Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen húszan jutottak tovább az OTDK Társadalomtudományi Szekciójába, valamint egy versenyző számára a Had- és Rendészettudományi Szekció Kriminológiai és Kriminalisztikai Tagozatában folytatódik a megmérettetés. Az előbbi szekciót április 14. és 16. között a Metropolitan Egyetem, az utóbbit pedig április 19. és 23. között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendezi meg, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon azoknak a Társadalomtudományi Szekcióban versenyző ELTE-s hallgatóknak a rezüméit tesszük közzé, akik április 15-én tartják előadásukat. Az alábbiakban olvasható továbbá annak a Had- és Rendészettudományi Szekcióba továbbjutó hallgatónak a rezüméje is, aki április 21-én ismerteti dolgozatát.
Társadalomtudományi Szekció
Nemzetközi Tanulmányok Tagozat
Simon Tamás: A jogállamisághoz kapcsolódó pénzügyi szankciók kialakítása az Európai Unió jogában
Szánthó Alexandra Tímea: Felhasználói tudatosság az online térben
Politikatudomány Tagozat
Bagi Virág: Ha választania kéne, Ön inkább…? Choice blindness a liberális és konzervatív magyar választók körében
Baranyai Artúr: Inkonzekvens konzekvencia: a nemzeti szindikalizmus és a fasizmus kialakulása
Molnár Ivett: Ellenségkonstrukció mint a válság indikátora. A politika normál és rendkívüli állapotában megjelenő konfliktus természetének összehasonlítása
Molnár Ivett: Narratív ellenségképzés. Az ellenségkép diszkurzív konstrukciója Orbán Viktor beszédeiben
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Had- és Rendészettudományi Szekció
Kriminológiai és Kriminalisztikai Tagozat
Rózsás Zsuzsanna: A szexuális zaklatás megítélése a Kenderesi botrány kapcsán az index.hu Facebook kommentelői között
A tagozatba való becsatlakozáshoz az itt található a linken keresztül kell regisztrálni.
Simon Tamás:
A jogállamisághoz kapcsolódó pénzügyi szankciók kialakítása az Európai Unió jogában
Az elmúlt években folyamatosan napirenden van a jogállamiság témája az Európai Unióban. A megindult jogállamisági eljárásokkal egyidőben felmerült az az elképzelés, hogy a tagállamok uniós forrásokkal való rendelkezése a jogállamiság elveinek betartásához kötődjön. Az Európai Bizottság ezért 2018-ban benyújtotta rendeletjavaslatát, amely a tagállamokban a jogállamiság terén fennálló általános hiányosságoktól védené meg az Unió új, többéves pénzügyi keretét. Az új eszköz számos pénzügyi szankció alkalmazását tenné lehetővé azon tagállamok esetében, amelyek – a Bizottság értékelése szerint – nem teljesítik a jogállamiság bizonyos elveit. A tanulmány témáját jelentő eszköz természetesen heves politikai visszhangot váltott ki az Unióban, ennek ellenére a dolgozat a kérdéskört politikai vetületeitől megfosztva, jogi nézőpontból mutatja be.
