Pánkó, siska, pampuska, donut, Krapfen: fánkrajongóknak nem kell bemutatnom, de azoknak, akik még nem estek ennek a csodának a bűvkörébe, muszáj látniuk, mit hagytak ki idén február 9. és 11. között. Ekkor került ugyanis megrendezésre a II. Budai Farsangi Fánkfesztivál, ahol több mint nyolcvanféle hagyományos és újvonalas fánkkal találkozhattunk.
A fánk történetéről sok legenda él a köztudatban. Egyesek szerint már az ókorban is készítettek hasonló süteményt, mások Marie Antoinette-hez és a francia beignets nevű nyalánksághoz, megint mások egy bécsi pék, bizonyos Krapfen feleségéhez kötik, aki véletlenül beleejtett egy darab nyers kenyértésztát a forró zsírba, és az így létrejött aranybarna péksüteményt – miután rájöttek, milyen finomat alkottak – Krapfennek nevezték el.
Bárhogy is történt, annyi bizonyos, hogy mára rengeteg változata létezik ennek az egyébként nem is olyan egyszerűen elkészíthető finomságnak.
A többségnek a fánk említésekor a szalagos fánk jut eszébe, ami egyes források szerint szorosan kapcsolódott a párkereséshez is:
régen a farsangi időszakban a lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak, a fiúk pedig fánkocskának becézték kedvesüket.
Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, szinte biztosan közel volt az esküvőjük, ugyanis a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított.
A farsangi időszak kezdetével nem csoda hát, hogy Budapesten ismét megrendezték a Fánkfesztivált, ahol a hideg ellenére meglepően nagy tömeg gyűlt össze. A látogatók ezen a néhány napon keresztül a megannyi fánkon túl gofrit, kürtőskalácsot, aszalt gyümölcsöt, szarvasgombás sajtot és még kolbászt is kóstolhattak, és ízletes forraltborral tüntethették el az ízeket, hogy indulhassanak is a következő édességért.
Meglepően hosszú sor alakult ki a spanyol churrosért (sült tésztarudacskák cukorba mártogatva), illetve a bubble waffle nevű érdekességért, ami nem más, mint egy speciális sütőben készített, majd minden jóval megkent, megtöltött, felpakolt és leöntött gofri. A néhol félórás sorban állás azonban egyáltalán nem rontott a hangulaton, senki sem lett ideges vagy türelmetlen.
A fesztiválon valamennyi korosztály képviseltette magát: egy-egy hosszadalmas várakozás után a gyerekek csillogó szemmel vetették rá magukat a díszesebbnél díszesebb süteményekre, a felnőttek pedig jóval megfontoltabban, de nem kevesebb örömmel haraptak bele a fánkjukba.
A különlegességek mellett természetesen megtalálhattuk az egyszerű, mégis finom darabokat is, és kellemes meglepetésként szolgált, hogy a Mr. Funk sem restellt megjelenni.
Aznap, amikor a képeket készítettem, sajnos nem láttam a The Box Donutot, illetve a Donut Libraryt, de még így is a mennyországban éreztem magam. A metsző hideg miatt a többiekkel együtt ki-be járkáltam az Allee-ba, és málnás vagy éppen áfonyás forraltbort kortyolgattam, ahogy végigjártam a standokat.
Bármilyen hangulatban érkezett is az ember, a fánkfesztiválról kizárólag könnyebb pénztárcával, de mindenekelőtt elégedetten mehetett el. A program remélhetőleg jövőre is megrendezésre kerül, mert fánkból sosem lehet elég. Addig is nézegessétek a képeket, vagy próbáljatok otthon sütögetni, mert az biztos, hogy ezzel a recepttel mindenkinek örömet szerezhettek.
