Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciához kapcsolódó cikksorozatunkban az ELTE ÁJK döntős dolgozatainak rezüméit osztjuk meg veletek. Az idei évben egyetemünkről összesen negyvenen jutottak tovább az OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójába. Az országos fordulót április 12 és 14 között rendezi meg a Debreceni Egyetem, a járványhelyzetre való tekintettel online formában. A szóbeli védésekbe bárki bekapcsolódhat a szervezők honlapján elérhető linkeken keresztül.
A mai napon négy, április 13-án megrendezésre kerülő tagozat programjába engedünk betekintést. Az alábbiakban az egyes tagozatokba továbbjutó ELTE-s hallgatók rezüméi olvashatók:
Agrárjogi és Környezetjogi Tagozat
Horváth Péter: A magánerdő, mint egy jó lehetőség a fenntartható erdőgazdálkodásra
Alkotmányjogi Tagozat (Alapjogok)
Hollós Dominika Kincső: Vannak az államnak alapjogai? – Közhatalmat gyakorló szervek alkotmányjogi panaszhoz való joga az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján
Büntető Eljárásjogi, Büntetés-végrehajtási Jogi és Kriminalisztikai Tagozat
Brezovszki Anna Luca: A megelőző pártfogásról és gyakorlatáról
Szák Donatella: A vádalku a magyar jogrendszerben, avagy az egyezség a büntetőeljárásban
Büntetőjogi Tagozat (Különös rész és kriminológia)
Kisjuhász Marcell: Alta mors és Covid-19: a járványok büntetőjogi és szabálysértési aspektusai
Paulus Bence Máté: Az állatkínzásra adható megoldások a büntetőjogban
Az egyes tagozatokba az itt található linkeken keresztül lehet becsatlakozni.
Horváth Péter:
A magánerdő, mint egy jó lehetőség a fenntartható erdőgazdálkodásra
Az erdők mint a nemzet közös öröksége számtalan az egészséges emberi élethez és az ország környezeti állapotának védelméhez és javításához hozzájáruló szolgáltatást nyújtanak. Csökkentik például a klímaváltozás hatásait, védik a termőtalajt, valamint Magyarország felszíni és felszín alatti vizeit, élőhelyet biztosítanak a növény- és állatvilág számára, számos közjóléti rendeltetéssel bírnak, s elvitathatlan a gazdaságban betöltött szerepük is.
Annak érdekében, hogy e kincs a jövő nemzedékei számára is fennmaradjon, az erdőgazdálkodást a már 16. században is meghatározó – Mária Terézia által törvényileg kimondott – tartamosság, ma fenntartható erdőgazdálkodás jegyében kell folytatni.
Fenntartható erdőgazdálkodás alatt ma az olyan módszerek alkalmazására való törekvés értendő, amelyek az erdei haszonvételek gyakorlása során biztosítják, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetességét vagy természetszerűségét, termőképességét, fel- és megújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban az erdők hármas védelmi, közjóléti és gazdasági funkciójának.
A kutatás célja, hogy a hatályos magyar szabályozás magánerdőkre vonatkozó rendelkezéseinek, valamint a magán-erdőgazdálkodás területén felmerülő problémák ismertetésével rávilágítson a magánerdők jelentőségére a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításában.
A magánerdők szerepét a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításában a jogalkotó is felismerte. Számos új rendelkezés megalkotásával támogatja a magánerdő-tulajdonosokat, egyes szabályozási tárgykörökben azonban a hatályos joganyag felülvizsgálata, illetve továbbfejlesztése javasolható.