A tanulmány bemutatja a rendeletjavaslat megszületéséhez vezető utat, és részletes elemzésnek veti alá az abban foglalt eljárásrendet. Elemzi a tervezett eszköz alapító szerződésekhez való viszonyát, és annak jogalapját vizsgálva kitér a jogszerűség kérdésére is. Rámutat, hogy a rendeletjavaslat eredeti formája milyen hiányosságokkal küszködött, bemutatja azt a folyamatot, amely alapján a rendelet végül a jogszerűség irányába mozdult el. A tanulmány igyekszik megvizsgálni a létrehozandó eszköz valódi célját: vajon a tagállami jogállamisági deficitek szankcionálása, vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme áll az eszköz középpontjában. A Tanács Jogi Szolgálatának véleménye szerint ugyanis nincsen lehetőség arra, hogy az EUSZ 7. cikkét megkerülve, a másodlagos jog szintjén létrejöjjön egy új, a jogállamiság érvényesülését vizsgáló eljárás. A tanulmány azonban rámutat arra, hogy amennyiben általános jogállamisági hiányosságok helyett konkrét, az Unió pénzügyi érdekeit közvetlenül veszélyeztető problémák fennálltát szankcionálná az eljárásrend, úgy az a jogszerűség keretei között maradhatna, elkerülve az alapító szerződéseknek való ellentmondást. Kiemelendő, hogy a tanulmány az általa vizsgált jogalkotás folyamatában íródott, ezen helyzet dinamikáját kihasználva mutat rá azokra a főbb módosításokra, amelyek bekövetkeztek a rendelet megszavazásáig.
A tanulmány végül a jövőbe való kitekintéssel zárja a rendelet elemzését, amelynek elfogadására éppen a dolgozat kézirata lezárásának napjaiban került sor. A tanulmány ezáltal témájában a legelsők közé tartozik a magyar nyelvű szakirodalomban.
Szánthó Alexandra Tímea:
Felhasználói tudatosság az online térben
Pályamunkám célja, hogy teljes körű áttekintést biztosítson az adatvédelemmel kapcsolatban, dogmatikai és jogi téren a hatályos szabályozásnak megfelelően, a kialakulás, a korszakolás és a szociológiai háttér bemutatása által. Dolgozatommal szeretném felhívni a jogalkotó figyelmét egy rugalmasabb és korszerűbb szabályozás kialakításának fontosságára, mely által adatainkat könnyedén és felhasználóbarát módon tudjuk óvni.
A hétköznapi ember a jogszabályokat, adatvédelmi tájékoztatókat nem olvassa el, nincs tisztában saját jogaival és kötelezettségeivel. Empirikus kutatásom során ötven internetfelhasználóval készítettem kérdőíves felmérést, amelyben az online adatvédelemmel kapcsolatos tapasztalataikra, véleményükre voltam kíváncsi. A kapott eredmények által arra a következtetésre jutottam, fontos lenne már fiatalkorban megtanulni az adatvédelemmel kapcsolatos legfontosabb szabályokat, érthető és gyakorlatias oktatás keretében.
A társadalmi igények változásával és a technológia fejlődésével az adatvédelem további újításokra, rugalmasabb szabályok kialakítására szorul. Fontosnak tartom összeegyeztetni az emberek igényeit a jogalkotó céljaival annak érdekében, hogy olyan szabályozást lehessen kialakítani, amely bár átfogó jelleggel bír, mégsem összeférhetetlen a felhasználói kényelemmel, a technológiai újításokkal és a felgyorsult világgal.
Jelenleg a jogalkotás a gyors fejlődéssel nem tudja megfelelően tartani a lépést, emiatt érezhetjük úgy, hogy a szabályozások olykor bonyolultak és félelmetesek. Szükségszerű lenne az adatvédelem területén kialakítani a jog és az IT-szektor szorosabb kapcsolatát, például azáltal, hogy a jogalkotói tevékenységbe informatikai szakképzettséggel rendelkező személyeket is bevonunk, ugyanis ez a terület fogja meghatározni mindennapi életünket. A jogi és az informatikai tudás egyesülésével lehetőség nyílna egy rugalmas szabályozás kialakítására, mely által nem éreznénk azt elavultnak és bonyolultnak.
