Politológus hallgatók OTDK dolgozatainak összefoglalói

OTDK-33_Logo

2017-ben kerül megrendezésre a XXXIII. Országos Tudományos Diákköri konferencia. Ünnepélyes megnyitója 2017. március 23-án, 16 órakor lesz Győrben. A rendezvényt a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai és a Testnevelés- és Sporttudományi Szekció szervezi és  helyszíne a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Kara lesz. A XXXIII. Konferencián 9 felsőoktatási intézményében kerülnek megrendezésre a 16 tudományterületi szekció tagozati ülései. Budapest, Debrecen, Dunaújváros, Győr, Miskolc, Mosonmagyaróvár, Pécs, Szeged és Veszprém ad otthont Magyarország legnagyobb tehetséggondozási fórumának 2017. március 23 és április 27 között.

Az alábbiakban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatóinak politikatudományi szekcióban induló műveit azok rövid összefoglalásán keresztül közöljük.

Császár Péter

Politika a Bibliában: Uralom és kormányzás

 Dolgozatomban a politikai tevékenységet központba állítva elemzem az Ószövetségben és az Újszövetségben megjelenő, kormányzásra vonatkozó részeket a vallási erkölcs szerepének kiemelt vizsgálata mellett. A vizsgálatom célja az volt, hogy megállapítsam az ószövetségi és újszövetségi történetek által felvázolt politikai tevékenység és hatalomfelfogás alapvetéseit.

Hipotézisem szerint, a vallási erkölcsön alapuló kormányzás és vezetés egyértelműen meghatározza a hatalomgyakorlás módját, megítélését. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a zsidó-keresztény elvek propagálása, vagy valamilyen formában való feltüntetése érdemben befolyásolná a politikai tevékenységet. Az említett meghatározottság elsősorban egy erkölcsi alaphoz való igazodás formájában, egyfajta belső „fék és ellensúlyként” segíthet a hatalomgyakorlás során. Ezen politikafelfogásnak, nézőpontnak a megértéséhez elsődlegesen református teológiai forrásokra támaszkodom, melyek kiegészítéséhez Machiavelli A Fejedelem és Max Weber A politika mint hivatás című művének a kormányzással, uralkodással kapcsolatos részeit veszem igénybe.

A dolgozat konklúziója az, hogy egy erkölcsi alaphoz való igazodás által a hatalomgyakorlásban megjelenő kihívásokkal szemben értékes belső „fékkel és ellensúllyal” egészülhet ki a jogi és a politikai ellensúlyok tárháza.

***

Ella Orsolya

A kognitív tudás szerepe a politikai vezetésben

A politikai vezetéssel foglalkozó kortárs irodalom egyre inkább azon az állásponton van, miszerint a kormányzást nagyban meghatározza a politikai vezető személyisége, politikai „skilljei” és a vezetési stílusa. Sok tanulmány Fred Greenstein modelljét veszi alapul az egyes vezetők összehasonlításánál: egy 6 komponensből álló keretrendszer alapján vizsgálja a különböző politikusokat (nyilvános kommunikáció, szervezési képesség, politikai készségek, szakpolitikai vízió, kognitív tudás és érzelmi intelligencia). Kutatásom azonban csak az egyik szempontra helyezi a hangsúlyt, a kognitív tudás szerepére.

Az írásom 6 részből áll: az első részben igyekszem felvázolni a kognitív tudással kapcsolatos legfontosabb fogalmakat, a második részben pedig pszichológiai modelleket és érveket hozok fel amellett, miszerint eleve kérdéses a politikai vezetők racionális döntéshozatalának a lehetősége. A harmadik fejezetben politikaelméleti problémákat vetek fel, melyek az információáramlás, az elszámoltathatóság és a képviseleti demokrácia elméletével kapcsolatosak. Végül az empirikus példákra helyezem a hangsúlyt, melyekben a konkrét alkalmazási lehetőségeket és eseteket veszem szemügyre: pl. politikai döntésekre hatás (külpolitikai példákkal szemléltetve), szakértői kormányzás, technokrácia, a képzettségek hatása a kognitív struktúrára, valamint a tanulmány végén visszatérek az állampolgárok és a vezetők döntéshozatalbeli képességeinek összevetéséhez.

