Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományis karának csapata 2016 februárjában ötödik alkalommal képviselte Magyarországot a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (International Chamber of Commerce – ICC) által szervezett Mediációs Versenyen. A Párizsban megrendezett esemény remek lehetőséget adott, hogy megismerjük külföldi diáktársainkat, és fejlesszük tárgyalási képességeinket.
A gimnázium után minden gólya nagy elszántsággal, reményekkel telve lépi át az egyetem küszöbét. Az első pár hét a lehetőségek felmérésével, barátságok megkötésével és a tananyaggal való ismerkedéssel telik. Azonban nem érdemes csak a tanulásra koncentrálni, hiszen az itt töltött pár év életetek egyik legszebb időszaka lehet, ha az egyetemet nemcsak túlélni, hanem megélni szeretnétek, ezért az akklimatizálódás után ajánlott kihasználni az ÁJK adta lehetőségeket. Azért, hogy segítsük a feltérképezés időszakát, interjút készítettünk a JÖSz elnökével, Paseczki Loránddal.
Szeretnél minél többet kihozni az egyetemi éveidből beszéljünk akár a szakmaiságról, akár a társasági életről? Akkor a karon működő tudományos diákköröket neked találták ki. A TDK-k alapjában véve olyan hallgatók által működtetett, egy-egy oktatóval kiegészülő szervezetek, amelyek valamely tanszékhez, tantárgyhoz kapcsolódnak. Ha már tudod, hogy melyik terület érdekel, vagy csak egyszerűen szeretnél eggyel megismerkedni, akkor nincs más dolgod, mint eljárni a diákkör üléseire, és a jó hangulatú előadások, tanulmányutak során bepillantani a tárgy rejtelmeibe. TDK-zz, és légy egy jól működő csapat tagja, miközben lehetőséget kapsz egy tudományterület rejtelmeinek megismerésére!
Sokak számára érdekes és izgalmas az emberi lélektan elemzése, az antiszociális magatartások terápiája és a bűnelkövetők kényszergyógykezelése. Fontos tudnunk, hogy a televízió által közvetített amerikai rendszer a mai Magyarországon teljesen más szemléletben működik. Annak érdekében, hogy a bűnözés reprodukcióját megértsük, fel kell sorakoztatnunk a kriminálpszichológia nehézségeinek összességét.
A bor bonyolult téma, viszont nem kell megjegyeznünk temérdek tudnivalót ahhoz, hogy egy baráti összejövetelen, étteremben vagy áruházban magabiztosan tudjunk dönteni. Csupán néhány alapvető információt kell megjegyeznünk ehhez, segítségül hívva érzékszerveinket. De a szót nem is szaporítanám tovább, lássuk is, hogy melyek a fő jellegzetességek, amelyekre ügyelnünk kell.
Szín, illat, aromák. A bornak e három ismertetőjegye határozza meg a kóstolási rutint. Célunk az, hogy minél objektívebb leírást tudjunk adni, aminek titka a rendszeres kóstolásban rejlik. Tehát tanácsolom, hogy most mindenki töltsön magának egy pohár bort, és kövesse az alábbi lépéseket.
Szín:
Borunk lehet fehér, rozé vagy vörös, amit még egy sötét borospincében is könnyen meg tudunk különböztetni. Viszont az egyes árnyalatok definiálásához már elengedhetetlen a jó megvilágítás. Törekedjünk a természetes fényre, ha ez mégsem áll rendelkezésünkre, akkor gyújtsunk lámpát, azonban kerüljük az erős világítást. Még objektívebben tudjuk a stílusjegyeket megítélni, ha a poharat egy fehér papírlap elé tesszük.
A fehérborok esetében az árnyalatok skálája rendkívül széles, amely a halvány zöldes-citromtól egészen a borostyánszínig tart. A fehérborok legfőbb színforrása az oxidáció, amelynek leggyakoribb forrása a hordós érlelés. Így egy fahordóban érlelt chardonnay mindig mélyebb, intenzívebb árnyalatú, mint egy acéltartályban érlelt sauvignon blanc. Az aranysárga, borostyán árnyalat a desszertborokra jellemző, például a tokaji aszúkra.
A rozé borok alapvetően kék szőlőből készülnek, halványabb színüket annak köszönhetik, hogy a szőlő héjában található színanyag csak kis mértékben oldódik ki az áztatás során. Árnyalatai a halvány rózsaszíntől egészen a hagymahéj színéig terjednek.
A vörösborokat tekintve érdekesség, hogy míg a fehérborok színe az érleléssel mélyül, addig a vöröseknél ez épp fordítva játszódik le. Ennek oka, hogy a vörösboroknál más a szín forrása: nem az oxidációnak, hanem a szőlő héjának köszönheti sötétebb színét. Emellett a szín mélységét befolyásolja még az érettségi fok és a technológia is. A vörösborok színe a bíboron, rubinon, gránátvörösön át a barnás színig változhat.
