Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen negyvenen jutottak tovább az OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 12 és 14 között rendezi meg a Debreceni Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon öt, április 14-én megrendezésre kerülő tagozat programjába engedünk betekintést. Az alábbiakban az egyes tagozatokba továbbjutó ELTE-s hallgatók rezüméi olvashatók:
Alkotmányjogi Tagozat (Bíróságok, bíráskodás)
Szabó Patrik: Az alkotmányos identitás koncepciója összehasonlító és kritikai perspektívában
Büntető Eljárásjogi Tagozat
Kasó Gergő Levente: Az előkészítő ülés joghallgatói szemmel – felmerülő kérdések a jogintézménnyel kapcsolatban
Büntetőjogi Tagozat (Általános rész)
Dancs Tamás: Az analógia és a szokásjogi jogalkalmazás büntetőjogi értékelése
Európai Jogi Tagozat
Ferge Péter: Az in-house közbeszerzés szabályozási tendenciái, különös tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára
Lőcsei Virág: Fél lábbal a paradicsomban? – A Nemzetközi beruházásvédelem új fejezete különös tekintettel az Energia Charta Egyezményre
Közigazgatási Jogi Tagozat (Általános rész)
Kárász Marcell: A normatív közigazgatási aktusokkal szembeni bírói jogvédelem lehetőségei a közigazgatási perrendtartás tükrében
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Szabó Patrik:
Az alkotmányos identitás koncepciója összehasonlító és kritikai perspektívában
Az Alaptörvény R) cikk (4) bekezdése 2018 júniusában a következő mondattal egészült ki: „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.” Az alkotmány módosítása egybecseng a 22/2016. (XII. 5.) AB határozat (a továbbiakban: ABH) tartalmával, amely az alkotmányos identitás koncepciójának kifejtésére tett kísérletet. Az ABH a közvetlenül 2016. októberében rendezett ún. kvótanépszavazás és az egy szavazat híján hamvába hullt alkotmánymódosítási kísérlet után látott napvilágot és ezekkel több tekintetben is egyező álláspontra helyezkedve bevezette a magyar jogrendszerbe az alkotmányos önazonosság fogalmát, amely középpontjában a közösségi jog végső érvényessége, elsőbbsége és hatékony érvényesülésének kérdése áll.
Dolgozatom öt fejezetre oszlik. Előbb a téma elemzéséhez nélkülözhetetlen elméleti alapokat foglalom össze, ezután az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EUB) az Európai Unióról szóló Szerződés (továbbiakban: EUSZ) 4. cikk (2) bekezdésre alapozott legfontosabb döntéseit mutatom be. A harmadik fejezetben a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (továbbiakban: BVerfG) vonatkozó gyakorlatát ismertetem. Az első három fejezetben foglaltak az értekezés következő nagyobb gondolati egységének ágyaznak meg, amelyben a magyar Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) gyakorlatát összegzem, és vetem kritikai olvasat alá. Végül három megoldási javaslatot fogalmazok meg. Amellett érvelek, hogy (1) az AB az alkotmányos identitást érintő kérdésekben kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást (a továbbiakban: EDH), (2) az uniós rendeleteket egyaránt vonja a normakontroll eljárás körébe és (3) generálklauzulákra támaszkodva szabjon gátat az önkényes, visszaélésszerű alkotmánymódosításoknak.
Az általam megfogalmazott kritikai javaslatok két feltevésből indulnak ki. Egyrészről, hogy a bírósági fórumokra jellemző hierarchikus megközelítés helyett az Európai Unió és a tagállamok relációjában egy újfajta, heterarchikus felfogás érvényesítése lenne célravezető. Másrészről, hogy az alkotmányos identitás homályos fogalmából és a német alkotmányos rendszerben érvényesülő garanciák hiányából kifolyólag e koncepció olyan veszélyeket hordoz, amelyek kiküszöbölése érdekében az AB egyfajta aktivista, párbeszédre nyitott, a tagállami szuverenitás védelmét és az európai érdekeket egyaránt szem előtt tartó bíráskodásra kényszerül.