Hollós Dominika Kincső:
Vannak az államnak alapjogai? – Közhatalmat gyakorló szervek alkotmányjogi panaszhoz való joga az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján
Dolgozatomban a közhatalmat gyakorló szervek alkotmányjogi panaszhoz való jogát kutatom az Alkotmánybíróságról szóló törvény 2019. december 20-a óta hatályos módosítása tükrében. A módosítás az alkotmányjogi panasz szabályozásához hozzátette, hogy „[k]özhatalmat gyakorló indítványozó esetén vizsgálni kell, hogy a panaszában megjelölt, Alaptörvényben biztosított jog megilleti-e.” Ez a változás alapjaiban módosíthatja az alapjogi jogalanyiságról alkotott fogalmunkat, mivel az új törvényi rendelkezés szövegezése azt implikálja, hogy közhatalmat gyakorló személyeknek, szerveknek – még ha korlátozott körben is – vannak alapjogaik.
Dolgozatom célja, hogy bemutassam a törvénymódosítást követő értelmezési lehetőségeket elsősorban a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata, valamint a közös európai és német jog alapján, emellett javaslatot teszek a dogmatikai keretbe illeszthető interpretációra.
A közhatalmat gyakorló szervek alkotmányjogi panaszhoz való joga tekintetében egy fejlődési ív írható le az Alkotmánybíróság gyakorlatában. A klasszikus álláspont axiómának tekintette, hogy az alapjogi jogviszony jogosulti oldalán az egyén, kötelezetti oldalán pedig az állam áll, így fogalmilag kizárt az állami szervek alapjog-érvényesítése. Főszabály szerint minden állami szervtől érkező panaszindítványt visszautasított az Alkotmánybíróság. A kivételekkel kapcsolatos gyakorlatban az autonómia koncepció kiteljesedését láthatjuk.
A kialakult gyakorlatban a fordulópontot a 3091/2016. (V. 12.) AB határozat jelentette. Ettől kezdve az indítványozói jogosultság megállapításánál nem az autonómiavédelem vált a legfőbb szemponttá, hanem az, hogy a panasz alapjául szolgáló ügyben magánjogi vagy közjogi jogviszonyban vett-e részt az indítványozó állami szerv. A magánjogi koncepció lényege, hogy elismeri, hogy az állam egy magánjogi jogviszonyban egyenrangú félként szerepel, így ugyanazon jogok illetik meg, mint a másik felet, ebbe pedig az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetősége is belefoglaltatik. Az Alkotmánybíróság a későbbi határozatokban már ezt az elvet követte, számos közhatalmat gyakorló indítványozó panaszát bírálva el érdemben még az Abtv. módosítása előtt.
A törvénymódosítás óta eltelt döntések alapján bemutatom, hogy a testület saját gyakorlatának kodifikálásaként tekint a törvénymódosításra, mégis kitágulni látszik az indítványozói jogosultság megítélése. Konklúzióként a kimunkált gyakorlathoz való ragaszkodásra és a megfontolt jogfejlesztésre teszek javaslatot.
Brezovszki Anna Luca:
A megelőző pártfogásról és gyakorlatáról
A dolgozat a megelőző pártfogás jogintézményével foglalkozik, azt három kutatási kérdés alapján vizsgálja.
Az első, hogy milyen kriminálpolitikai indokok alapján került bevezetésre az intézkedés; a második, hogy a megelőző pártfogás melyik kriminálpolitikai modellbe illeszthető be úgy koncepciója, mint gyakorlati megvalósulása tükrében; a harmadik a jogintézmény működési mutatóira fókuszál. A dolgozat több oldalról vizsgálja a gyakorlatot, kiemelve a visszatartó erő és a használt eszközkészlet kérdéskörét vagy az ártatlanság vélelmét sértő aspektussal kapcsolatos kritikát.
A kutatást az interakcionista kriminológiai paradigma gondolatiságán és keretrendszerén belül végeztem. A dolgozat empirikus része kvalitatív vizsgálat, fókuszában a megelőző pártfogók szakemberi véleményei, valamint az azokból levonható konzekvenciák állnak. Három megyében folytattam empirikus vizsgálatot; Baranya megye, Nógrád megye és Pest megye (Budapesttel együtt), 30 megelőző pártfogóval készítettem interjút. Az interjúk alapján szakmai beszélgetést folytattam a gyermekvédelem kérdéseiben jártas szakemberekkel és fiatalkorúak ügyészével. Kikértem a pártfogó felügyelők tapasztalataikat illető reflexióikat, továbbá személyes meglátásaikat ezen gyermekvédelmi intézkedés kapcsán.