***

Kovács Beáta

“Ez nem modell, hanem bánat.” – Az érpataki modell elemzése politikai- és társadalomelméleti keret tükrében

A dolgozat az érpataki modell elemzésére vállalkozik egy részletesen kidolgozott politika-és társadalomelméleti keret tükrében.

Érpatak alig 1800 fős település az ország keleti végén, Budapesttől mintegy 240 kilométerre. Nevét az elmúlt pár évben mégis nagyon sokan megismerték a polgármester szokásosnak semmiképpen sem mondható rendteremtési metódusa miatt. Orosz Mihály Zoltán az utóbbi években sokak számára vált igazi példaképpé, annak köszönhetően, hogy 2005-ös beiktatása óta jelentősen visszaszorította a bűnözést a községben. Azóta valódi hálózat alakult ki az érpataki modell körül, amely által polgármesterek és önkormányzati vezetők sajátíthatják el a rendszer alappilléreit. Úgy vélem, hogy az érpataki modellel foglalkozni már csak önmagáért is érdemes volna. Emellett komoly társadalmi haszonnal is járhat a téma mélyreható vizsgálata, éppen az előbbiekben említett országos hálózat miatt, mivel sok esetben ténylegesen példaértékűnek tartják az ott folyó tevékenységet. Másrészt fontosnak találom azt is megjegyezni, hogy – bár a modell igen nagy sajtóvisszhangra lelt, és rendszeresen jelennek meg róla cikkek elsősorban internetes honlapokon, a közelmúltban pedig dokumentumfilm is készült róla -, a szűkebben vett politikatudomány berkein belül tudományos jellegű megközelítéssel még nem találkoztam a téma kapcsán, pedig ez a kérdés nagyon is megérdemelné az ilyen típusú feldolgozást.

A tanulmány alapjában véve két fő szerkezeti részt különböztet meg: egyrészt az elméleti keretet, amely a vizsgált jelenség politika- és társadalomelméleti fogalmakkal való megragadására tesz kísérletet, így elsődlegesen a totalitarizmus koncepciók feldolgozását, valamint egy szociálpszichológiai megközelítést tartalmaz. Az írás második része a terepmunka során szerzett tapasztalatok és információk alapján igyekszik választ keresni az elméleti koncepció által kialakított kutatási kérdésekre. Első kérdésem a rendszer működésével kapcsolatos, és elsősorban azt kívánja feltárni, hogy az érpataki modell magán viseli-e a totalitarizmus jegyeit, azaz elemei ténylegesen egy „helyi diktatúrához” teszik-e azt hasonlatossá. Második kérdésem a modell elfogadottságát vizsgálja, és azt kívánja körüljárni, hogy a helyi társadalom mely vonásaival, körülményeivel magyarázható a rendszer fennállása és annak (viszonylagos) stabilitása.

***

Molnár Ferenc

A politikai barátság fogalma, története és relevanciája

 ÖSSZEFOGLALÓ

A dolgozat arra a kihívásra vállalkozik, hogy meglelje és megragadja a barátságot a politika szféráján belül. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mi is valójában az úgynevezett politikai barátság, nincs egyértelmű válasza a jelenkori politikatudománynak.

Úgy tűnhet a barátságnak a politikában szinte semmi keresni valója, de ha csak a közéletből szerzett értesüléseinkre is gondolunk, magunk is beláthatjuk, hogy a politika világában tevékenykedők egymás barátjaként való aposztrofálása nap mint nap előkerül. De helyezzük más nézőpontba a kérdést! Ha elfogadhatónak tűnik számunkra, hogy az emberi lét szinte miden szegmense megjelenik a politikában – tapasztalataink alapján ugyanis állíthatjuk, hogy így van – akkor tehetjük fel a kérdést, vajon miért éppen a barátság képezne ez alól kivételt.

A tanulmány témáját tekintve nem veti el a politika konfliktusos jellegét, de majd ugyanilyen jelentőséget tulajdonít a barát-barát kooperációnak. Maga a politikai barátság is jellemzően csak politikai kategóriák segítségével ragadható meg, ez pedig gyakran éppen konfliktusos természetének taglalásával érhető nyomon. A dolgozatban így sor kerül a politikai barátság döntésben, akaratnyilvánításban, cselekvésben, konfliktusban játszott szerepének megvilágítására, továbbá annak a magánbarátságok jellemzőitől való elkülönítésére is.

