Bizonyára nem titok senki előtt, hogy Hollywood szeret hazudni. Nincs ez másként a joggal kapcsolatban sem, ezért ma hoztunk nektek négy filmet, illetve sorozatot, ami alapján állításunk bizonyítást nyer.
1. Mézengúz – emberiség kontra méhek
Talán sokak nevében mondhatom, hogy a film megnézése gyerekkorunk egyik legmeghatározóbb élménye volt. Látszólag Barry, a méh az igazságért és fajának jogaiért indul csatába a kizsákmányoló emberiséggel szemben. Azonban mind az alperesi, mind pedig a felperesi oldal részvétele egy valódi perben elképzelhetetlen. Főhősünk a világ összes méhe nevében adja be beadványát. Gondolhatnánk azt, hogy ebben az esetben lehet szó egy csoportos kereset indításáról, ám ez nem lenne helytálló, ugyanis a csoport tagjainak helyzete meg kell, hogy egyezzen. Ezt a méhek esetében nem állíthatjuk, hiszen nem minden méhet tartanak ugyanolyan körülmények között, ráadásul a faj több millió példányától el sem tulajdonítja az emberiség az általuk termelt mézet. Arról nem is beszélve, hogy egy állatnak nincs jogalanyisága, mivel az természeténél fogva csak az embert illetheti meg.
Barry B. Benson részéről egy igazán bátor lépés, hogy az egész emberi fajt próbálja az alperesi székbe ültetni, ám ez lehetetlen. Csakúgy, mint a felperesi oldalon, itt is mindig egy vagy több meghatározható személynek vagy entitásnak kell szerepelnie.
A méh lépése tehát teljes mértékben a nonszensz kategóriájába esik, de meglepő módon nem teljesen egyedülálló Amerikában, ugyanis évente többen próbálják például Istent is perbe hívni.
Ezután már meg sem döbben az ember azon, ami a tárgyalóteremben történik. Kezdjük talán azzal, hogy Barrynek semmiféle jogi képviselője nincsen, Vanessza, a virágárus reprezentálja az ügyben. Ez nyilvánvalóan eljárási akadályt jelentene a valóságban, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértését, hiszen ő nem rendelkezik jogi végzettséggel. Ezen a tényen azonban a bíróság akadály nélkül túllépett, úgyhogy tegyük mi is ezt. Következzenek a felek beszédei, melyek szintén hagynak maguk után kivetnivalót. Mindkét oldal folyamatosan behatol mind a bíró, mind az esküdtszék, mind pedig a tanúk személyes terébe, amit egyik bíró sem engedne meg a tárgyalóteremben. Eljárásjogi szempontból érdekes lehet az is, hogy a történet alapján semmiféle előkészítő ülésre nem került sor az érdemi tárgyalási szakasz előtt, hanem egy in medias res kezdéssel az ügy közepén találjuk magunkat hirtelen. Az egyik tárgyalási napon az eset fordulatot látszik venni, az emberek látszólagos fölénye eltűnik, amikor Barryék előállnak perdöntő bizonyítékukkal: egy méhfüstölővel. A tömeg éljenzésben tör ki, és az esküdtszék visszavonulása nélkül a bíró meghozza az ítéletet: a méhek nyerték a pert.
A kompenzáció főként természetben történik, az áruházak polcairól lekerülnek a mézes üvegek, és a mézet tartalmazó kozmetikumokat is bevonják. Az angolszász jogrendszerben azonban az elsődleges kártérítési forma a pénzbeli megtérítés, ami csupán azokban az esetekben nem lehetséges, ha az elégtétel tárgya olyan dolog, mely valamilyen egyedi tulajdonsággal rendelkezik, mint például egy ingatlan esetében.
2. Suits – Briliáns elmék
Ez az a sorozat, ami miatt végzős gimnazisták tömegei jelölik meg első helyen felvételi jelentkezésükkor az elit jogi egyetemeket. Sajnos el kell őket és a sorozat többi rajongóját is szomorítanunk, a Suitsnak nagyjából annyi az igazságtartalma, mint amennyi gyümölcs van a gyümölcsös gumicukrokban.
