Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen negyvenen jutottak tovább az OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 12 és 14 között rendezi meg a Debreceni Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon három, április 12-én megrendezésre kerülő tagozat programjába engedünk betekintést. Az alábbiakban az egyes tagozatokba továbbjutó ELTE-s hallgatók rezüméi olvashatók:
Polgári Eljárásjogi Tagozat
Könyves Gréta: Erre nem volt még precedens – értekezés a korlátozott precedensrendszer egyes perjogi vonatkozásairól
Liu Viktor: A keresetváltoztatás korlátjai az elsőfokú polgári peres eljárásokban
Pap Kristóf: Jogosak a kétségek? Hagyomány és megújulás a nemzetközi választottbírák függetlenségének és pártatlanságának szabályozásában
Polgári Jogi Tagozat (Kereskedelmi jog)
Pap Kristóf: Hitelezővédelem az új fizetésképtelenségi irányelvben
Római Jogi és Egyetemes Jogtörténeti Tagozat
Kalóczkai Dorottya: Az Amerikai Egyesült Államok ügynökségeinek szerepe a zárt közszolgálati rendszer megteremtésében
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Könyves Gréta:
Erre nem volt még precedens – értekezés a korlátozott precedensrendszer egyes perjogi vonatkozásairól
2020. április 1-jén az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvénnyel bevezették a korlátozott precedensrendszert Magyarországon. Ennek értelmében kötelező lesz követni minden egyes a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett egyedi ügyben 2012-től hozott kúriai határozat jogértelmezését, ezektől eltérés csak a határozatban kifejtett indokolással lehetséges. Az új szabályozás azonban nem illeszkedik koherensen a hatályos polgári perrendtartás rendszerébe, felvet néhány dogmatikai és alkalmazási problémát. Dolgozatomnak célja, hogy megvizsgáljam, a jelenlegi polgári perjogi szabályozás miképpen segítené a korlátozott precedensrendszer érvényesülését a magyar jogrendszerben, mely jogintézmények lehetnek aggályosak, és igyekszem megoldást kínálni szabályozásukra, hogy minél hatékonyabban szolgálhassák a jogegységesítés célját. Kiemelt figyelmet fordítok az anyagi pervezetésre, a pertárgyfogalomra és az új perorvoslati eszközre, a jogegységi panaszra.
Az anyagi pervezetés elemzésénél kifejtem, hogy az eljárás egészén végig kellene vonulnia ahhoz, hogy leginkább szolgálhassa a perkoncentráció elvét, de ennél is fontosabbnak tartom a felek jogvitájának célszerű és végleges rendezését mint célt, melynek érvényesülése érdekében már a keresetindítási szakban is helyesnek találnám alkalmazását.
A pertárgyfogalmak elemzése kapcsán megvizsgáltam, hogy melyik segítheti a leghatékonyabban a felek jogainak érvényesítését amellett, hogy a perbe vitt jogaik feletti rendelkezési joguk is érvényesülhessen, álláspontom szerint ez a kéttagú pertárgyfogalom.
Végül ismertetem a jogegységi panasz egyes szabályait és értékelem azokat. Kifejtem, hogy hatékonyságáról, indokoltságáról még nem lehetséges állást foglalni, ezen jelzők eléréséhez több követelménynek is meg kell majd felelnie a korlátozott precedensrendszernek, de a jogegységi panasz benyújtására való határidő rövidségét is aggályosnak tartom. Jogfejlesztő tevékenysége miatt örvendetesnek tartanám, ha különvélemény csatolásának lehetősége nyitva állna a bírók számára.
Összességében tehát megállapítottam, hogy bizonyosan nehézséget fog okozni az eltérő jogászi gondolkodásmód elsajátítása, számos kérdést fel fog vetni az új rendszer, de mindenképpen üdvözölendő, hogy ismét ráirányította a figyelmet az ítélkezési gyakorlat egységére, kiszámíthatóságára, mely a jogbiztonság egyik sarokköve.
Liu Viktor:
A keresetváltoztatás korlátjai az elsőfokú polgári peres eljárásokban
A jogalkotónak az új polgári perrendtartás bevezetésével feltételezhető szándéka volt, hogy a perelhúzási lehetőségek számát visszaszorítsa, ennek egyik színtere a keresetváltoztatás szabályozása. Az osztott perszerkezetű eljárásban főszabály szerint csak a perelőkészítő szakaszban, vagyis a perfelvételi szakban lehet keresetet és ellenkérelmet változtatni, erre az érdemi tárgyalási szakban már csak nagyon korlátozott mértékben van lehetőség. A dolgozatomban szeretnék választ kapni arra a kérdésre, hogy ezek a korlátozások mennyire akadályozzák a perhatékonyságot. A továbbiakban pedig szeretnék választ kapni arra is, hogy a perindítási szakban lehetséges-e egyáltalán a keresetváltoztatás, illetve a korlátozott precedensrendszer milyen hatással lehet a szabályozásra.