A dolgozat tehát arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a barátságnak – mint minden emberi szervezőerő egyik alapjának – a politikában is megvan a helye, mely így sajátos, a politika logikájának megfelelő jegyekkel bír, megteremtve annak dichotóm felépítéséből származó egyik talapzatát. A barátság tehát a politika egy olyan egyedi kategóriája, mely vizsgálata nélkül nem lennénk képesek megragadni annak valódi természetét.

***

Papházi Viktor

Pártok a modern demokráciákban

A politikai rendszerek változásainak hatásai a politikai pártokra

            A politikatudomány képviselői a fejlett nyugat-európai demokráciákban láthatóan egyetértenek abban, hogy a politikai pártok a 20. század második felétől kezdődően jelentős változásokon mentek keresztül. Nem tér el a szerzők álláspontja abban sem, hogy mindezen változások milyen alapvető kiváltó okokra vezethetőek vissza. Abban a kérdésben azonban, hogy ezen átalakulások eredményeként valószínűsíthető-e a politikai pártok eltűnése a modern demokráciákban, avagy várhatóan képesek lesznek az alkalmazkodásra és fennmaradásra, már sokkal inkább megoszlanak a vélemények.

            A dolgozat célja, hogy a modern politikai pártok változásait kiváltó folyamatok és tényezők – különös tekintettel a mediatizáció, a perszonalizáció és a prezidencializálódás jelenségére – bemutatása segítségével választ adjon arra a kérdésre, hogy egyrészt mennyire tekinthető a nyugati demokráciák pártjainak átalakulása előrehaladottnak, másrészt pedig mi lehet a pártok valószínűsíthető jövője. Ennek érdekében – e három fő, modern nyugati demokráciákra jellemző jelenség mellett – bemutatásra kerülnek a pártok történeti szerkezetváltozásai, átalakulásai, a legfontosabb funkciói, valamint a jelenkori helyzetükre, szerepükre vonatkozó legjelentősebb aktuális elméletek és a jövőképükkel kapcsolatos legfontosabb elképzelések.

            A dolgozat végkövetkeztetései alapján a politikai pártok átalakulási folyamata előrehaladottnak tekinthető: ezt bizonyítják a társadalmi szerepükben és funkcióikban, valamint a belső működésükben bekövetkezett változások egyaránt – például az állam szervezetéhez való közeledésük, a nyugati társadalmakban megfigyelhető, velük szembeni nagyarányú bizalmatlanság és tagságuk drasztikus csökkenése. Nem valószínűsíthető ugyanakkor végletes meggyengülésük vagy akár eltűnésük, ugyanis a negatív irányú változások szervezetüknek nem minden szintjén következtek be, az állam szervezetének részévé válásuk révén anyagi hátterük biztosított, az európai állampolgárok többsége pedig – a negatív megítélés ellenére – szükségesnek tartja létezésüket, és nem is jelent meg jelentős kihívójuk a nyugat-európai demokráciákban.

 ***

 Polák Anikó 

A kurd nemzetépítés folyamata Irakban és Szíriában

 Dolgozatomban egy olyan nép történetével, s lehetőségeivel foglalkoztam – a kurdokéval –, amelynek számottevő népességszáma (30-35 millió) ellenére sem sikerült saját nemzetállamot kialakítania. Azt a nemzetállamot, ami egy nemzetnek arra a jogos igényére épül, hogy saját magát kormányozza egy saját maga által megteremtett állam keretében.

Figyelmemet a kurd-kérdésre az elmúlt időszakok eseményei hívták fel, ugyanis az Iszlám Állam agresszív terjeszkedésével szemben a kurdok bizonyultak az egyetlen olyan erőnek, amely képes valamelyest felvenni a harcot. Bár elmondható, hogy az emberek döntő többségének figyelmét elkerülte a kurdok helyzetének kérdése, de ez megváltozni látszik megnövekedett szerepvállalásuk révén. A négy országban folyó nemzetépítés folyamatának vizsgálatát Irak és Szíria területére szűkítettem, mivel véleményem szerint az Irakban és a Szíriában zajló folyamatok leképezik a kurd társadalom egészének megosztottságát, s a kurd államiság problémáit. Ennek fényében a két ország területén zajló folyamatokat alapul véve kerestem a választ a kurd államiság problémáira.