Bagi Virág:
Ha választania kéne, Ön inkább…? Choice blindness a liberális és konzervatív magyar választók körében
A tanulmány a magyar választói magatartást vizsgálja a pszichológiában jól ismert choice blindness, azaz a választói vakság elméletén keresztül. Célja, hogy bebizonyítsa, mennyire nagy arányban megingathatók a magyar választók ideológiai preferenciái, ezen keresztül pedig választ keres arra a kérdésre is, hogy meghatározó tényező-e a liberális-konzervatív törésvonal a magyar politikai rendszerben. A téma feltérképezése a nemzetközi és magyar szakirodalomra épülő kérdőíves kísérlet útján történt, amely egy kísérleti és két kontrollcsoportban figyelte meg a résztvevők politikai befolyásolhatóságát a liberális és konzervatív értékrend tekintetében. Az eredmények kimutatták, hogy a magyar választók jelentős része külső hatásra hajlandó megfontolni korábbi ideológiai önbesorolásának és annak erősségének megváltoztatását. Ez nem állt összefüggésben az ideológiai táborhoz való tartozással, a nem, az iskolai végzettség és a korosztály meghatározóbb tényezőnek bizonyultak. Emellett a felmérés arra is fényt derített, hogy Magyarországon a liberális-konzervatív ellentét nem képez valós törésvonalat, az Egyesült Államokban egyértelmű szakadékot kialakító kérdésekben hazánkban vagy társadalmi konszenzus alakult ki, vagy az ideológiai önbesorolástól független a vélemények megoszlása. A kísérlet tehát egyértelműen kimutatta, hogy egyrészt a choice blindness elmélete működik a politikatudomány területén is, másrészt pedig a magyar választók nehezen vagy egyáltalán nem tudják magukat a politikai értékrendjükhöz illő ideológiai táborba besorolni.
Baranyai Artúr:
Inkonzekvens konzekvencia: a nemzeti szindikalizmus és a fasizmus kialakulása
Az alábbi tanulmány a Michael Freeden-féle ideológia-koncepció, a módszertani ideológiai analízis, valamint Roger Eatwell fasizmus-mátrixa segítségével mutatja be az olasz szindikalizmus változását, mely az Olasz Szocialista Párt egyik prominens frakciójából a Nemzeti Fasiszta Párt egyik meghatározó (bár azzal szemben végig kritikus) áramlatává vált. A tanulmány a modern ideológiai konceptualizáció fősodrába illeszkedve az ’ideológiát’ non pejoratív és átfogó értelemben használja. Az írás célja továbbá a ’nemzeti szindikalizmus, mint a fasizmus előzménye’ előfeltevéssel kapcsolatos szakirodalom rendszerezése, tehát a témában megfogalmazódott fő tézis és az azt kritizáló munkák bemutatása. Előfeltevésem ezek alapján: az olasz nemzeti szindikalisták együttműködtek a fasiszta mozgalommal, azonban a két ideológia eltérő alapkoncepciókkal és elméleti maggal rendelkezett, tehát a nemzeti szindikalizmust nem lehet a fasizmus szó szoros értelmében vett elődjének tekinteni. Módszertanomban az ideológiai analízis a tanulmányra optimalizált fókuszban kerül alkalmazásra, az olasz szindikalizmus nézetformálódási szempontjait, azaz egyes pszichológiai motivációkat és társadalmi folyamatokat, valamint az ideológia hatásait azonosítom. Az olasz szindikalizmus altípusaként bemutatom továbbá, mely elemeiben különbözik attól a nemzeti szindikalizmus. Az ideológiai analízis eredményeit felhasználva, azokat Roger Eatwell fasizmus-értelmezésére, a fasiszta mátrixra vetítem, ezáltal hipotézisem alapján kirajzolódnak az olasz fasizmus és az olasz nemzeti szindikalizmus ideológiájának kategorikusan eltérő alapkoncepciói. Az összehasonlítás alapján előfeltevésem beigazolódott, a két ideológia jelentősen különbözik azok nemzetfelfogásában, erőszak-koncepciójában, Georges Sorel nézeteinek értelmezésében, valamint államszervezési módjában. A tanulmány tehát újszerű módon kombinálja Michael Freeden ideológia-felfogását és a módszertani ideológiai analízist, természetesen a diszkrepanciákat elkerülve ezen megközelítések korlátozott olvasatban jelennek meg. A tanulmány továbbá cáfolja azt a leegyszerűsítő tézist, mely szerint az olasz nemzeti szindikalizmus egyfajta protofasizmus lenne. Emellett az ideológiai analízis rámutat Georges Sorel nézeteinek interpretációjában a nemzeti szindikalisták és a fasiszták eltérő pszichológiai motivációjára.
