A Római Jogi TDK idei utolsó ülésén a mesterséges intelligencia jogi szabályozását vetette össze a római joggal Deli Gergely, az Alkotmánybíróság főtanácsadója, Karunk oktatója. Vajon eljöhet az az idő, amikor robotbírók fognak ítélkezni, vagy csupán a sci-fi filmekben láthatunk ilyet? A tartalmas és színvonalas előadásról olvashattok most beszámolót!
A Tanár úr előadását öt témakörre osztotta fel, és ezeket foglalta össze a végén egy konklúzióban, melyet egy tudományos, ám kötetlenebb beszélgetés követett. Az alábbi főbb témakörök szerinti felosztásban vizsgálta a mesterséges intelligenciát a római joggal párhuzamba állítva: a római jogászok nélkülözhetetlenségéről, a robotok jogalanyiságáról, és ezzel összefüggésben a peculium csodafegyveréről, a felelőtlenségi kérdésekről, a mesés római jogról és a termodinamikus római jogról kaphattak közelebbi képet az érdeklődők.
Vajon hogyan kapcsolódik a mesterséges intelligenciához a római jog?
Ennek megértése végett egy közelmúltban történt világraszóló eseményről kaphattunk pontosabb képet, majd azt jogi kontextusba helyezve adatott választ a kérdésre, visszavezetve a római jogászok nélkülözhetetlen szerepére.
2016. március 10-én a go játékban az AlphaGo nevezetű, brit tulajdonban lévő mélytudás-alapú mesterséges intelligencia goprogram nevében lépett a go táblán lévő kővel egy természetes személy. A mesterséges intelligencia a világon a legjobb gojátékost, a dél-koreai Lee Se-dolt képes volt legyőzni egy olyan lépéssel, amely messze a felhalmozott emberi tudás fölött van. A szakértők számára ez azt mutatta, hogy a mesterséges intelligencia képes volt meghaladni azt a szintet, amelyet az ember a go játék fennállásának háromezer éve alatt elért. Mindez jól mutatja, hogy a mesterséges intelligencia az algoritmusok alapján analóg helyzeteket eredményez.
Magát az analóg helyzetet jogi kontextusba helyezve érdemes a szingularitás szempontjából megvizsgálni. Különbséget teszünk a robot-szakirodalomban megjelenő szingularitás és a jogi szingularitás között, ugyanis a robot-szakirodalom szerint a szingularitás azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia általános lesz, és meghaladja az emberi intelligencia szintjét; míg a jogi szingularitás pedig azt jelenti, hogy egy teljesen homogén jogrendben, bármilyen jogkérdésre választ fognak adni azok az algoritmusok, amelyek a bíró szerepét veszik át egyfajta robotbíróként. Dogmatikailag azt jelenti a jogi szingularitás, hogy megszűnik a jogalkalmazásban fennálló kompromisszum, ami jelenleg a jogbiztonság és az egyedi igazságosság között feszül.
Dr. Deli Gergely
Visszavezetve a római jogi analógiára, a római jog az aequitas fogalmának több jelentésmezejét is tartalmazza. Az egyik jelentésének tartalma alapján az aequitas csak bizonyos mértékig azonosítható a méltányosság modern fogalmával. Azonban a római jog ismerte a tulajdonképpeni méltányosság fogalmát is, amikor a jogalkalmazó az aequitas evidens alapján eltekint a törvény általános szabályának alkalmazásától kivételes esetekben. A modern értelemben vett méltányosság az, amely a jogbiztonság és az egyedi ügynek az igazságossága közötti feszültséget áthidalja azzal, hogy a jogbiztonságot feladja, és a kötelezően alkalmazandó törvény nem érvényesül annak érdekében, hogy az egyedi ügyben igazságos döntés szülessen.
Visszatérve a mesterséges intelligenciához, a jogi szingularitás szerint egy robotbíró fog hozni egy döntést, az emberként működő jogászoknak pedig az lesz a feladata, hogy a robotbíró által hozott döntést értelmezzék. Összevetve ezt a római jogászok munkájával, a Digestában nagyon röviden meg van adva és néha indokolva is a tényállás, de az indokolás nagyon sokszor homályos, ezért a római jogász feladata az, hogy a homályt értelemmel töltse meg.