A dolgozat magyar jogtörténeti bevezetővel kezdődik, mely a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának jogalkotói változására mutat rá, kiemelve azon vonásokat és fiatalkorúakat illető nézeteket, melyek tetten érhetőek a megelőző pártfogásban. A dolgozat a jogintézményt életre hívó kriminálpolitikai indokokat is ismerteti, illetve részletezi a bevezetéssel kapcsolatos parlamenti vitát az ott elhangzott érvekre és gondolatiságra építve. A megelőző pártfogás jogszabályi keretét és módszertanát illetően a dolgozat kiemeli annak a kutatás szempontjából legfontosabb vonásait.
Összegzés:
A bevezetés kriminálpolitikai indokai:
– Speciális szakemberi figyelem a bűnelkövetés után;
– A fiatalkorúak szabálysértéseinek csökkentése, devianciakontroll;
– A kriminogén veszélyeztetett fiatalkorúakat illetően eszköztelen védelembe vétel.
A kriminálpolitikai modellbe sorolásnál a dolgozat a koncepciót az inkluzív modellbe illeszti, míg a gyakorlatot félúton, a két modell közé helyezi el.
A megelőző pártfogás működési mutatói nincsenek dokumentálva, ezért a hatékonyságról nem lehet időtálló kijelentéseket tenni.
Szák Donatella:
A vádalku a magyar jogrendszerben, avagy az egyezség a büntetőeljárásban
A kutatásomban az amerikai vádalkut és a hatályos magyar büntetőeljárási törvény egyezségét hasonlítom össze. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy mennyiben helyes az egyezség megkötésére irányuló eljárást vádalkunak nevezni, és milyen kapcsolata van az amerikai vádalku intézményével.
Azért az amerikai vádalkut hasonlítom össze az egyezséggel, mert minden vádalku, illetve vádalku jellegű megoldás gyökereként értelmezhető az amerikai jogintézmény. Hiába alkalmazzák sok országban az Egyesült Államokon kívül is a vádalkut, a jogintézmény és az állam jogrendszere annyira mélyen összekapcsolódott, hogy a vádalku jellegű megoldások vizsgálatánál elengedhetetlen az amerikai mintával való összehasonlításuk.
Ezen kívül pedig megvizsgálom, mennyiben váltak be a vádalku megoldások a magyar jogrendszerben és ehhez képest a magyar jogalkotó várakozásai megvalósultak-e. Továbbá a hatékonyság növelésével és a szabályozási aggályok kiküszöbölésével kapcsolatban pár észrevételt és megoldási javaslatot is megfogalmazok.
Kisjuhász Marcell:
Alta mors és Covid-19: a járványok büntetőjogi és szabálysértési aspektusai
A dolgozat a járványok és különösen a koronavírus-járvány hatásait és szabályozási kihívásait vizsgálja a büntetőjog és a szabálysértési jog szempontjából. A téma fontosságát nemcsak annak aktualitása jelzi, hanem a jövőbeni járványokra való szabályozási felkészültség szükségessége is.
A dolgozat keretében bemutatásra kerül a járványfogalom meghatározásának problematikája, illetve a járványhelyzet fennállásának büntetőjogi (és egyben szabálysértési jogi) kérdései. Ezt követően a pandémiák szempontjából jelentős büntetőjogi tényállások ismertetésére kerül sor, vizsgálva többek között a nem akaratlagos magatartások miatti felelősségre vonás, illetve a megfertőzéssel szembeni jogos védelem lehetőségeit; továbbá a sértett fennálló alapbetegsége, mintegy concausa folytán bekövetkező eredmény miatti felelősség kérdéseit. A szerző törekedett valamennyi releváns bűncselekmény világjárvány során felmerült gyakorlatának bemutatására.