Illat:
Mielőtt mélyen beleszagolnánk a pohárba, érdemes a borospoharat egy-két alkalommal megforgatni, ez segít abban, hogy az illat minél intenzívebbé váljon. A forgatással a folyadék fajlagos felületét megnöveljük, ami a párolgást felerősíti, ettől pedig az aromák mélyebbé válnak. Illatában és ízében is háromféle aromatípust különböztetünk meg. A bor primer aromáját a szőlő adja, tehát az elsődleges jegyekre a gyümölcsösség a jellemző. Ezt a fiatalabb borok (cserszegi fűszeres, irsai olivér, portugieser) remekül tudják közvetíteni. A szekunder aromákat a bor az erjedésnek köszönheti, következésképp a bor készítéséből eredő aromákat (tölgyfahordó) sorolhatjuk ide. A tercier aromák az érlelésből származnak, erre jellegzetes példa a főtt zöldség vagy az animális jegyek.
Íz:
A hatféle alapízből a borkóstolás során csak kettő a lényeges, az édes és a savanyú. Az édes ízt a nyelvünk hegyén érezzük, a savanyú ízt – ami a savasságra utal – pedig a hátul, a nyelvünk két szélén. A nyelvgyök területén észlelhetjük a kesernyésséget, ami a vörösborokban található tanninra, a csersavra utal.
Hőmérséklet:
A bor aromái érzékenyen reagálnak a hőmérséklet-változásokra, így törekedjünk arra, hogy a hőmérséklet állandó szinten maradjon. A borospoharat mindig a száránál fogjuk meg, így kézfejünk nem fogja felmelegíteni a bort, valamint egyszerre csak kis mennyiségeket töltsünk a poharakba. A könnyedebb típusú, acéltartályban érlelt fehérborokat és a rozékat 10-12 fokra hűtsük, míg a fahordóban érlelt fehérboroknak a 12-14 fok az ideális. A könnyebb vörösborokat szintén 14 fokon szervírozzuk, ezt úgy érhetjük el, hogy rövid időre a hűtő felső polcára tesszük. A testes vörösborokat 18-20 fok körül érdemes fogyasztani, és nem szabad őket hűtőbe tenni.
Pohárfajták:
A fehérboroknál két típust különböztetünk meg. A karcsúbb poharakból az aromákban gazdag borokat fogyasztjuk, mint például a cserszegi fűszerest, rizlingeket vagy irsai olivért. A másik típusú kehely az előzőnél szélesebb, ez ideális a fahordóban érlelt fehérborokhoz. A vörösborokat magasabb és nagyobb kelyhű poharakból fogyasszuk, így nagyobb felületen tudnak a levegővel érintkezni, amely felerősíti az aromák kibontakozását. Ezzel szemben a pezsgők a levegőre eltérően reagálnak. A nagyobb felületen hamarabb elvesztik szénsavtartalmukat, ezért magasabb, szűkebb poharakból szokás fogyasztani.
E rövid bevezető csupán arra szolgált, hogy a legalapvetőbb ismereteket a borokról összegezzem. Az információk száma végtelen, és ebben a témában is igaz az a mondás, hogy a jó pap is holtig tanul. Remélem, a cikk hozzájárult ahhoz, hogy otthonosabban mozogjunk a borok világában.
Felhszanált irodalom:
Marnie Old: Jó borok, kóstolási tanfolyam, Budapest, 2015, GABO Kiadó Kft.
Fazekas Barna 2010-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, és ügyvédjelöltként a Baker & McKenzie-nél kapott munkát, ahol elsősorban szellemi alkotások jogával, kereskedelmi joggal és gyógyszerjoggal foglalkozott, 2011 óta pedig az Oppenheim nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa. A jogi munka világában szerzett személyes tapasztalatairól beszélgettünk.
Mindig aktuális a kérdés, mikor és miért mehet az állampolgár utcára tömegben hangoztatni a véleményét, s mit mondhat és tehet egy nyilvános tömegdemonstráció alkalmával. Az elmúlt időszakban több, nagy tömegeket megmozgató eseményre is sor került,melyek közül az Uber nevű személyszállításra szakosodott alkalmazás körüli perpatvar több szempontból is figyelemfelkeltőnek mondható. Mivel pedig a körülette felmerült problémakör megoldása még igencsak távolinak tűnik, érdemes talán egy kissé jogi szempontból is megközelíteni a kérdést.
Minden bizonnyal mindenki ismeri Karunk leghíresebb bandáját, a Pee Jay rockformációt, ami mindezidáig menthetetlenül és hallhatóan teljes gázzal zakatol a világhírnevet jelentő végeláthatatlan szakadék felé. Az április 28-ai Janis Pubban tartott koncertjük után a fiúk egy exkluzív interjú keretében meséltek nekünk a jövőbeli terveikről és céljaikról. A szerzők nem vállalnak felelősséget a cikk elolvasása után jelentkező látóideg- és hasizom-károsodásokért; olvasása kizárólag saját felelősségre ajánlott! Tovább
A legtöbb ismert sorozatgyilkosnak nehéz, zaklatott gyermekkora és családi háttere volt. Sokszor megalázták őket testileg, lelkileg vagy szexuálisan. Az esetek többségében kapcsolat fedezhető fel a fiatalkori bántalmazás és a későbbi deviáns viselkedés között.
