Idén májusban egy emberként szorított az ország Suhajda Szilárdért, aki pótlólagos oxigén használata nélkül, egyedül, serpák segítségét mellőzve vágott neki a világ legmagasabb csúcsának meghódítására; mely ilyen formában eddig mindössze alig több, mint kétszáz hegymászónak sikerült. Az expedíció tragikus végkifejlete amellett, hogy megrendítette az országot, fókuszba helyezte a hegymászás témakörét és felhívta a figyelmet az expedíciókban közreműködő túravezetők, a serpák már-már csodának minősülő teljesítményére.
De kik is ezek az emberek, akiknek hegymászók ezrei köszönhetik a Mount Everest megmászását?
Tévhit az, hogy a „serpa” szó annak a foglalkozásnak az elnevezése, amit nepáli férfiak űznek hegymászók túravezetőjeként, terheik hordozójaként.
A serpák tehát nem egy foglalkozás űzői, hanem egy nepáli népcsoport, akik világhírű ismertségre azt követően tettek szert, hogy a serpa, Tendzing Norgaj 1953. május 29-én Edmund Hillary új-zélandi hegymászóval a világon elsőként ért fel bizonyítottan a Mount Everest 8848 méteres csúcsára.
Történelmi jelentőségű sikerük megnyitotta az utat a világ legmagasabb pontjának meghódításához, ami azóta már több, mint hatezer embernek sikerült.
A serpa népcsoport jelentősége a Csomolungma elérésére irányuló expedíciók körében azóta is töretlen, a fiatal serpa férfiak nemcsak teherhordóként, hanem kiváló helyismeretüknek köszönhetően a mászókat az útjuk során hatékonyan navigáló személyekként is hírnevet szereztek maguknak. Mindemellett az április-májusi mászószezon előtt rájuk hárul a feladat, hogy kiépítsék a mászóútvonalak menti kötélpályát és a létrákat, amelyekre a hegymászóknak szükségük van a mászás során. A művelet rendkívüli veszélyességét támasztja alá, hogy az évek során számos esetben vesztették életüket serpák gleccseromlásban vagy lavina következtében, sőt, összességében is az Everest csúcstámadói között életüket vesztett személyek egyharmada is közülük került ki.
Nem csoda hát, hogy a serpa férfiak közül egyre kevesebben választják azt, hogy túravezetőként keressék kenyerüket. Egy szezonban nagyjából négyezer dollár körüli összeget keresnek meg, ami rendkívül alacsony összeg ahhoz képest, hogy életveszélyes tevékenységet végeznek, de számukra még így is egy igen jól fizető munkalehetőség, hiszen az átlagos nepáli jövedelem tízszerese ez az összeg. Elszomorító jelenség azonban, hogy ezzel szemben egy külföldi, nyugati túravezető díjazása egy mászási szezonban akár negyvenötezer dollárra is rúghat.
Élet négyezer méter magasan
A Mount Everest megmászása előtt a Nepálba érkező hegymászók először is akklimatizálódnak a magaslati környezethez, amely heteket vesz igénybe. Már maga az alaptábor is 5300 méter magasan fekszik, mely túlzás nélkül is az ötszöröse hazánk legmagasabb pontjának, az 1014 méteres Kékesnek.
A serpák félnomád életmódot folytató népcsoport, akik Kelet-Tibetből vándoroltak át és telepedtek le Nepál északi területein. A serpák falvai háromezer és négyezer méteres magasságban találhatóak, többségében a Khumbu és Szolu-Khumbu régióban. Kutatások kimutatták, hogy a magaslati létforma okán a serpák genetikája a világ más népeihez viszonyítva némiképp megváltozott az idők során, vérüknek ugyanis nagyobb az oxigéntartó képessége, mely a magasabb hemoglobinszintnek köszönhető.
Ekként a serpák vére természetesen hígabb, jobban pumpálja a szívük a vért és a sejtjeik is hatékonyabban használják fel az oxigént. A szervezetük így könnyebben viseli a Mount Everest nyolcezer méter feletti halálzónáját is, ahol az oxigén ritkasága súlyos következményekkel jár az emberi szervezetre, magashegyi agy- illetve tüdőödéma kialakulásához, valamint halálhoz vezethet.
A serpa kultúra azonban túlmutat a hegymászáson, a serpák nagy része ugyanis sosem mászik hegyet élete során. Gazdaságukban jelentős szerepet játszik a magasabb környezetet tűrő állatok tartása, míg az alacsonyabban fekvő települések növénytermesztéssel is foglalkoznak. Hagyományosan a nőkre marad mind az állattartás, mind a földművelés, míg férjük távol van az otthontól és expedíciókat segít ahhoz hozzá, hogy sikeresen végrehajtsák a Csomolungma meghódítását.
A serpák nyingmapa buddhisták, mely a tibeti buddhizmus legrégebbi ága. Hagyománytisztelő népcsoport, a tradíciók fontos szerepet játszanak életükben. A társadalom klánokba, úgynevezett „ru”-ba tömörül, az ifjú serpáknak pedig másik klánból származó házastársat kell választaniuk. Külön érdekességnek bizonyul emellett a névadási szokásuk, mely alapján a megszületett serpát arról a napról nevezik el, amelyiken született, ennek köszönhetően nagyon magas a serpák között a névazonosság.
Kevesen tudják, de a jeti is a serpa népi hiedelmek eleme. Úgy tartják, hogy az emberevő jeti a Himalájában él, hatalmas lábnyomát pedig több ízben is „látni vélték” a hóban. A jeti folklór központja egyben a serpák központja is, a Namche Bazaar, mely nagy népszerűségnek örvend a Nepálba látogató turisták körében.
Elmondható róluk továbbá, hogy a Föld legmagasabb csúcsának meghódítása a serpáknak volt eredményes a legtöbb esetben. A legsikeresebbek közülük Kami Rita serpa, aki 2023-ban végrehajtotta a huszonhetedik sikeres csúcsmászását is, illetve Pasang Dawa, aki szintén idén immár huszonhatodik alkalommal állt a Föld legmagasabb pontján. Az idei évben született egy további rekord is, a tizenhét éves Nima Rinji, aki májusban tíz óra leforgása alatt megmászta az Everestet és a Lhocét is, így ő a legfiatalabb ember, akinek sikerült elérnie ezt a teljesítményt. A serpák közül néhány kivétellel csak férfiak dolgoznak túravezetőként, az első női serpa Pasang Lhamu 1993-ban sikeres csúcstámadást hajtott végre, ám ereszkedés közben, mindössze harminckét évesen életét vesztette.
A serpa név bár összefonódott a Mount Everestre vezető expedíciókkal, esetükben mégis egy valójában teljesen elkülönült népcsoportról beszélhetünk, akiknek létezése legalább annyi misztikumot és izgalmat rejt, mint az a hegycsúcs, melynek tövében élnek, és amelynél magasabbra ezen a Földön vágyni nem lehet.