Kasó Gergő Levente:
Az előkészítő ülés joghallgatói szemmel – felmerülő kérdések a jogintézménnyel kapcsolatban
A 2010-es évekre visszatekintve feltétel nélkül mondhatjuk, hogy a magyar jogrendszerben sarkalatos átalakulás zajlott le. Értem ezalatt, az Alaptörvény megalkotásán túl, hogy számos meghatározó törvény esett át kisebb-nagyobb átalakításon, de új kódexben került szabályozásra többek között a polgári és büntető anyagi-, illetve eljárásjog is. Jelentős változtatások kerültek be így a hazai büntetőeljárásba, többek között e tanulmány központi eleme, az előkészítő ülés vonatkozásában is.
Hipotézisem alapvetően a jogalkotói célok ismeretében az, hogy a feltehetően gyorsuló büntetőeljárásokkal párhuzamosan érvényesülhet-e a tisztességes eljárás követelménye az előkészítő ülésen.
A jogintézmény büntetőeljárásban elfoglalt kardinális helye miatt, valamint – ahogy munkám címében is utaltam rá – a vele kapcsolatban felmerülő kérdéseim okán, kezdtem el mélyebben vizsgálni a jogintézményt. Az elmúlt egy évben számos, e kérdéskört tárgyaló szerző munkáját áttekintettem, részt vettem előkészítő üléseken járásbírósági, törvényszéki fórumon, az így megszerzett ismereteket, valamint az általam tett megállapításokat, osztott nézeteket öntöttem e tanulmány keretében formába.
Dolgozatomban több szempontból vizsgáltam az előkészítő ülést. Rámutattam, hogy a kézirat lezárásakor ismert statisztikai adatok tükrében a szlovén előkészítő üléssel sok átfedést mutató jogintézmény gyorsítja az eljárásokat, továbbá az alkotmánybírósági döntések értelmében a tisztességes eljárás követelményeinek alapvetően megfelel.
Az előkészítő üléssel kapcsolatban rögzítettem, hogy további esetben szükségesnek tartom a kötelező védelem bevezetését. Továbbá amellett érveltem, hogy az anyagi igazság eléréséhez indokolt lenne, ha az eljáró bíróság egy törvényileg meghatározott maximumon túl nem szabhatna ki súlyosabb büntetést, illetve intézkedést az előkészítő ülésen. Tehát bizonyos esetekben szükségesnek tartom a közvetlen, kontradiktórius eljárás lefolytatását. Vizsgáltam a terhelti beismerést és annak elfogadhatóságát, az előkészítő ülésen a korlátozott bizonyítás lefolytatásának indokoltságát, valamint a mértékes indítvánnyal kapcsolatban néhány homályos rendelkezésre hívtam fel a figyelmet.
Dancs Tamás:
Az analógia és a szokásjogi jogalkalmazás büntetőjogi értékelése
Dolgozatom középpontjában az analógia és a szokásjogi jogértelmezés hazai büntetőjogi vizsgálata áll.
Pályamunkámban kiindulópontként a nullum crimen/nulla poena sine lege büntetőjogi alapelvek, azon belül is a nullum crimen/nulla poena sine lege scripta, azaz a bírói jog, valamint a büntetőjogi szankciót és a büntethetőséget szigorító szokásjog tilalma, illetve a nullum crimen/nulla poena sine lege stricta, azaz a bíráknak a törvényben írt normaszöveghez kötésének a követelménye, illetve az analógia tilalma került kifejtésre.
Kutatásom célja az volt, hogy bebizonyítsam, hogy bár a fent említett tilalmak alapelvi szinten kell(ene), hogy érvényesüljenek a büntetőjogban, a jogterület azonban mégsem mentes, és a történeti fejlődése során sem volt mentes az analógiától, illetve a szokásjogi jogértelmezéstől.
Az elméleti bevezetőt követően arra törekedtem, hogy a magyar büntetőjog fejlődése, és a hatályos szabályozás kapcsán minél szélesebb körben, különös részi gyakorlati példákon keresztül (például: a zsebtolvajlás, az áramlopás, a csalás és a magánlaksértés tényállásai, és a hozzájuk kapcsolódó bírósági döntések) mutassam be azokat a szabályozásokat, eseteket, melyek során a jogalkalmazó nem tartotta, vagy a jogszabályi szabályozás hiányossága miatt nem volt képes tartani magát a nullum crimen/nulla poena sine lege elv szerinti tilalmakhoz.