Pályamunkám a törvény két idősíkján halad. Egyrészt a 2020. április 1. utáni időállapotot ismerteti, másrészt viszont reflektál a 2020. november 26-án kihirdetett novellára is, melyben a jogalkotó drasztikusan belenyúlt a keresetváltoztatás szabályozásába.
A kutatásom eredményeként megállapítottam, hogy a jogalkotó a 2021. január 1-től hatályba lépő módosításokkal többnyire pótolta a joggyakorlat által felvázolt hiányokat, ugyanakkor ezzel egyidejűleg – ha nem is szándékosan –, de újakat generált. Megállapítottam, hogy a korlátozott precedensrendszer a keresetváltoztatás szabályait tekintve jogértelmezési kérdéseket vet fel, ugyanakkor a jogi érvelés megváltoztatásának a keresetváltoztatás fogalmából való kivezetésével ez megoldódni látszódik. A perindítási szakban előforduló keresetváltoztatás lehetőségére azt a következést vontam le, hogy elméleti szinten lehetséges, ez pedig inkoherenciákhoz vezethet. Ebből az okból kifolyólag egy új keresetváltoztatási fogalommal álltam elő mint de lege ferenda javaslat.
Pap Kristóf:
Jogosak a kétségek? Hagyomány és megújulás a nemzetközi választottbírák függetlenségének és pártatlanságának szabályozásában
A függetlenség és pártatlanság követelménye a nemzetközi kereskedelmi és beruházásvédelmi választottbíráskodásban a választottbírák egyik legfontosabb etikai kötelezettsége. A választottbírák kiválasztása során a felek magánautonómiájának érvényesülése ellentétbe kerülhet a választottbírósági eljárás integritásához fűződő érdekkel. Utóbbi érdek leképeződése a függetlenség és pártatlanság követelménye.
Dolgozatomban vizsgálom a függetlenség és pártatlanság követelményét magát, annak dogmatikai és pszichológiai hátterét, a szabályozási tárgy nehézségeit, ezt követően pedig a hatályos szabályrendszereket, különösen az UNCITRAL és az ICSID által felállított sztenderdeket. Végezetül pedig a vizsgálatom kiterjed az utóbbi évek jogalkotási folyamatainak eredményeként az ICSID és az UNCITRAL által közösen kidolgozott Magatartási Kódextervezetre. A kutatásom elsősorban a nemzetközi választottbírósági és nemzeti bírósági joggyakorlatra, valamint a külföldi és hazai jogirodalomra terjedt ki.
A függetlenség és pártatlanság követelménye a választottbíráskodás egyik fundamentális eleme, amely biztosítékként szolgál mind a felek, mind a társadalom részére a választottbírák ítélkezési tevékenységének megbízhatóságáról. A választottbírónak nem a tényleges tudati állapota a mérvadó ebben a kérdésben, a jogforrások igyekeznek objektivizálni az alkalmazandó sztenderdeket, ezáltal a látszatra fókuszálni, illetve széles teret engedni a választottbírák mérlegelésének, amelyet utólag a felek számos eljárási eszközzel felülvizsgálhatnak.
Az új szabályozási kísérletek a fokozott kiszámíthatóságra törekednek, ám kérdéses a célkitűzés, illetve a meghozott szabályok alkalmassága is. A feleknek a kiszámíthatóság áll az érdekében, viszont a választottbírák ugyanúgy meg kell feleljenek a független ítélkezés követelményeinek. A kutatásom során arra jutottam, hogy a kiszámíthatóságnak a Kódextervezetben megjelenő eszközei lerontják a választottbírák mérlegelési jogkörét saját függetlenségük és pártatlanságuk terén, ezáltal szakítva a joggyakorlat hagyományaival. A választottbíráskodás ugyan magán igazságszolgáltatást jelent, de a választottbírák mérlegelési jogkörének korlátozása kiüresítheti az ítélkezési tevékenységüket. A Kódextervezet lehetővé kellene tegye a mérlegelést, illetve alternatív megoldás lehet a transzparencia növelése. Egyébként nehéz elképzelni, hogy az új szabályok ne hassanak ösztönzően a kizárási eljárások kezdeményezésére, csökkentve az eljárások hatékonyságát.
Pap Kristóf:
Hitelezővédelem az új fizetésképtelenségi irányelvben
A dolgozat témája az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1023 irányelve által bevezetni kívánt megelőző szerkezetátalakítási eljárás, különös tekintettel annak hitelezővédelmi rendelkezéseire, és hitelezővédelmi szintjére. Az Irányelv rendelkezéseit egyrészt az Irányelv számára modellként szolgáló, illetve egyéb meghatározó szerkezetátalakítási rendszerekre figyelemmel vizsgálom, összehasonlítva többek között az amerikai, német, angol és francia fizetésképtelenségi jog szabályaival. Vizsgálatom kiterjed továbbá az eddig ismert holland és német átültetési kísérletekre, a Dr. Csőke Andrea által készített nem hivatalos magyar jogszabálytervezetre, valamint az Irányelvet ért jogirodalmi kritikákra is. Végezetül vizsgálom a létrehozandó eljárás viszonyát a hatályos magyar fizetésképtelenségi jogban ismert eljárásokkal, különös tekintettel a reorganizációs célú csődeljárásra.
