Április 16-án szomorú reggelre ébredt az egész ország, az ezerarcú színésznő, – akinek mindig ott csillogott a derű a szemében – péntek kora hajnalban végleg búcsút intett a földi létnek. „Nem tudom, fel tudjátok-e fogni, mi az egy lehetetlent hallani?” – emlékezik vissza a pillanatra Bodrogi Gyula, mikor telefonon közölték vele, Mari meghalt. A háromszoros Kossuth-díjas színésznő szavaival élve azonban a színész addig él, míg van ember, aki látta színpadon, így Törőcsik Mari még sokáig velünk marad.
Az ikonikus művésznőt ugyanakkor nem csak szavai tették halhatatlanná, 1997 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává is választotta a nagyérdemű. Az előadóművészek legjeit tömörítő díjat a Magyar Televízió kulturális műsorszerkesztősége egy portrésorozat nyomán alapította. A társulat örökös tagjait a közönség választja ki azóta is évről évre, olyan művészek közül, akikről úgy véli, tehetségükkel, nemes célok melletti kiállásukkal, valamint a rendelkezésükre álló eszközökkel sokat tettek a kultúráért, a művészetért és a társadalomért.
A kitüntetésben azonban még a legnagyobb színészlegendák közül sem részesítenek mindenkit, ezért egy előadóművész számára hatalmas elismerés, ha szerepelhet a névsorban. Ebben a cikkben olyan színész legeket említünk meg, akik nem csak számtalan díjjal, de örökös tagsággal is rendelkeznek a társulatban, nem mellesleg a kétszeres Jászai Mari-díjas színésznővel, Törőcsikkel is dolgoztak együtt legkiemelkedőbb filmjeiben.
Bessenyei Ferenc
Az ötvenes-hatvanas évek „nők bálványával” Törőcsik a számára hírnevet elhozó Körhinta című, 1955-ös nagysikerű moziban szerepelt először. A film – melyet a cannes-i filmfesztiválon ováció és álló tapsvihar fogadott – a szocialista realizmust festi le romantikus köntösbe bújtatva. Az alkotás tulajdonképpen a falusi Rómeó és Júlia történetét írja le a téeszesítés idejéből: a termelőszövetkezetből kilépő apa lányát a szintén függetlenül gazdálkodó parasztembernek szánja, de a lány a téeszben dolgozó, csillogó szemű ifjút szereti. A fiatalok „a föld a földhöz házasodik” ősi szabályával szemben próbálnak meg harcolni, hogy szerelmüket szabadon megélhessék.
Törőcsik így gondolt vissza az ismertséget elhozó alakítására évekkel később: „Nem sokra emlékszem. Kábulatban éltem át mindent, tele félelemmel, hogy jó leszek-e? A szokatlan környezet, a nagy színészek közelsége… Hiszen csak elsőéves voltam, amikor Fábri Zoltán a Körhinta szerepére szerződtetett. Nem ismert még, a főiskola folyosóján látott meg először. De ilyennek képzelte Marit. Amikor megkaptam a szerepet, attól a pillanattól kezdve az ő egyéniségének a szuggesztiója alatt éltem. Így született az első filmszerepem. Kezdő voltam, ösztönös.”
Bessenyeivel, a Nemzet Színésze díjjal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas érdemes és kiváló művésszel egyébként ezt követően is számos híres filmben szerepelt együtt, mint például a Kölyök, valamint a Légy jó mindhalálig. Nem véletlen, a két színészt jó kapcsolat fűzte egymáshoz, Bessenyei 2005-ös temetésén Törőcsik a következő szavakkal búcsúzott tőle:
„Drága Bessenyei Ferenc, vagy ahogy évtizedeken át hívtam, drága Ferencem! Karácsony előtt pár nappal Kállai Ferikével a Nap-kelte stúdiójában voltunk. Maga jött be utoljára. Mint mindig, akkor is elámultam, hogy milyen hihetetlen erővel uralta a teret, ahová belép. Amikor egy-két mogorva mondata után felnevetett, elmosolyodott a stúdió; még az operatőrök is a kamerák mögött. Jó volt kicsit emlékezni a múltra, és azokra, akik már elmentek tőlünk. Jó volt érezni, hogy vagyunk, hogy élünk. Pár nap múlva jött az este. Ültem odahaza a televízió előtt, és a híradóban bemondták, hogy meghalt Bessenyei Ferenc. Nagyon nehéz fölfogni egy ilyen egyszerű tőmondatot. Hirtelen az jutott az eszembe, jó lenne újra találkozni.” – emlékezik a színészlegendáról az akkor hatvankilenc éves Törőcsik.
Darvas Iván
Az „elegáns, arisztokratikus, mégis könnyed stílusú és fanyar humorú” színésztehetséggel Törőcsik legemlékezetesebb játéka a Szerelem című filmben bontakozik ki. A múlt század korszakalkotó művében – melyet Makk Károly, Törőcsik második férje rendezett – Darvas Iván mellett Darvas Lili színművésznővel alkot felejthetetlent a filmvásznon. A mű egyébként éppen idén év elején ünnepelte ötvenéves debütálását, az ősbemutatóra 1971. január 21-én került sor a mozikban.
