Halloween alkalmával sokan jelmezbe bújnak, de van, akikről épp ilyenkor hullanak le az álarcok. Gyerekek százai veszik nyakukba a várost mit sem sejtve arról, hogy lehet, épp az életükre törnek. Vajon csak városi legenda vagy valóság a gyilkos halloweeni édesség?
A világ több pontján bevett szokás, hogy a gyermekek a legkülönfélébb maskarákat felöltve október 31-én végigkopogtatnak a szomszédos házakon „csokit vagy csalunk” – „trick or treat” – felkiáltással. Feltöltik édességekkel kosaraikat, nevetve és jól szórakozva hazaérnek, ahol felfalják a csokijaikat és cukorkáikat. Nem is sejtik, hogy sok szülő egyik legnagyobb rémálmát éli meg ez idő alatt. Amerikában ugyanis elterjedtek olyan legendák, melyek arról számolnak be, hogy az édességekbe tűket, borotvapengéket, egyéb éles tárgyakat vagy mérget juttatnak, ami az ártatlan gyerekek halálát okozza.
Ez a teória egészen az ipari forradalomig vezethető vissza, ugyanis abban az időszakban szűnt meg az otthoni, jól ismert keretek, módszerek és hozzávalók használatával történő termelés. Azután ismeretlen helyen és körülmények közt állították elő a cukorkákat. A tömegtermelés következményeként könyvelte el néhány orvos azokat a megbetegedéseket, amelyeket az édességek elfogyasztása után észleltek gyermekeknél – viszont sohasem végződtek halálesettel. A nők egyre növekvő emancipációjával és a nemzetiségek integrálásával tovább nőtt a bizalmatlanság. Valamint a lakosságkeveredés miatt, az addigi jószomszédi viszonyt is felváltotta a gyanakvás. Ennek tudható be többek közt az is, hogy míg a halloweeni hagyomány kialakulásának kezdetén gyümölcsöket és házilag készített sütiket adtak a gyerekeknek, az idő múlásával az üzletekben vásárolt és csomagolt édességeket részesítették előnyben.
Azonban akadnak, akiket a kelleténél jobban megihletnek azok a félelmek, amelyek egyben lehetővé teszik a szülőriogató legendák további térhódításait.
A leghírhedtebb halloweeni bűntény 1974-ben történt. Ronald Clark O’Bryan és két csemetéje az ötéves Elizabeth és a nyolcéves Timothy, illetve a család barátja Jim Bates és kisfia egy átlagos halloweeni esteként élték volna meg azt a napot. Jelmezbe öltözve keresték fel az utca ünnepbe borult házait, amikor egy sötét és díszítetlen épülethez értek. Hiába kopogtak, nem nyitottak ajtót A kis csapat úgy vélte, biztosan nincsenek otthon, így továbbálltak, azonban Ronald hátramaradt. Egy kis idő elteltével Ronald utolérte a gyerekeket, úgy tűnt, mégis sikerült találkoznia a lakókkal, hiszen kezében egy maroknyi Pixy Stixet tartott – hosszúkás tubusban tárolt savanyú ízű, porállagú édesség–. A férfi szétosztotta a finomságot a gyerekek között, és egy párat adott ismerőseinek is.
Miután hazaértek, Ronald megengedte a fiának, hogy egy édességet kiválasszon és megegye lefekvés előtt. Timothy a Pixy Stix mellett döntött. Miután megette, panaszkodott apjának, hogy nagyon keserű íze volt. A fiú lefekvés után felébresztette a szüleit, mert nagyon rosszul érezte magát, akik azonnal kórházba szállították őt. Viszont az orvosok már nem tudták megmenteni az életét. Alig egy órával a cukorka elfogyasztását követően Timothy meghalt.
A boncolás során megállapították, hogy nagy mennyiségű cián okozta a halálát, mely jellemzően keserű ízzel jár együtt. Kiderült, hogy a Pixy Stix tartalmazta a mérget, amit egyből, még azelőtt begyűjtöttek, hogy más gyermek is megette volna. A rendőrség nyomozni kezdett és kiderítették, hogy a fiú halálát saját édesapja okozta, akit egyre furcsább viselkedés jellemzett a nyomozás alatt. Cselekedete hátterében egy óriási adósság és fia életbiztosítása állt – amiért a fia halálának másnapján már jelentkezett is –, mivel annak összege részben fedezni tudta a tartozását. Ronald még a per alatt is azt állította, hogy egy ismeretlen rém mérgezte meg a fiát. A Candy Manként elhíresült Ronaldot végül 1984-ben végezték ki tettéért.
A mérgezett édességekkel kapcsolatos történetek és rémhírek hatása igen jelentős volt. Az 1980-as években egyes közösségek felfüggesztették a halloweeni rendezvényeket. Néhány nagyvárosi kórház a probléma megoldásaképp felajánlotta a csokik, cukorkák röntgenezését, amellyel ki tudták szűrni az esetleges veszélyt. Arra is volt példa, hogy annak érdekében, hogy a gyerekek ne veszítsék el az ünnep varázsát, a közösségek díjakat osztottak finomságok helyett.
A helyzet oldásaként számos kutatást folytattak és tanulmányt készítettek azzal kapcsolatban, hogy van-e realitás a városi rémhistróiák hátterében.
Többségében azt állapították meg, hogy nincs közvetlen kontakt vagy átfedés a megvizsgált esetek és Halloween ünnepe között.
Ezen téves történetek és legendák terjedésének okaként a médiát nevezték meg.
Annak ellenére, hogy kevés valós eset igazolja a félelmet az ünneppel kapcsolatban, fontos hangsúlyozni, hogy a felelősség minden szülőnek a saját kezében van. A mai napig figyelmeztetik őket, hogy gyermekeikkel együtt nagy figyelmet fordítsanak az édességekre, és ellenőrizzék biztonságosságukat.