Az Irányelv azon az előfeltételezésen alapul, hogy a megelőző szerkezetátalakítási eljárások a hitelezői követelések megtérülésének növekedését eredményezik, amelyet a Világbank által lefolytatott elemzésekkel támaszt alá. Dolgozatomban ezen adatok elemzését követően arra a következtetésre jutottam, miszerint ez a tendencia nem látható ilyen egyértelmű módon, bár kétségtelen ezeknek az eljárásoknak a világszinten érezhető vonzereje, így valóban indokolt ezen eljárások bevezetése, kiváltképp olyan országokban, mint Magyarország, ahol a csődeljárások alacsony hatékonysággal működnek.
A megelőző szerkezetátalakítási eljárás az amerikai fizetésképtelenségi jogban ismert „Chapter 11” eljárás mintájára készült, ezáltal erőteljes jogokat biztosít az adósok számára, és több helyen felülírja a hitelezők szerződéses jogait. Az Irányelv által szabályozott megoldások számos helyen megkötik a hitelezők kezét, és visszaélésre adhatnak lehetőséget az adósok részéről. Az eljárás lehetőséget ad az adósnak, hogy a bíróság jóváhagyása esetén megakadályozza, hogy a hitelezők éljenek a szerződéses jogaikkal, akár az adott hitelező vagy hitelezői osztály beleegyezése nélkül is. Ugyanakkor az eljárás sikere csak a felek együttműködése esetén valósulhat meg, hiszen végső soron mindkét oldal érdeke az adós megmentése, és ezáltal az üzleti kapcsolat fenntartása. Az eljárás ebben az együttműködésben ösztönzi a feleket, kiegyenlítve a tárgyalási pozíciókat, de teret hagyva a rugalmasságnak.
Kalóczkai Dorottya
Az Amerikai Egyesült Államok ügynökségeinek szerepe a zárt közszolgálati rendszer megteremtésében
Pályamunkám témájául az Amerikai Egyesült Államok ügynökségeinek a zárt közszolgálati rendszer kialakításában vállalt szerepét választottam, hiszen ennek a folyamatnak az elvi alapjai napjainkig jelentőséggel bírnak, ugyanis a közszolgálat modelljei nem léteznek egy államban sem tiszta formájukban, így folyamatos eltolódások figyelhetők meg hol az egyik, hol a másik javára.
E sajátos szervtípus érdekes konfliktust tár egy európai jogász elé a menedzsmentszemléletnek köszönhetően. Az állam közszolgálatának fejlődési íve és az ehhez kapcsolódó jogi szabályozás bemutatása természetesen nem elhanyagolható a dolgozat során ahhoz, hogy az ügynökségek kialakulását megalapozhassa a jogdogmatikai érvelés, amely egy hipotézis igazolását, adott esetben megcáfolását kívánja elérni. A tételmondat lényege, hogy a Kongresszus a zárt közszolgálati rendszer megalkotására hozta létre az ügynökségeket, amellyel azokat a saját alkotmányos feladatát segítő, azt megvalósító intézményként ágyazta be az USA közigazgatásába. A dolgozat ezzel azt kívánja igazolni, hogy a tudományos vezetés, azaz a scientific management elvei szerint történt az USA közszolgálatának zárt rendszerré való átalakítása a 19. és a 20. század fordulóján. Ennek megfelelően azt vizsgálja, hogy az a gyakorlat, amely szerint az elnöki exekutiva gátját képező, a Kongresszus által létrehozott ügynökségek sora mennyiben feleltethető meg az említett üzemvezetési elveknek, tehát Frederick Winslow Taylor (illetve Henri Fayol) elméletének.
A dolgozat arra a konklúzióra jutott, hogy a zárt közszolgálati rendszer kialakításának lépései – az ügynökségek ténykedésével az élen – megfeleltethetőek Taylor négy alapelvének, amellyel az üzem elérheti tökéletes működését. Ezen túl igazolást nyert az az állítás is – amelynek szükségképpeni eleme volt az előbbi következtetés –, hogy a Kongresszus valóban saját hatáskörében, saját alkotmányos feladatát teljesítendő alkotta meg az ügynökségeket a zárt közszolgálati rendszer megteremtésére, hiszen az elnök egyszemélyi felelőssége a közigazgatás szervezése iránt hatalmas terhet jelent az adminisztratív képességekkel nem feltétlenül rendelkező államfőnek, amely mint „hibás” működés, megakadt egy másik alkotmányos szerv „helyes” lépésében. Ennek megfelelően az ügynökségek a fékek és ellensúlyok rendszerének leképeződései, amelyek a common law logikája alapján az állandó, a hatalmi ágak merev elválasztásából adódó, az azok közötti konstruktív rivalizálás eredményeiként könyvelhetők el.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
