A közösségi média emberre gyakorolt hatásaival már sok-sok kutatás foglalkozott, de kérdés, hogy vajon a pozitív hatások képesek-e az ember életében bármit is oly módon pótolni, hogy ne kelljen önerőből digitálisdetoxba kezdeni a lelki egészségünk megőrzése érdekében.
Az elmúlt évtizedben fénysebességgel ivódott beaz emberek mindennapjaiba a közösségi média. E fogalom kapcsán általában a Facebook, az Instagram és – egyre inkább – a TikTok jut eszébe a legtöbbeknek. Nem csoda, hiszen például a Facebook rengeteg lehetőséget rejt magában, így minden nap tarthatjuk a kapcsolatot olyan barátainkkal, akik tőlünk messzebb laknak, vagy ha más városban tanulunk, mint a szülővárosunk, akkor a családtagjainkkal is napi szintű kommunikációt tesz lehetővé. Emellett a játéktól kezdve egészen a különböző egyetemi, vagy bármely minket érdeklő csoportokig megtaláljuk a számunkra leghasznosabb funkcióját a platformnak Ugyanez igaz az Instagramra és más hasonló közösségi oldalra.
Ezek használata a pozitív tulajdonságok mellett azonban káros hatásokkal is befolyásolja az emberek életét a hétköznapokban. Gondoljunk csak a Facebook profilképre: mindenkinek az aktuális kedvenc képe szerepel az ikon helyén, ahol mindenki a legelőnyösebb képét osztja meg, úgymond a „legtökéletesebbet”. Ennek pedig mi a következménye? Az ismerőseink, a barátaink legjobb képeivel vagyunk körülvéve, így aztán amint elkészül egy jobb képünk, mi is ebbe a „tökéletes profilkép” sorba szeretnénk beállni. Ez a törekvés szükségképpen maga után vonja azt, hogy ugyanolyan impozánsak szeretnénk lenni, mint az ismerőseink a tökéletes képeiken, amiken még a like-ok száma is magas. Ez utóbbi jelentősen le tudja rontani bárkinek az önértékelését és önbizalmát, mert hiába tudja bárki magáról, hogy mennyit ér, a like-ok számán való merengés – ha csak rövid időre is – előbb-utóbb mindenkit utolér, aki valaha is csinált Facebook profilt és rendszeresen használja is azt.
A like-ok számával kapcsolatos negatív hatást viszont nem csak a saját profilunkkal kapcsolatban figyelhetjük meg, mert azáltal, hogy a hírfolyamban megjelennek előttünk ismerőseink újabb és újabb bejegyzései, akaratlanul is észrevesszük, hogy hányan like-olták azokat – vagy hányan reagáltak az adott képre –, ami szintén hátrányosan befolyásolja az önértékelésünket, hosszú távon pedig még inkább érezhető a hatása. Ezen a problémán egyébként sokat segít, hogy a Facebook a közelmúltban bevezette azt a funkciót, amivel el tudjuk rejteni az adatlapunkon a like-ok számát, ami jelentősen csökkenti a személyiségre gyakorolt káros hatásokat.
Ennél is meredekebb hatása van az Instagram felületén megjelenő képeknek. Itt naponta több ezer bejegyzés kerül közzétételre, mind a leghíresebb celebek, mind a kevésbé ismert, de ugyanolyan értékes emberek részéről, az aktuálisan legfontosabb pillanatokat megörökítve. Így például: nyaralás, diplomaosztó, ballagás, születésnap, találkozás a barátokkal, egy finom fagylalt, egy finom vacsora a legexkluzívabb étteremben Budapest belvárosában, esetleg közös kép a szerelmünkkel. Hiszen a boldogságot ki tudná magában tartani? Amikor az emberek legboldogabb perceit a külvilág megpillantja, akkor a felhasználó öntudatlanul is belegondol a saját aktuális életébe, és ha éppen amúgy is rossz hangulatban van, akkor a több századik ilyen Instagram bejegyzés után előtörhet belőle az irigység.
A fenti negatív hatások elkerülésére megoldás lehet az, hogy időközben a telefonunkon néhány órára bekapcsoljuk a repülő üzemmódot, így a virtuális valóság helyett a minket ténylegesen körülvevő környezeti ingerek kerülhetnek előtérbe. Az emlékek ugyanis nem a telefonunk képei következtében válnak azzá, hanem a személyesen átélt élmények következményeként, s emlékek maradnak az ember legboldogabb pillanatai akkor is, ha nem osztjuk meg azokat a Facebookon vagy az Instagramon, megkímélve ezzel embertársainkat közösségi média negatív hatásaitól.