Molnár Ivett:
Ellenségkonstrukció mint a válság indikátora. A politika normál és rendkívüli állapotában megjelenő konfliktus természetének összehasonlítása
A válsághelyzet alapvetően három elemből tevődik össze: 1) fenyegetésből, amely a válsággal járó veszélyt jelenti, 2) a sürgős cselekvés igényéből, ami megkívánja a politikai vezető döntésképességét, illetve 3) a bizonytalanságból, hiszen az új helyzet kockázatokat és kétségeket hoz létre. A konstruktivista irodalom gyakran az utóbbi elemet, a kontingenciát emeli ki, és az alapján vezeti le a válságban értelmezett vezetésfelfogásokat, e tanulmány viszont azt vizsgálja, hogy a vezető-cselekvő által létrehozott és előidézett innovatív értelmezési narratíva, illetve a politika tétjének a fenyegetéssel való megemelése jelenti-e valójában a lehetőséget arra, hogy válsághelyzetet hozzon létre. Ez esetben az ellenfelek közötti verseny, rivalizálás átformálódik a válságnarratíva konfliktusaivá, ahol a diszkurzív szerepek kijelölésével megjelenik az ellenségképzés, amely a válsággenerálás gyújtópontjává és indikátorává válik, megmutatva a politikai vezetőnek a vezetésfelfogás irányát, aminek keretében beszél, cselekszik és legitimálja döntéseit.
A dolgozat újító elméleti szándéka összekapcsolni a political leadership-kutatás konstruktivista megközelítését a narratív ellenségképzéssel, azaz a válságban értelmezett fenyegetés diszkurzív eszközökkel való felerősítésével. Ennélfogva a dolgozat bemutatja, hogy a válság újradefiniálása vagy megteremtése a konfliktus mértékének, intenzitásának megemelésével, a diszkurzív szerepek újraalkotásával, bűnbak kijelölésével, azaz magával az ellenségképzéssel jön létre. A fenyegetés létrehozása ad a politikai vezetőnek lehetőséget arra, hogy válságnarratívát alkosson, abból pedig politikai előnyt, hasznot szerezzen.
Molnár Ivett:
Narratív ellenségképzés. Az ellenségkép diszkurzív konstrukciója Orbán Viktor beszédeiben
Jelen tanulmány a válságértelmező, illetve -teremtő politikai vezetéssel foglalkozik egy szociál-konstruktivista értelmezési keretben. A kutatás azt vizsgálja, hogy a vezető rendkívüli állapotra adott válaszában hogyan képez ellenségképeket azáltal, hogy a válság okozójaként megnevez, illetve bűnbakként jelöl ki személyeket, csoportokat, szervezeteket, valamint azt, hogy milyen módon származik politikai előnye e konstrukcióból. A politikai vezető válságnarratívájában három fő diszkurzív szerepet különböztet meg, melyet a konfliktus drámaháromszög-modellje szemléltet: (1) áldozat szerepében mutatja be közösségének csoportját, azaz azokat, akik vele szimpatizálnak („mi”), (2) az üldöző jelenti az ellenséget, a válság okozóját („ők”), aki üldözi az áldozatokat, elnyomja azokat és nem hagyja őket kiteljesedni és biztonságban létezni. (3) A megmentő szerepében pedig általában a konstrukció létrehozója saját magát, illetve politikáját azonosítja, amely szerint egyedül és kizárólag csak ő képes a közösségét veszélyeztető egzisztenciális fenyegetettség megszüntetésére és leküzdésére.