Kérdésként merült fel bennem a pályamunka megírásakor, hogy egyáltalán szükséges-e alapelvi szinten kimondani a fent említett tilalmakat, vagy bizonyos szinten érdemes lenne-e fellazítani ezeket, a jogbiztonságot nem veszélyeztetve, annak érdekében, hogy a XXI. században felgyorsult technológiai, gazdasági és társadalmi változásokkal a büntetőjog lépést tudjon tartani, és a felmerülő problémákra a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban tudjon reagálni.
Véleményem szerint, amennyiben indokoltnak tekintjük alapelvi szinten a tilalmat, a jogalkalmazó csak akkor képes teljeskörűen betartani, ha a Btk.-ban megfogalmazott, azonban külön értelmezést igénylő fogalmak jogszabályi szinten, per definitionem kerülnek a jogalkotó által megfogalmazásra.
Ferge Péter:
Az in-house közbeszerzés szabályozási tendenciái, különös tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára
Az in-house beszerzések jogi szabályozásában meghatározó jelentőséggel bír az Európai Unió Bíróságának (EUB) jogfejlesztő szerepe. A C-107/98. Teckal-ügy óta folyamatosan bővülő ítélkezési gyakorlat még 2019-ben is eredményezhet olyan ítéleteket, amelyek kihatással lehetnek az in-house tényállás alkalmazhatóságára. A dolgozatban felvázolom az elmúlt 20 év ítélkezési gyakorlatát, továbbá megvizsgálom a 2014-es kodifikáció eredményeit. Ezek alapján pedig javaslatot teszek a szabályozás továbbfejlesztésére.
Az in-house esetkörök száma a Teckal-ügy óta folyamatosan gyarapodott. A tagállamoknak egyre több lehetősége nyílt a közbeszerzési jog garanciális szabályainak az elkerülésére. A 2019-ben meghozott C-285/18. Irgita-ügyben az EUB előtérbe helyezi a magánszféra gazdasági szereplői közötti torzulásmentes verseny jelentőségét, amellyel a korábbiakkal ellentétes tendenciák felerősödésére enged következtetni. Az Irgita-ügy mellett továbbá meg kell jegyezni, hogy egyre több tagállam a közbeszerzési irányelvektől is korlátozóbb szabályokat alkotott. Az EUB Irgita-ügyben megfogalmazódó álláspontja, valamint a szigorodó nemzeti jogok véleményem szerint indokolttá teszik a 2014-es közbeszerzési irányelvek kiegészítését. A dolgozat nem vállalkozik szövegszerű javaslat kidolgozására, de az Irgita-ügy tárgyát képező – az EUB által megerősített – litván szabályozás nem csak koncepcióját, hanem szövegezését tekintve is jó kiindulópontként szolgálhat.
Javaslatom szerint az in-house konstrukció alkalmazhatóságát célszerű lenne olyan módon korlátozni, hogy az csak abban az esetben legyen választható, amennyiben a beszerzési ügylet közbeszerzési eljárás keretében történő lebonyolításával a szolgáltatások folyamatossága, jó minősége, valamint elérhetősége nem biztosítható. Egy ilyen alkalmazási feltétel tételes jogban való kifejezett megjelenítése nagyban elősegítené az uniós jog céljainak, valamint alapelveinek a konkrét in-house jogügyletek szintjén történő érvényesülését.
Lőcsei Virág:
Fél lábbal a paradicsomban? – A Nemzetközi beruházásvédelem új fejezete különös tekintettel az Energia Charta Egyezményre
A nemzetközi választottbírósági eljárások hosszú évek óta meghatározó szerepet töltenek be a nemzetközi beruházásvédelemben. Ez a helyzet Európában változást mutat, hiszen az Európai Unió tagállamainak többsége megállapodott a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények megszüntetéséről és ezáltal az érintett intra-EU beruházásvédelmi választottbírósági eljárások felfüggesztéséről. Az intra-EU viszonyokat érintő multilaterális egyezmények vitarendezési mechanizmusainak tekintetében nem született hasonló döntés. Egy jól működő és integrált belső energiapiac azonban megköveteli a jogbiztonságot és az infrastrukturális beruházások kiemelt védelmét.
