Itt vagyunk mint százszor elhajított kövek.
Fotel-huszárként nyitott ablaknál is alig érezzük a szelet
Itt vagyunk mint tehetetlen dobogás
Kényelmében pedig mi lelkünk is dobol, ás
Nálunk is szállt messze Szabad Madár,
Nálunk is voltak szemforgató hamis papok
Innen elment ezrek szíve így is hazajár
Innen is űztek ki börtönőrt szabaduló rabok.
Ha mondanám, hogy mi is esküdtünk hogy rabok nem leszünk
Ha mondanám, hogy nekünk is volt világhír sajnálatos helyzetünk.
Ha mondanám mi is voltunk Kuruczok így pont most!
Pont most fájó, hogy akkor más nem most mi nem mozdulunk.
Ha mondanám, itt is készült Molotov koktél
Minden cseppje könyveinkben ott él
Mondanám, ezt az országot is taposták fölbe láncolt kerekek, paták és idegen súlyos talpak
Itt is dobtak el csikket elnyomó hadak
Pont mi maradunk veszteg?
Billentyűkre bilincselt kézzel nézzük ahogy más fiai elesnek?
Lehet most rajtunk tapos ezer dandár.
Most nem ez a föld vérzik,
De nincs olyan messze innen Ungvár
és polgártársaim ezrei ablakon át érzik
Bár nem minket fenyeget Moszkvai Hiéna
De Budapest utcáira is befúj a Kijevi Sziréna.
A mű szerzője: Jula
A borítókép a szerző műve.
