, mint eddig, viszont mivel a karantén alatt sokkal égetőbb szükség volt rájuk, jobban feltűnt ezeknek a gyakorlati haszna. Az ügyintézés például javarészt a webes felületen, a Neptun rendszeren zajlik, ezáltal az adminisztráció terén nem okoz különbséget az élő oktatásra való átállás. A szakdolgozat konzultációkra a vizsgaidőszak alatt csak online lehetett menni, ami az egyszerűség kedvéért megmaradt a szorgalmi időszakra is.
Remélem, hogy az elmúlt időszakban bevált fejlesztéseket megtartjuk, miközben a szobánkon kívül is érezhetjük az egyetemista lét előnyeit!
Milyen most az egyetem működése?
Sokunk jogosan kérdőjelezi meg az intézkedések hatékonyságát. A maszkos időszak alatt az volt a cél, hogy a fertőzés veszélyét csökkentsük. Viszont amint az egyetem büféjében tartózkodtunk, vagy valahol enni-inni kezdtünk, rögtön levettük a maszkot, ilyenkor pedig ugyanúgy egymás közelségében voltunk. Nem tűnt úgy, hogy az óvintézkedésekkel valóban a vírus ellen védekeztünk, inkább a külsőségek miatt ragaszkodtunk a maszkhoz.
A mostani helyzetre sikerült visszarázódni a normál kerékvágásba, de mind az oktatók, mind a hallgatók érzik az alapos változást. Talán a nyári vizsgaidőszak megint a boldog békeidőket idézi majd. Végre lesz időnk jegyzetelni a tételek felett, de azért hiányozni fog az eugj_versenyjog+szerzoi.docx fájl megnyugtató jelenléte, miközben épp próbáljuk megnyitni a moodle-tesztet.
Összegezve
Az offline oktatást látva reménykedhetünk, hogy megérte ennyi mindent betartani a járványhelyzet alatt. Bár még mindig sokan betegszenek meg, de innentől kezdve a hallgatók és az oktatók felelőssége, hogy ne alakuljon ki súlyosabb vírushelyzet, és ne akadjon meg a jövőben az oktatás. Elsősorban az lenne az ideális, ha a 2023-ban felsőfokú tanulmányokat kezdő hallgatók már rendesen, hagyományos formában kezdhetnék az egyetemet, mert így ők is részesei lehetnek annak az élménynek, hogy mégis milyen egy rendes egyetemista élete.