„A színészek túlnyomó többsége alakító művész, megformálja a figurát. Törőcsik Mari ritka kivétel, ő nem alakítja, ő táplálja szerepét, lázas ihlettel és folyamatosan. A színpadi alak számára nem kész ruha, mit estéről estére magára ölt: szemünk láttára, pillanatról pillanatra emeli ki szerepét önmagából és szövegéből, a teremtés forrón csupasz és kockázatos gesztusával. Józan és sugallatos egyszerre. Ezt a szélsőséges és nagyszerű ellentmondást csak zseniális művész tudja elviselni és megvalósítani. Kivételes lélek, ki egyszerre senkié és mindenkié… Törőcsik Mari – jelképes jelenet – egy vidám álarcot tép le magáról. Ami a maszk mögül kitűnik, nemcsak egy síró, elmaszatolt arcocska, hanem valami, amivel alig lehet szembenézni. Törőcsik Mari arca. Életének, szerepeinek, tehetségének örökös, mezítelen tápláléka” – fogalmazta meg Törőcsik tehetségének titkát barátja, Pilinszky János költő.
Tolnay Klári
Törőcsik pedig nemcsak Darvas Iván színművésszel, de annak első feleségével, a számtalan női alakot megformáló legendás színésznővel Tolnay Klárival is több alkotáson együtt dolgozott. A XX. század két ikonikus színésznőjének pályájában egyébként hasonlóság, hogy mindkettőjük számára úgy érkezett el az első siker, hogy akkor még nem végezték el a színiiskolát. Tolnay karrierjében 1934-ben kisebb filmszerepek után a Meseautó című vígjáték hozta meg az áttörést, Jób Dániel ekkor szerződtette a Vígszínházba.
Közös munkáik egyik legemlékezetesebbje A danaida, Szabó Magda első tévéfilmes adaptációja, melynek forgatókönyvét maga a szerzőnő alkotta.
„A kulcsfigura, a mai Danaida: Törőcsik Mari, akinek ez a magányos, szenvedélyesen szenvedő, szépséges asszony szerepe. Berzenkedett is eleinte ellene. Azt mondta, hogy beskatulyáztuk őt ebbe a szerepkörbe, s szeretne már valami újat játszani, vidám, kacér, táncoló, szórakozó asszonyt. De ahogy aztán azonosult a hosszú éveket átfogó nagyszerű drámai szereppel, mindinkább feloldódott. Remekül tudtunk együtt dolgozni és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ismét egy nagyszerű Törőcsik Mari-alakítás született” – nyilatkozta Zsurzs Éva a színésznő filmben nyújtott teljesítményéről.
Latinovits Zoltán
A kislány, aki nagyapja apró mozijában arról ábrándozott, hogy majd egyszer jön egy híres színész és felfedezi, talán még álmaiban sem gondolta volna, hogy a színészkirállyal is együtt szerepelhet majd. Érdekes kivétele azonban ő a listánknak, hiszen a Jászai-, Balázs- és posztumusz Kossuth-díjjal kitüntetett művész neve meglepően nem szerepel a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai között. Arról azonban minden bizonnyal senkivel se kell vitába szállni, hogy a tragikusan fiatalon elköltözött előadóművész egyike a nagy magyar színészlegendáknak, így felsorolásunkban is egyértelműen helyet kellett kapnia. Törőcsikkel közös munkáik olyannyira jól sikerültek, hogy az egyik legnagyobb magyar színművésznek tartott Latinovits is elismeréssel és őszinte érdeklődéssel nyilatkozott Törőcsikről:
„Egy kis víz, egy kis só, egy kis méz, egy kis foszfor” – elemzi vegyészként Törőcsik lényét Latinovits Zoltán. A színésznő pedig úgy vág vissza: „És egy kis dinamit, nem gondolja?”
Ez a mentalitás pedig végigkísérte Törőcsik pályafutását, a korszaktól eltérően – ahol a színészek megragadtak egy-egy karakternél – egy ezerarcú színésznő vált belőle, ahogyan azt pályája elején is megjósolták róla:
„Mitől olyan félénk? Talán, mert falun nőtt fel és filmen is parasztnaivákat játszik? Magának erősnek kell lennie, küzdelmes út előtt áll. Legyen a tudatában annak, hogy egy érdekes, intellektuális színészpályát fog befutni, de csak akkor, ha ezt el is tudja hitetni” – mondta nyersen, köntörfalazás nélkül Apáthi Imre rendező, az akkor még bátortalan színésznőnek a Lyuk az életrajzon című darabjának próbáján. Törőcsik pedig mondhatni „szót fogadott” az intelemnek, így vált belőle a legtöbbet díjazott magyar színész, akit mindenki ismert és szeretett, aki egy-egy mosolyával és a szemében csillogó örök derűjével bárki szívébe belopta magát.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Képek forrása: X
