Zsebpénz az Apple-nek – Tiltott állami támogatások cégóriások részére

Tizenhárommilliárd euró – megközelítőleg négyezer-hatszáznyolcvan milliárd forint – adó befizetését úszta meg az Apple 2020 nyarán az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében, de a Starbucksnak sem kell kifizetnie a több tízmillió eurós adótartozását. Az egyre növekvő, államok közötti adóverseny egyértelmű nyertesei a multinacionális óriásvállalatok. De hova vezet az üzleti adóterhek folyamatos csökkentése?

Az Európai Bizottság 2016-ban 13,1 milliárd eurónyi meg nem fizetett adó, valamint 1,2 milliárd euró kamat megfizetésére kötelezte a kaliforniai székhelyű cégóriást, mivel számításai szerint az ír adóhatóságok különleges bánásmódja a vállalat által befizetett adót „jelentősen és mesterségesen” csökkentette, ami kimerítette a tiltott állami támogatás fogalmát. Míg 2003-ban az Apple európai profitja kapcsán 1%-os társasági adókulccsal adózott, addig egy 2007-es adóügyi határozat következtében ez 2014-re 0.005 %-ra esett vissza.

A Bizottság döntése szerint Írországnak be kellett volna gyűjtenie az Apple által be nem fizetett adó összegét, azonban a döntést mind a vállalat, mind az érintett ország vitatta. A Bíróság végül hatályon kívül helyezte a határozatot, ezzel felmentve a fizetés alól a céget. A Bizottság azonban ezt nem hagyta annyiban, szeptemberben fellebbezést nyújtott be a döntés ellen.

„Az Európai Bizottság számára továbbra is elsődleges fontosságú, hogy minden vállalat befizesse az adóját. Ha a tagállamok a multinacionális vállalatoknak olyan adókedvezményeket adnak, amelyek nem állnak versenytársaik rendelkezésére, akkor károsítják a tisztességes versenyt az EU-ban” – nyilatkozta MargretheVestager versenyjogért felelős uniós biztos.

Versenyben a befektetőkért

Felmerül a kérdés, hogy mégis milyen érdeke fűződik ahhoz Írországnak, hogy egy vállalat minél kevesebb adót fizessen be? Nem pont a saját kasszájából vonja ki ezeket az – egyáltalán nem elhanyagolható nagyságú – összegeket? A válasz az országok közötti káros adóversenyben keresendő.

Általánosságban elmondható, hogy az államok egyik – gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő – célja, hogy minél több tőkebefektetést vonzzanak be és tartsanak meg, amit a legjobban úgy tudnak elérni, ha csökkentik az üzleti terheket. Hiszen a multinacionális vállalatok profitorientált gondolkozása az adófizetési kötelezettség minimalizálása felé viszi őket, aminek eredményeképp – a legegyszerűbben megfogalmazva – ott fognak befektetni, ahol kevesebbet kell adózni.

Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető tendencia alapján a cégekre egyre inkább jellemző az agresszív adótervezés, amikor is már a jogtalanság határát feszegetve – az adó minimalizálása érdekében – bevételüket olyan adórendszerekben igyekeznek kimutatni, ahol vagy nem terheli azt adó, vagy annak mértéke elenyésző. Mindez azonban több problémát is felvet, ugyanis az államoknak – a közfeladatok megfelelő ellátásának érdekében – a minél magasabb adóbevételek is lényeges célját képezik. Mégis, a befektetések bevonzásának és megtartásának a legtöbb esetben ezt alárendelik.

A fokozatosan egymás alá licitáló államok között ez egyfajta versenyt eredményez a vállalatok kegyeiért, miközben ezáltal az állami adóbevételek is csökkennek, veszélyeztetve az olyan közfeladatok ellátását is, mint az oktatás, az egészségügy vagy a szociális ellátások.

A másik lényeges negatív következménye az adóversenynek pedig az, hogy az így keletkező hiány pótlásának érdekében az adóterhek átcsoportosítása szükséges: például a fogyasztási adóterhek növelésével. Úgy gondolom, senkinek se kell bemutatni, hogy hazánkban is milyen szinten elrugaszkodott az ÁFA mértéke a többi adónemhez képest.