A robotbíró által hozott döntéseket csak olyan készségekkel lehet értelmezni, amelyekkel jelenleg csak a római jogászok dolgoznak.
A hatályos joggal foglalkozó jogász, amikor bírósági ítélettel foglalkozik, azt vagy kritizálja, vagy értelmezi. Míg a hatályos jogász, ha az ítéletet homályosnak tartja, azt kritikaként fogalmazza meg, ezzel szemben a római jogász a Digesta szövegének homályosságára feladatként tekint. Ha bekövetkezik a jogi szingularitás – a szakirodalom mai álláspontja szerint nem lehet tudni, hogy egyáltalán bekövetkezik-e –, akkor a jogászoknak a római jogászok készségeire lesz szüksége.
Fontos kérdést vet fel a robotok jogalanyisága, amely inkább egy politikai, mintsem jogi vita, hiszen az a kérdés, hogy fognak-e jogalanyiságot adni a robotoknak, egy politikai döntés eredménye lesz, melyben értelemszerűen nagyon megoszlik a liberális és a konzervatív oldal véleménye. Ennek ellenére szakmailag is megfogható a vita, hiszen Savigny azt vallotta a jogi személyiség kapcsán, hogy bárki lehet jogalany, és ezt hangsúlyozzák a fikciós elméletek is. A múlt század ’50-es éveiben felmerült az a narratíva, hogy a robotok legyenek rabszolgák, azonban a robotok rabszolgaként való megközelítése és annak szabályozása az antik, római rabszolgasághoz hasonlítható, ahol a rabszolgák a gazdasági mechanizmus részét képezték a kreativitásuk és a szellemi képességeik kiaknázása miatt.
Egyes elméletek szerint a robotoknak különvagyont kellene adni a római rabszolgák peculiumának mintájára.
A peculium egy operatív eszköz lehetne, és egyensúlyt teremtene a rabszolgatartó, vagyis a robot tulajdonosának korlátlan felelőssége, és a rabszolgával, jelen esetben a robottal üzletelő harmadik fél érdeke között. A robot tulajdonosa nem akar korlátlan felelősséget, hiszen nem tudja a robotot uralni sem kognitív, sem technológiai értelemben, viszont szeretné a robotot használni és annak a tevékenységéből származó profitra szert tenni, továbbá fennállnak a robottal üzletelő, szerződő harmadik fél érdekei is.
Ződi Zsolt szerint úgy lehetne áthidalni ezt a problémát a peculium nélkül, hogy a robotokat – a gépjárművekhez hasonlóan – regisztrálni kellene, és a kötelező felelősségbiztosítási rendszerben lehetne a felmerülő igények fedezetét biztosítani.
A Római Jogi TDK egy korábbi ülése
Felmerül a kérdés, hogy ha a robot nem rendelkezik jogalanyisággal, hogyan lehet felelős bármiért? Szintén egy jogelméleti kérdést vet fel, hogy mi történik abban az esetben, ha a robot rendelkezik peculiummal, kárt okoz, melyet megtérít a peculiumából, és ezáltal csökken a peculiumának, vagyis a különvagyonának az összege? Ki fogja kipótolni a peculium összegét vagy kipótolni a megnövekedett peculium értékét? Ebből kiindulva, a peculiumnak csak abban az esetben van értelme, ha a robot képes növelni a peculium értékét, magyarul bevételre szert tenni. Lesz rá lehetősége technológiai értelemben? Egyes elképzelések szerint a robot nem csupán a tulajdonosának végezhet majd munkát, hanem másnak is, mely által bevételre tehet szert.
A mesterséges intelligencia jogi szabályozásának bizonyos kérdéseiben még szakmai körökben is keresik a választ, de érdemes alaposan elsajátítani a római jogi ismereteket, hiszen a fent leírtak azt bizonyítják, hogy számos felmerülő kérdés visszavezethető a római jogi alapokhoz.
Forrás:
Római Jogi TDK – A robotok és a római jog – Deli Gergely előadása
Földi András – Hamza Gábor: A Római Jog története és institúciói Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével, Budapest, Oktatási és Fejlesztő Intézet, 2016. 40. o., ISBN 978-963-19-7961-9
kép forrása: Római Jogi TDK Facebook oldala
