Ha egy közeli, megfizethető, kultúrában és gasztronómiában egyaránt bővelkedő országot kellene választanom, azonnal Csehország jutna az eszembe. Minket ez vett rá arra, hogy a tavaszi szünet alatt körbeutazzuk az országot. Cikkünkből megtudhatjátok, hogy melyek a legtipikusabb cseh sörök, mely városok a sörgyártás központjai és mik a jellegzetes különbségek egy-egy sörfajta között. Hogy a kultúráról se feledkezzünk meg, bemutatok néhány kastélyt is, amiket egy-egy sörgyár látogatása között útba ejthetünk.
A cseh sörkultúra egészen a X. századig nyúlik vissza: a feljegyzések szerint elsőként 993-ban, a břevnovi kolostorban láttak hozzá a bencés szerzetesek a sörkészítéshez. Sokáig a sörfőzés kizárólag a szerzetesek köré szerveződött, ugyanis az ő privilégiumuk volt. A XIII. század közepére feloldották a korlátozást, és elsőként Brno, majd Plzeň és České Budějovice városok harcolták ki maguknak a sörkészítés jogát.
Érdekesség, hogy ekkor még másféle sört fogyasztottak a csehek, mint napjainkban. Hagyományosan a sörök felső erjesztéssel készültek, ezek voltak az úgynevezett fehér sörök. Sokan a mai napig úgy vélekednek, hogy Csehországból terjedt át a bajor régióba a fehér sörök főzése, ahol aztán élesztős búzasörként („Hefewizen”) honosodott meg.
Ahogy teltek s múltak az évszázadok, gombamód szaporodtak a kisebb-nagyobb sörfőzdék is, amelyek főként a helyi nemesi családok tulajdonában voltak, ám a korszak egymást követő háborúi a sörfőzdék többségét sem kímélték, és
a sörkultúra felvirágozására egészen a XIX. századig várni kellett.
A közlekedés fejlődésével megerősödött a kereskedelem Bajorországgal, ahonnan alsó erjesztésű sörök érkeztek, a cseh nép körében pedig azonnal népszerűvé vált a csípősebb karakterű, sötétebb színű sörfajta, így a helyi manufaktúrák különböző módszerek kikísérletezésébe kezdtek a testesebb típusú sörök főzésére.
Ezzel szemben a plzeňi sörgyár sajátos eljárást fejlesztett ki, amellyel magas komlótartalmú, kemény habkoronájú, aranyszínű sört főztek. Az így készült sör még kedveltebbé vált a fogyasztók körében, köszönhetően annak, hogy lágyabb textúrájú és könnyedebb ivású volt bajor társánál.
Ugyan néhány kisebb-nagyobb sörgyár túlélte a II. világháború viszontagságait, ám 1948-tól a kommunizmus térnyerésével mindössze négy gyár maradt fent, amelyek a központi utasítás szerint mindössze két típust – világos és sötét lagert – gyárthattak negyven éven át.
A kapitalizmus kibontakozása és a nyitott kereskedelem elterjedése jót tett a sör piacának is. Ismét megjelentek a kisebb, kézműves jellegű sörfőzdék, valamint új technikákkal és ízekkel kezdtek kísérletezni. Néhány számadatot is érdemes megemlíteni. Jelenleg négyszáz sörfőzdéje van Csehországnak, csak Prágában harminc főzde található. Ehhez hozzátartozik, hogy
egy 2013-as felmérés szerint egy átlagos cseh egy év alatt száznegyvenhét liter sört iszik, azaz cirka negyven literrel többet, mint bármely másik nemzet tagja.
Ha Dél-Csehországban járunk, és sörre szomjazunk, České Budějovice városát és annak sörgyárát, a Budejovicky Budvart semmiképp ne hagyjuk ki. Az itt készült sörök titkát az artézi kútból nyert kristálytiszta víz, a morvai maláta és a Žatec régióból származó legnemesebb komló adja. Érdekesség, hogy a sörgyár névhasználati vitába keveredett: az 1870-es évektől elkezdtek az Egyesült Államokban Budweiser néven sört főzni, amely az ország legnépszerűbb sörévé vált. Végül az EU Bírósága megállapította, hogy csak a cseh cég árusíthat Budweiser néven söröket, így az amerikai gyár kénytelen volt Budra változtatni a nevét.
Hluboka
A város környéke bővelkedik a látnivalókban. Megcsodálhatjuk a különleges windsori stílusú Hluboka kastélyt és angolparkját, valamint az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított Český Krumlovot, amelynél romantikusabb várossal még nemigen találkoztam.
A Pilsner Urquell-t, amely vélhetőleg a legismertebb cseh sörfajta, és a világ első arany söre címet is elnyerte, Plzeň-ben gyártják. Sajátos ízvilágát az ősi forrásból származó lágy víz, a cseh árpa és a híres žateci komló adja. Összehasonlítva a Budweiserrel mindkettő világos lágersör, ám a plzeňi mégis egy kissé semlegesebb karakterű. Tiszta, könnyedebb testű, jól közvetíti a komló fűszeres, herbális aromáit, emiatt indiai currys csirkéhez remek választás.
Karlstejn
A várostól nem messze található Karlštejn vára, amely a cseh gótika egyik mintapéldánya. Eredetileg reprezentatív székhely volt, itt őrizték a cseh királyi koronázási ékszereket, illetve néhány szent ereklyéjét, a vár melletti természeti rezervátum pedig remek lehetőség kirándulásra.
Elsőként Dél-Morvaországról inkább a fejlett borkultúra jutna eszünkbe, ám e környék sincs híján a nagymúltú sörgyáraknak, sőt a 2000-es évektől kezdődően egyre több kézműves sörfőzde jelent meg az ország déli felén. Brnóban találjuk a Starobrno sörgyárat, amely az 1300-as években alapult ciszterci sörgyár jogutódjának tekinthető. Jelenleg négyféle alsó erjesztésű lager típusú sört készítenek pasztörizálatlan eljárással. Pasztőrözött társaiknál rövidebb ideig tarthatók el, viszont ízükben frissebbek.
Lednicei kastély
Az osztrák határhoz közeli, Brnótól délre eső rész híres bortermő vidéknek számít. Kora ősszel érdemes ellátogatni Mikulovba a szüreti vigadalom és a borfesztivál miatt. Tőle nem messze találjuk a reneszánsz stílusban épült lednicei kastélyt, amely szintén a Világörökség része. A kastély melletti üvegház is páratlan szépségű, illetve hajókázásra is lehetőségünk van a parkban.
Ugye ti is kedvet kaptatok egy cseh kiruccanáshoz?
Biztos vagyok benne, hogy Csehországban nem lehet unatkozni, és mindenki talál a maga számára kedvező elfoglaltságot, legyen szó városnézésről, természetjárásról, sörözésről, gasztronómiáról vagy épp kastélytúráról.
Felhasznált cikkek:
• https://www.eatingpraguetours.com/blog/czech-beer-facts/
• https://www.prague.eu/en/articles/history-of-czech-beer-10522
• https://www.beerprague.com/czech-brewing-history
fényképek: Kiss Dóra Bernadett