Magyarországon 2010 óta különösen felerősödtek az ellenségképző diszkurzív elemek, erősebb és felismerhetőbb attribútumokkal, mint a rendszerváltás óta bármikor. A dolgozat Orbán Viktor nyilvánosságnak szánt megszólalásaiból válogatva elemzi az ellenségképzés retorikai megjelenését, nyelvi fordulatait, típusait, illetve azt, hogyan jelenik meg történetében a konfliktus három szereplője: az áldozat, az üldöző és a megmentő.
A kutatás a maga műfajában újszerűnek tekinthető, hiszen korábban nem készült olyan hazai empirikus tanulmány, mely diszkurzív ellenségképző elemeket hasonló elméleti megközelítésben, a drámaháromszög-modell alapján kereste és elemezte volna politikai vezetők beszédeiben. A dolgozat újító jellegét erősíti továbbá az is, hogy a political leadership-kutatások konstruktivista megközelítését árnyalja a narratívaalkotás, pontosabban az ellenségképzés problémája felől, összekapcsolva ezt a szemléletet a diszkurzív politikatudomány hazai irányával, így bővítve és mélyítve az elméleti-fogalmi keretet.
Rózsás Zsuzsanna:
A szexuális zaklatás megítélése a Kenderesi botrány kapcsán az index.hu Facebook kommentelői között
Az utóbbi években kiemelt figyelmet kapott mind a társadalmi, mind a tudományos diskurzusban a szexuális zaklatás jelensége. Ezt, a téma iránt mutatkozó fokozott érdeklődést a mára globálisan ismert #MeToo mozgalom indította el. A kampány alatt megszólaló, a szexuális zaklatás ellen kiállók történetei, s ezek közösségre gyakorolt hatása egy normaváltozás kezdetét sejtetik, melynek célja annak tudatosítása, hogy az e fogalmat kimerítő cselekmények nem jelenhetnek meg továbbra is mindennapos gyakoriságú magatartásformákként, melyek fölött a többség azok mélyen gyökerező társadalmi beágyazottsága révén hajlamos szemet hunyni.
Dolgozatomban a szexuális zaklatást a nők ellen irányuló erőszak egy formájának tekintem, melynek kiindulópontjaként a patriarchális társadalmi berendezkedést, illetve a nemek egyenlőtlenségét jelölöm meg. Ebből kifolyólag kiemelt figyelmet fordítok ezek bemutatására, valamint konkrét példák beemelésével igyekszem szemléltetni az ezek fenntartását szolgáló hazai politikai folyamatokat, melyek úgy gondolom befolyásoló erővel bírnak a közvélemény alakulására, így végső soron hozzájárulnak eme negatív következményekkel járó szemléletmód fenntartásához. Dolgozatomban emellett fókuszpontként jelenik meg a rendőrség, mint a társadalom – magában foglalva a nemi alapú erőszak áldozatait is – védelmét ellátó szervezet, melynek tevékenységét a maszkulinitást propagáló attitűdjén keresztül vizsgálom.
Kutatómunkámat az online közösségi térben végeztem, ama céllal, hogy felmérjem, miképp vélekednek az itt véleményt formálók egy nagy médiavisszhangot kapott szexuális zaklatási eset kapcsán eme jelenségről. Elemzésemből kitűnik, hogy a szexizmus, a nők férfiakéhoz képest alacsonyabb társadalmi státuszának elfogadása hozzájárul a szexuális zaklatás bagatellizálásához. Eredményeim láttán beigazolódott ama felvetésem, hogy a többségében női áldozatokat sújtó erőszakos cselekmények megelőzése, illetve hatékony kezelése érdekében nem kizárólag az eljárásban, hanem sokkal inkább a társadalmi berendezkedés alapjaiban szükséges változtatásokat eszközölnünk.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