Útban a megoldás felé: a BEPS-projekt és a KKTA

Az ideálisnak korántsem nevezhető helyzetet már több ízben is igyekeztek orvosolni az államok, hogy a jogalkotás során ne okozzanak kárt egymásnak, és végső soron önmaguknak se. Ilyen megoldási kísérletek az OECD keretében megvalósuló BEPS-projekt vagy a Társaságok Adóztatásának Magatartási Kódexe. Az idei év elején pedig újra a Bizottság asztalára került – az első ízben 2011-ben előterjesztett – CCCTB, a Common Consolidated Corporate Tax Base, magyarul a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA).

A KKTA bevezetésével a vállalkozások először kapnának egy uniós szinten egységes szabálykönyvet adóköteles nyereségük kiszámítására vonatkozóan, ami az adókikerülés elleni küzdelmet is támogatná. A társasági adóalap ugyanis áthidalja a nemzeti rendszerek közötti különbségeket, amelyekkel az agresszív adótervezők jelenleg vissza tudnak élni. Tervezett kötelező erejével az adókikerülés fő eszközeinek – a transzferárazásnak és a preferenciális rendszereknek – is véget vetne.

„A továbbfejlesztett KKTA-javaslat egy csapásra kezeli mind a vállalkozások, mind a polgárok aggályait. Elő kell mozdítanunk az adókikerülés elleni küzdelmet, amely területen máris változásokat tapasztalhatunk. A pénzügyminisztereknek friss szemmel kell megvizsgálniuk ezt az ambiciózus és korszerű csomagot, amely a XXI. század követelményeinek megfelelő, jól megalapozott adórendszert hoz létre.” – nyilatkozta a csomagról Pierre Moscovici, a gazdasági és pénzügyekért, valamint az adó- és vámügyért felelős biztos.

A reform azonban többről szól, mint az adókijátszás elkerülése, hiszen a közös konszolidált társaságiadó-alap könnyebbé és olcsóbbá teszi az üzleti tevékenységet az egységes piacon. A vállalkozásoknak ugyanis elég lesz egy szabályrendszert alkalmazniuk, és uniós szinten egyetlen adóbevallást benyújtaniuk hazai adóhatóságaikhoz.

Az adminisztratív terhek csökkentésével pedig a rendelkezéseknek való megfelelésre fordított idő éves szinten várhatóan nyolc százalékkal esik vissza. Az előrejelzések szerint ráadásul akár 3,4 százalékkal is megnövelheti a beruházások összegét az Unióban, hiszen egy leányvállalat létrehozásához szükséges időt akár 67 százalékkal képes lerövidíteni, növelve ezzel a vállalkozások külföldi befektetésre való hajlandóságát.

Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke így nyilatkozott a reformcsomagról: „Az adópolitikát a gazdasági növekedésre és a társadalmi igazságosságra vonatkozó uniós célkitűzések szolgálatába kell állítanunk. A ma bemutatott javaslatok célja a növekedés és a beruházások élénkítése, a vállalkozások támogatása és a méltányosság biztosítása. A hatályos társaságiadó-rendszerben a vállalkozások idegen tőkével történő finanszírozása kedvezőbb elbánásban részesül, mint a sajáttőke-bevonás. Az adórendszer ezen torzulásának mérséklése a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv lényeges eleme, és világosan mutatja a kézzelfogható eredmények elérése iránti elkötelezettségünket e téren.”

Az adókijátszás és elkerülés tehát jelenleg is égető probléma úgy az Unión belül, mint az egyes tagállamokban. A kiskapuk lezárásával pedig nem csak magasabb adóbevételekhez juthatnak az országok – ami által megfelelő anyagi fedezetet biztosíthatnak a közfeladataik ellátására –, de végső soron a gazdasági élet szereplőinek is a hasznára válik az egységes és átlátható szabályrendszer.

Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Simon István: Pénzügyi jog I., Budapest, 2019, ELTE Eötvös Kiadó

Képek forrása: 1, 2, 3, 4


JURÁTUS HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS


A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Egri Kitti

Vélemény, hozzászólás?

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.