A legutóbbi Polgári Jogi TDK előadásának tárgya a fröccs és a jog kapcsolata volt, melyről Dr. Hoffman István beszélt rendkívül érdekes és szórakoztató módon. Az előadás három fő témáját a fröccs születésének története, a jogi, illetve fogyasztóvédelmi aggályok és a fröccs mint hungarikum képezte.
A jog és a fröccs sokrétűen kapcsolódik össze; a jog magához a fröccs megszületéséhez is nagyban hozzájárult. A fröccs nagyon sokáig polgári italnak számított, a polgári jólét megtestesítője volt. Mondhatni a polgársággal együtt született a XIX. század első harmadának végén, a szikvíz létrejöttével.
Fáy András szüreti mulatságán Jedlik Ányos ötvözte először a bort és a szikvizet, amelyről Vörösmarty azonnal írt is egy verset. Ami a jogi hátteret illeti, a szőlődézsma és a bordézsma megszüntetése után a termelőknek sokkal több kevésbé jó minőségű bora maradt, így az ízhatás javítása érdekében kezdték el a bort a szénsavas vízzel keverni.
A bor vizezése hosszú időre nyúlik vissza, mivel az ókorban a bort fertőtlenítő hatása miatt is fogyasztották – azonban hogy ne legyen túl erős, hígították. Komoly kihívást jelent, hogy a fröccs előállítói megfeleljenek minden feltételnek. A visszaélések ellen egyrészt közjogi, másrészt magánjogi szabályok is léteznek. Élelmiszerbiztonsági szempontból figyelni kell mind a bor, mind a szikvíz minőségére.
Érdekesség, hogy élelmiszerjogilag a fröccs koktélnak minősül, így fogyasztóvédelmi szempontból különböző előírásoknak kell eleget tenni.
Tájékoztatni kell a fogyasztót a keverék arányáról, illetve jelölni kell a bor fajtáját is. Ezeket természetesen ellenőrzik is. Ez régen hatásköri vitát is szült a fogyasztóvédelmi és az élelmiszerjogi hatóság között, mivel nem volt egyértelmű, hogy mi a probléma: az, hogy nincs a keverékben elég bor, vagy az, hogy a bornak rossz a minősége.
Maga a tájékoztatás egyébként szerződéses ajánlattételnek minősül, és a hibás teljesítés esete áll fenn, ha nem a leírtak szerinti borral keverik a szénsavas vizet, vagy a leírástól eltérő arányban teszik azt. Azonban tipikusan nem fröccsözik annyit az ember, hogy egy valamirevaló pertárgyérték összejöjjön.
Mint említettem, a borvizezés hosszú múltra tekint vissza, de például a rómaiak mézbort (mulsum) fogyasztottak, azt hígították. Ennek célja az íz javítása, a térfogat növelése és a bódító hatás mérséklése volt. Tulajdonképpen a fröccs a történelmi példák analógiájára készül, ám mégis a magyarok voltak, akik először keverték a bort szikvízzel.
A hungarikum fogalmát a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontja adja meg:
hungarikum: gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.
A fröccs több mint ötvenféle fajtája – a bor és a szikvíz arányának és mennyiségének változtatásával – a magyar gasztronómia szerves része. Természetesen a határon túl is elterjedt, Horvátországban például gemišt néven. Hasonló italok egyébként Európa több részén önállóan is kialakultak. A Spritzer/Schorle például délnémet találmány. Az első világháborúnak köszönhetően az olaszok is megismerkedtek a fröccsel, ám az nekik túl gyengének minősült, ezért valami erősebbet kerestek, így született meg az Aperol Spritz.