A dolgozat annak második felében a témával összefüggő szabálysértési jogi normákat mutatja be, kiemelt jelentőséget tulajdonítva a koronavírus-járvány által kiváltott jogalkotási eredményeknek. Ennek keretében többek között sor kerül a hatósági ár kérdéseinek és az árdrágítás szabálysértés rekriminalizálásának vizsgálatára, illetve a kötelező maszkhasználatot elmulasztó személlyel szembeni fellépés lehetőségeinek bemutatására. Végezetül pedig a koronavírus-járvány kapcsán elrendelt járványügyi intézkedés megszegésének bűncselekmény helyett szabálysértéssé nyilvánítása körüli problémákat járja körül.
A kutatás végén a jelentősebb külföldi járványüggyel kapcsolatos szabályok bemutatása történik. Mindazonáltal, a terjedelmi korlátok betartása folytán a dolgozat mellőzi a történeti kitekintés részletes, minden korszak valamennyi szabályára kiterjedő tárgyalását, a szabálysértési jog járvány elleni küzdelem körében betöltött szerepének bemutatását, továbbá valamennyi ország járványügyi szabályozásának ismertetését.
Paulus Bence Máté:
Az állatkínzásra adható megoldások a büntetőjogban
Dolgozatom a Btk. 244.§-ában szabályozott állatkínzás tényállását járja körül. A témaválasztásomnak több oka is volt. Egyrészt a hazai jogirodalomban kevesen foglalkoztak a témával, illetve a bűncselekményt átfogó jelleggel nem kutatták, így a Btk. egy olyan deliktumára bukkantam, mely lehetőségek tárházának mutatkozik. Másrészt, sajnálatos módon minden hónapban jelennek meg sajtóhírek brutális és embertelen állatkínzásos ügyekről, melyeket általános közfelháborodás követ.
Meggyőződésem, hogy a hazai szabályozás nem megfelelő. A tényállás pontatlan és átgondolatlan, ami a joggyakorlatnak teremt problémát, továbbá a hatályos szabályozás nincs figyelemmel a bűncselekmény társadalomra veszélyességére. Az értekezés ezen, jogalkotói mulasztásokra hivatott rámutatni, egyben megoldási javaslatokat is kínál egy modernebb tényállás megteremtésére.
A dolgozatban többek között kifejtésre kerül a bűncselekmény védett jogi tárgyának problematikája, tekintettel arra, hogy az állatkínzás esetén, még mindig a közösségi-társadalmi érdek jelenik meg, szemben az állat mint érezni, szenvedni képes individuum védelme helyett. Nemzetközi kitekintéssel, európai és amerikai példákat felhozva érvelek amellett, hogy a büntetőjognak ebben az esetben az állatok szenvedésmentes élethez való jogát (amelyre a hazai állatvédelmi törvény is utal), valamint az állat gazdájának a jogát is védenie kellene.
Ez utóbbival foglalkozik az eljárásjogi szabályokat vizsgáló rész, melyben az Alkotmánybíróság friss döntését elemezve hívom fel a figyelmet a bíróságok azon gyakorlatára, mely véleményem szerint contra legem utasítja el az állat gazdájának sértetti státuszát.
A törvényi tényállás elkövetési magatartásait a Kúria és más bíróságok ítéletein keresztül mutatom be, felhívva a figyelmet egyes eltérő értelmezések lehetőségére, illetve a hibás döntésekre.
Szóba kerülnek azok a társadalmi változások, melyek napjainkban megfigyelhetőek az állatvédelem területén, kiemelve, hogy a társadalmi igény az állatkínzók súlyos megbüntetése felé mozdult el. Ehhez kapcsolódik a büntetéstani fejezet, melyben kutatási eredményeim felhasználásával érvelek a bűncselekmény tételkeretének megemelése, és új szankciók bevezetése mellett.
Sok sikert kívánunk a versenyzőknek!