Az analitikus kutatási stratégia, valamint a komparatisztika módszerével megpróbáltam egy átfogó képet nyújtani arról, hogy az Irakban és Szíriában zajló kurd nemzetalkotás folyamatában időről időre milyen gátló tényezőkkel kellett szembe néznie a többszörösen is megosztott kurd népnek. Figyelembe vettem a nemzetalkotást elősegítő történéseket is, amelyek az esetek nagy részében valamilyen külső segítséghez vagy a geopolitikai környezet kedvező változásához köthetőek. Vizsgáltam továbbá azokat a politikai mozgalmakat, amelyek egy független állam létrehozásának lehetőségét hordozzák magukban, valamint a domináns elitek válaszait a nemzetiesítő folyamatokra.

Dolgozatom legfőbb megállapítása szerint középtávon nem látszik megvalósíthatónak a kurd államiság. Következtetésem alapján ebben egyaránt szerepet játszanak belső és külső tényezők is. A belső tényezők közül elsősorban a megosztottságot, s a törzsi keretekben való gondolkodás meghatározó szerepét emelném ki. A legfőbb külső gátat a nagyhatalmi törekvések jelentették/jelentik, valamint a két – illetve a többi – ország rezsimjének viszonyulása kurd kisebbségeikhez. Ezek alapján az önállóság eltérő fokozatai valósulhatnak meg a kurdok által lakott államokban. Az Irakban létrejött autonóm régió mintájára – mely speciális helyzetének is köszönhető – Szíriában is formálódni látszik egy föderatív rendszer, azonban ennek jövője kétséges. Bár elemzésem nem terjedt ki a Törökországban és Iránban élő kurdok helyzetének vizsgálatára, de e két országban az erős nemzetállami keretek miatt csak a kisebbségi jogok kiterjesztésére nyílhat lehetőség.

Véleményem szerint a kurdok megosztottsága az, amely nemzetté válásuk egyik legfőbb akadályát jelenti. A geopolitikai környezet bármilyen kedvező változása sem tudja kompenzálni belső egyetértésük hiányát.

***

Szedlák Bálint 

A politikai perszonalizációja Magyarországon

A dolgozat a politikatudományban perszonalizáció néven ismert jelenséggel foglalkozik. A tanulmány két főbb részre bontható. Az első részben részletesen bemutatásra kerül a perszonalizáció fogalma, annak okai, részterületei, illetve a témában folytatott empirikus vizsgálatok eredményei. A tanulmány a szakirodalom áttekintése utána azt a definíciót fogadja el, hogy a perszonalizáció egy folyamat, amely során az egyéni szereplő politikai súlya a politikai folyamaton belül felértékelődik az idők alatt, miközben a politikai csoport (párt) központi szerepe csökken.

A második részben a szerző saját kutatását, illetve annak eredményeit ismerteti. A dolgozat a következő kérdésekre keresi a választ:

- Jelen van a rendszerváltás óta a perszonalizáció jelensége Magyarországon?

- Ha igen, milyen mértékben?

- Várható-e, hogy a hazai politika (tovább) perszonalizálódik a jövőben?

A szerző a kutatás részletes bemutatása után arra az eredményre jut, hogy a hazai politika a rendszerváltást követő 24 évben jelentős mértékben perszonalizálódott, ugyanakkor a 2006 után a korábban dinamikus tendencia számottevően lelassult. A perszonalizáció jövőben várható mértéke a szakirodalom, illetve a tanulmány saját eredményei szerint elsősorban annak függvénye, hogy lesz-e visszarendeződés a pártrendszer koncentráltsága felé, továbbá, hogy kik – azaz mennyire karizmatikus politikusok – lesznek a jövő választásainak miniszterelnök-jelöltjei, illetve, hogy mennyire lesz kiélezett a választási küzdelem.