Éppen ezért dolgozatom arra keresi a választ, hogy elfogadható-e és fenntartható-e az intra-EU beruházásvédelmi kapcsolatok tekintetében legjelentősebb egyezmény, az Energia Charta Egyezmény alapján indult választottbírósági eljárások rendszere. A kérdés megválaszolása érdekében szerkezetileg két részre bontom a témát. Ismertetem az intra-EU kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények fejlődését és joggyakorlatát, külön figyelmet fordítva arra az útra, mely az európai tagállamok döntő többségénél ezen egyezmények megszüntetéséhez vezetett.
Kutatásom második állomásaként megvizsgálom az Energia Charta Egyezmény relevanciáját az intra-EU beruházásvédelmi kapcsolatokban. Majd a joggyakorlat elemzésével azonosítom az Energia Charta Egyezmény jelenlegi vitarendezési klauzulájában rejlő problémát.
Végezetül rámutatok arra, hogy a felvázolt problémát lehetséges orvosolni az Energia Charta Egyezmény vitarendezési klauzulájának korrekciója segítségével, és a dolgozat utolsó részében konkrét javaslatokat is teszek ilyen korrekciókra.
Kárász Marcell:
A normatív közigazgatási aktusokkal szembeni bírói jogvédelem lehetőségei a közigazgatási perrendtartás tükrében
A modern közigazgatás nem működhet normatív aktusok nélkül. Ha pedig a közigazgatás normatív aktusokat is alkalmaz a közfeladatok ellátása során, akkor a hatékony közigazgatási bírói jogvédelmet is biztosítani kell ezekkel szemben, hiszen csak így valósítható meg a közigazgatási bíráskodás két fő célja, a szubjektív és az objektív jogvédelem.
A közigazgatási perrendtartás hatályba lépése nyomán pedig a normatív aktusokkal szemben immáron a hazai jogrendszer is biztosítja a közigazgatási bírói jogvédelmet. A dolgozatnak különös aktualitást ad, hogy a jogalkotó 2019 folyamán több szempontból is átalakította a normatív aktusok megtámadásának szabályrendszerét. Dolgozatomban tehát azt vizsgáltam, hogy a kódex hogyan, milyen eljárásokban teszi megtámadhatóvá a normatív közigazgatási aktusokat, milyen változásokat hozott az említett törvénymódosítás ezek tekintetében, valamint hogy e szabályrendszer mennyiben feleltethető meg a hatékony jogvédelem követelményének. Kutatásom során alapvetően a törvényszöveg jogdogmatikai elemzésére helyeztem a hangsúlyt, ezen felül feldolgoztam a vonatkozó bírói gyakorlatot is.
Kutatásom igazi nóvumát és egyben gerincét az adja, hogy részletesen elemeztem, hogy a közigazgatási perrendtartás hogyan biztosítja a leggyakrabban alkalmazott normatív aktustípusokkal szembeni jogvédelmet. E körben részletesen vizsgáltam az önkormányzati rendeletek, a köztestületi szabályzatok, a közintézeti szabályzatok, valamint a szabályozó hatóságok normatív soft-law rendelkezései feletti közigazgatási bírói kontroll lehetőségeit.
A kutatásom eredményeként azt a következtetést fogalmaztam meg, hogy a normatív aktusokkal szembeni közigazgatási bírói jogvédelem több szempontból sem tekinthető hatékonynak a hatályos szabályozásban. Az önkormányzati rendeletekkel szembeni szubjektív jogvédelem szintje nem tekinthető elégségesnek, tekintettel az eljárás „alkotmánybírósági jellegéből” fakadó sajátosságaira. Az egyéb normatív aktusokkal szembeni jogvédelem sem szubjektív, sem pedig objektív szempontból nem tekinthető hatékonynak a kódex 2019. évi módosításai következtében. A közvetlenül hatályosuló normatív aktusokat az alanyi jogsérelmet szenvedett személyek már nem támadhatják meg közvetlenül, amely a szubjektív jogvédelem szintjének csökkenését eredményezi; a bíróság továbbá csak akkor jogosult a normatív aktus megsemmisítésére, ha a törvényben meghatározott szervek ezt indítványozzák, amely pedig az objektív jogvédelmi funkció háttérbe szorulását mutatja.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
Kép forrása: X