Bár Harvey Specter és Mike Ross ötletei valóban briliánsak, legtöbb esetben jogsértők, de legalábbis megkérdőjelezhetőek. Egy alkalommal Harvey késve és telefonálva érkezik meg egy előkészítő ülésre, melynek következtében egy ezerdolláros bírság tulajdonosává válik. Bár az ilyen mértékű büntetések igen ritkák, nem elképzelhetetlenek. Az egyes bírók maguk dönthetik el, hogy milyen szigorú szabályokat hoznak az általuk tartott tárgyalásokon, néhány kirívó esetben már magába az épületbe sem lehet belépni mobiltelefonnal. A jogi képviselők kötelessége, hogy a szabályokról mindig előzetesen tájékozódjanak.
Mivel Specter kereseti kérelme elutasításra került, úgy dönt kérdőre vonja a bírót, és a tárgyalást követően felkeresi szobájában. Ez teljes mértékben szabálytalan, az ügyvédek nem folytathatnak magánegyeztetéseket a bíróval a másik fél képviselőjének jelenléte nélkül. A jelenetből kiderül, hogy Harvey állítólag viszonyt folytatott a bíró feleségével, ez pedig egy valódi tárgyalás során összeférhetetlenséget eredményezne. A felek fittyet hányva a jogászi etika összes létező szabályára kölcsönösen megzsarolják egymást, melyből természetesen a végén Specter kerül ki jobban.
3. Better call Saul – a Breaking Bad spin-off
Az általunk vizsgált harmadik alkotás viszont meglehetősen kellemes csalódást okozott. Az egyik epizódban Saul Goodman kirendelt védőként tart beszédet három tizenkilenc éves fiatalember védelmében, akik birtokháborítást követtek el. A jogi képviselő két remek taktikai eszközt hív segítségül. Beszédének bevezetőjében az esküdtszék érzelmeire próbál hatni. Fiatalkori énjéről mesél, ezzel is erősítve a testület tagjainak személyébe vetett bizalmát, illetve a történetek révén sokkal közvetlenebb légkört sikerül megteremtenie a tárgyalóteremben. A vádlottak cselekményét látszólag relativizálni tudja, hiszen mindenki volt fiatal és meggondolatlan.
Második érve már sokkal inkább nevezhető tényleges jogi okfejtésnek, az ügyvéd felhasználja a birtok tulajdonosának korábbi tanúvallomását. A sértett – akinek a boltjába betörtek – korábban azt nyilatkozta, hogy a hely éjjel-nappal nyitva áll a látogatók előtt. Goodman jogosan érvel úgy, hogy ha ez valóban így van, akkor a bűncselekmény törvényi tényállása nem valósult meg, hiszen nem engedély nélkül hatoltak be a területre. A per látszólag már Goodman kezében van, ám a vád is tartogat még meglepetéseket. A sorozat kiváló alternatívát kínál a Suitson nevelkedett sorozatnézőknek.
4. Social Network – A közösségi háló
Kritikusok szerint talán ez az egyik legpontosabb alkotás jogi szempontból nézve. Ez azért is lehet, mert a film készítői felhasználták Mark Zuckerberg tanúvallomásait, bár az már kétséges, hogy a történet maga mennyire felel meg a valóságnak. A Facebook egyik társalapítója, Eduardo Saverin beperli Zuckerberget, követelve anyagi részesedését a sikeres vállalkozásból. A film igencsak pontosan ábrázolja a tanúmeghallgatásokat, melyek a valódi bírósági tárgyaláson kívül kerülnek lebonyolításra. Ezek alkalmával mindkét fél és jogi képviselőik is jelen vannak. A tanúk eskü alatt vallanak, vallomásaik felhasználhatók a bírósági tárgyaláson is. Az ottani kihallgatáson mondhatnak a korábbiakkal ellentétes állításokat, de ezekbe az ellenérdekű fél könnyedén belekapaszkodhat.
A film abból a szempontból nem pontos, hogy egy alkalommal a Winklevoss ikerpár tagjait egyszerre hallgatták ki, ami eljárásjogilag valószínűtlen, viszont dramaturgiai szempontból okos lépés volt a film rendezőjétől. Természetesen a cikkben megfogalmazott megállapítások csakis az angolszász jogrendszer és joggyakorlat tükrében érvényesek, hiszen maguk a filmek is ebben a közegben helyezkednek el.