 ***

Tőkés Fruzsina

A spanyolországi munkanélküliség a gazdasági válság tükrében

A spanyol aranykor gazdasági csapdája

Spanyolország az Európai Unió perifériát érintő térségéhez tartozik gazdasági és földrajzi viszonylatban egyaránt. A 2008-as gazdasági válság a dél-európai országokban is komoly problémákat okozott a gazdaság és a foglalkoztatás területein. Dolgozatomban ennek a válságnak a spanyol munkaerőpiacra gyakorolt hatásával foglalkozom. A tanulmány első felében a spanyol aranykor jellegzetességeit ismeretem, a második fejezetben Spanyolország munkanélküliségének leginkább érintett csoportjait – az ifjúságot és a bevándorlók helyzetét, valamint az illegális bevándorlásból adódó feketemunka problémáját mutatom be. A harmadik szegmensben a spanyol kormányok szakpolitikai beavatkozásait, illetve a spanyol pártrendszer lehetséges átalakulását vizsgálom.

A tanulmányom interdiszciplináris jelleget hordoz, ugyanis igyekeztem a politikatudomány területén kívül más társadalomtudományi szemszögből is bemutatni Spanyolország egyik legfontosabb problémáját, a munkanélküliséget. A hipotézisvizsgálatomat három fő területre építettem. Ezek alapját a spanyol gazdasági aranykor adja meg, mely meghatározta Spanyolország Európában és a tengerentúlon betöltött szerepét. A továbbiakban az ifjúsági munkanélküliség kialakulásához vezető okozatokat vizsgálom, többek között a határozott idejű szerződések ismertetésével.

A válságkezelés időszakában kitérek ezeknek a szerződéseknek a hatásaira, illetve e rendszer átalakítására. A bevándorlás jelensége is összetevőjét képezte a munkanélküliség kialakulásának, így az őket érintő állami szabályozásokat és az elhelyezkedésük területeit is áttekintem. Szociológiai jelleget hordoz a spanyol társadalom női emancipációjához fűződő viszonyának bemutatása, valamint a család és az egyház tradíciója. A spanyol pártrendszerre is hatással volt a gazdasági válság, ugyanis 2014-ben új párttal a Podemossal bővült Spanyolország pártpalettája.

A dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a dinamikus fellendülés után hogyan kezdődött el egy ilyen mértékű mélyrepülés a foglalkoztatásban, melynek következményei hatással voltak a spanyol pártrendszerre és a spanyol társadalmat meghatározó tradíciókra is.

***

Varga Vivien

A 2015-ös migrációs válság pártrendszerekre gyakorolt hatása

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legsúlyosabb probléma, amivel Európa az elmúlt években szembesült a fokozódó migrációs nyomás. A szakértők és az eseményeket értelmezni próbáló laikusok egyik kedvenc összefüggés-elmélete szerint a válság következtében a szélsőjobboldali pártok megerősödnek. A dolgozatban arra kerestem a választ, hogy a 2015-ös migrációs válság valóban okozott-e valamilyen törvényszerű elmozdulást az európai országok pártrendszerében. Négy országról készítettem esettanulmányt, hogy ezeken keresztül válaszoljam meg a kutatás során felmerülő kérdéseket.

A válság hatásait minden ország esetében több trendre vetítettem rá. Az egyik ilyen a populista pártok erősödése, hiszen ez egy egész Európára jellemző, a pártrendszerek alakulását jelentősen meghatározó folyamat. A többi minden ország esetén egyedi, a pártrendszer alakulását befolyásoló tendencia. Magyarországon ilyen a pártrendszer koncentrációja, Svédországban a pártverseny kiegyenlítődése, az Egyesült Királyság esetében a stabilitás, Németországban pedig a kis pártok erősödése és a néppártok közepessé alakulása.

A dolgozatomból kiderül, hogy az egyes országok pártrendszerét milyen mértékben befolyásolta a migrációs hullám. A kutatás során választ kaptam arra is, hogy a vizsgált országok pártrendszerét meghatározó tendenciák a válságot követő időszakban is folytatódtak-e, illetve hogy mitől függ, hogy egy párt tudott-e profitálni a válság által előidézett politikai szituációból.

A TDK-ra készített dolgozatom remek alapul szolgált a migráció témájának további kutatásához. A kari forduló alatt sok értékes észrevételt fogalmaztak meg a munkámmal kapcsolatban, amiket a későbbi kutatásaim alatt figyelembe vettem. Mindenkinek javaslom, aki érez magában érdeklődést a tudományos pálya iránt, hogy az egyetemi évei alatt legalább egyszer vegyen részt a versenyen.

***

 

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Máté Csilla

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.