Az EJEB Magyarországgal kapcsolatos döntéseiről nemcsak alapjogi vagy nemzetközi jogi órák keretében hallhatunk, hanem sokszor a médiában is előtérbe kerülnek. Október 4-én a strasbourgi bíróság a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel (TÉSZ) kapcsolatban ismételten elmarasztalta hazánkat, ezúttal a felülvizsgálat legkorábbi – 40 évben meghatározott – időpontját tartották a kínzás tilalmába ütközőnek. A Büntetőjogi TDK március 1-jei ülésének meghívott vendégei ezen ítéletet körüljárva értékelték a bíróság eljárását.
Mi is az Emberi Jogok Európai Bírósága?
A strasbourgi központú Emberi Jogok Európai Bírósága, röviden az EJEB az Európa Tanács 1950. november 4-én, Rómában kelt egyezményének, az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) végrehajtása felett őrködő nemzetközi emberi jogi bíróság. Tagjainak száma megegyezik a részes államok számával, magyar részről jelenleg Sajó András tevékenykedik a bíróságban. A bíróság eljárhat egyesbírói formában (single judge), három bíróból álló tanácsban (Committee), héttagú kamarában (Chamber) és tizenhét bírót magába tömörítő nagykamarában (Grand Chamber).
Miről szól az október 4-ei ítélet?
Az ügy egyik előzménye a Magyar v. Magyarország ügy, amelyben a bíróság azért marasztalta el Magyarországot, mert a TÉSZ-t kiszabó jogerős ítélet után nem volt biztosított semmiféle felülvizsgálati lehetőség az elítélt számára, tehát a terhelt meg volt fosztva a szabadulás reményétől is, ami az EJEE 3. cikkébe ütközik, miszerint senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Azóta a büntetés-végrehajtási törvénybe bekerült a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása, amelyet legkorábban 40 év kitöltése után lehet megindítani.
A T.P. és A.T. v. Magyarország ügyben a bíróság ezt az időtartamot tartotta októberi ítéletében indokolatlanul hosszúnak, és ezáltal a 3. cikkbe ütközőnek, továbbá a kegyelmi eljárás mechanizmusát sem találta megfelelőnek, kiszámíthatónak.
A TDK ülésen Magyarország EJEB előtti képviseletét ellátó dr. Tallódi Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, valamint az ügyben harmadik félként résztvevő Helsinki Bizottság ügyvédje, dr. Fazekas Tamás adták elő álláspontjukat.
A Helsinki Bizottság, amely a gyakorlatban is igyekszik felmérni a hazai börtönállapotokat, egyetért az EJEB ítéletével, miszerint a kínzás tilalma sérül az említett szabályozásban. Dr. Fazekas Tamás a magyar jogalkotás „kapkodó” megfogalmazásait sok esetben nem tartja szerencsésnek, és az eljárási mechanizmus problémáira is felhívta a figyelmet.
Az IM többek között kifogásolta, hogy a bíróság ítélete korábbi esetjogával nincs összhangban, nem következetes. A magyar jogalkotás továbbá a nemzetközi gyakorlatot is követi, azonban igencsak nehéz az ennek való folyamatos és állandó megfelelés. Dr. Tallódi Zoltán elmondása szerint a strasbourgi gyakorlat a felülvizsgálat idejét 25 és 40 év közé tenné, azonban inkább közelebb a 25-höz.
A TÉSZ magyar jogban való jelenlétével kapcsolatban mindkét meghívott előadó úgy találta, hogy a realitásokra való tekintettel a közeljövőben több mint valószínű, hogy nem lesz változás.
Az EJEB jogot nem alkothat, döntéseit az Egyezmény és saját ítélkezési gyakorlata alapul vételével kell levezetnie.
Döntései kötelezők, azonban az államok szuverenitása nem sérül, ugyanis az ítéletek alapján nem kötelező jogszabály-módosítást eszközölni: a bíróság csupán a jogsértés tényét állapíthatja meg, illetve kártérítésre és perköltség megfizetésére kötelezheti az államokat.
Dr. Fazekas Tamás nem győzte hangsúlyozni, hogy a Kamara jelen ítélete szerint a panaszosok, tehát a súlyos bűncselekmények elkövetői nem kapnak kártérítést, számukra a jogsértés tényének megállapítása elegendő elégtétel.
Magyarország a három hónapos fellebbezési határidőben be is nyújtotta kérelmét. Az ügy azonban csak akkor kerülhetett volna a Nagykamara elé, ha annak öttagú tanácsa a fellebbezést elfogadhatónak találja. Ennek tárgyában március 6-án született döntés, amely – ahogyan arra a meghívott vendégek előre számítottak – elutasította a fellebbezési kérelmet, így a Kamara ítélete véglegessé vált.
