Az innovációs és technológiai miniszter április 7-i sajtótájékoztatóján elhangzottak közül külön figyelmet érdemel a nyelvvizsga-követelményt érintő intézkedés.
Önmagában az a tény, hogy nyelvvizsga nélkül friss diplomások munkába állhatnak, az emberek többségében a címben foglaltakhoz hasonló gondolatokat ébreszt. Bizonyos területeken, ahol e követelmény mindig is csak egy teher volt (mert nagyon kis valószínűséggel használnak idegen kifejezéseket munkájuk során), az intézkedés pozitív hatásúnak mondható, mivel a képesítés megszerzését nem akadályozza ez az ő szempontjukból szinte feleslegesnek mondható követelmény. Azzal azonban mindenki egyetért, hogy általánosságban viszont komoly gondot jelentene a nyelvtudás hiánya, hiszen nehézkessé válna mindenféle érintkezés külföldi országokkal, egyénekkel.
A Kormány szerint hazánk gazdasági sikerességének kulcsa a minőségi felsőoktatás, melynek révén a munkaerő nemzetközi viszonylatban is versenyképes lehet, amihez elengedhetetlen, hogy az idegen nyelvek magas szintű ismerete általános legyen. Ez a célkitűzés komoly kihívás, hiszen
az Eurostat által 2018-ban készített felmérés alapján relatíve rosszul teljesítünk idegen nyelvek területén: abban az évben Magyarország lakosságának 57,6%-a nem beszélt egyet sem, legalább kettőt pedig kevesebben, mint bármely más európai nemzet.
Az elemzők az oktatási módszert hibáztatják: bár az idegennyelv tanításásra szánt óraszám magasnak mondható, a nyelvtant hangsúlyozó módszer (például szódolgozatok, mondatkiegészítős feladatok) mellett elvész a nyelvtanulás lényege, hogy a diákok beszélni tudjanak az adott idegen nyelven.. A hatékony tanuláshoz mindenképp szükség lenne arra, hogy a diákok sokat hallgassák, és kreatívan használhassák is a nyelvet, lehetőleg az azt beszélők környezetében. Ugyanis még a szótárat bemagoló és a nyelvtant hibátlanul elsajátító személy sem tudhatja feltétlen, hogyan fogalmaz meg egy-egy gondolatot, mely szót használja az adott szövegkörnyezetben egy anyanyelvű.
Napjainkban nem kérdés, hogy az új nemzedéket nyelvtanulásra kell sarkalni, inkább ennek kivitelezése, az erre sarkalló különböző követelmények adhatnak okot nézeteltérésekre. Példának okáért a közbeszédben már egy ideje forgó kérdés, hogy a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez külön nyelvvizsga megszerzését kívánja előírni a szabályozó a felvételiző diákoknak. Ez egyesek szerint túl nagy akadály jelent az ezekre „nem kellőképpen felkészítő” középiskolák mellett.
A Pedagógusok Szakszervezete szerint a vizsgák jellegéből adódóan túl sokan szorulnak drága felkészítő órákra, ami azért is problémás, mivel hátrányos helyzetűeket fosztanának meg a továbbtanulás lehetőségétől. A viták eredményeképpen 2019 végétől az egyetemek ettől eltekintenek. Egyébként, akik a nyelvvizsga díját szeretnék megspórolni, azoknak többféle lehetősége is van erre jelenleg: az emelt szintű idegen nyelvi érettségi kvázi kiváltja a B2-es szintet a legalább 60%-ot elért eredmény esetén, mivel ekkor nyelvvizsgát is kap a tanuló, valamint első nyelvvizsga esetén a sikeres nyelvvizsga díja is visszaigényelhető 2018. január 1-je óta.
A diplomázóknál e követelmény régebbi, elfogadottabb szabály, ami egész pontosan 1996 óta hatályos, ugyanakkor nem általános érvényű, mert a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 51. § (1) bekezdése enged kivételeket. Ezek aránya kisebb, hiszen még olyan szakmához is szükséges, mint a szőlész-borász mérnök, faipari mérnök vagy éppen a magyar szak. Aki e terhet mindenképp elkerülné, az gyógy- és fűszernövény-termesztő karriert (például bionövény-termesztő, zöldségtermesztő) akár nyelvvizsga nélkül is indíthat.
A nyelvvizsga egy másik lehetséges elkerülési módja, hogy bizonyos esetekben a nyelvtudást maga a záróvizsga igazolja: ilyenek a nyelvi szakok, mint a szlavisztika, assziriológia stb. Két nyelvvizsga több szaknál is kötelező jelenleg: ilyen a nemzetközi gazdálkodás és a turizmus-vendéglátás, ami érthető, hiszen ők munkájuk során túlnyomóan külföldi ügyfelekre számíthatnak.
Palkovics László jelenlegi (vagy egykori) hallgatókra vonatkozó bejelentése jelentős; e kritikus időszaknak talán egyik legnagyobb hatású intézkedése, mivel számszerűsítve több mint hetvenötezer főt érintő intézkedésről beszélünk. Bár egyesek szerint igazságtalan helyzetet teremt a követelmény kivételes eltörlése, a miniszter szerint most az számít, hogy minél több olyan munkavállaló legyen, aki képzettségének megfelelő munkakörben tud munkába állni, és ne kelljen kényszeredetten középfokú végzettségűként állást keresnie.
Fontos tudni, hogy az okleveleket az államvizsgát már korábban abszolváló – de nyelvvizsga hiányában diplomát nem szerző – volt hallgatók csakúgy megkapják, mint azok, akiknek a kijárási korlátozás alatt kellett volna nyelvvizsgát szerezniük. Úgy tűnik, a terv működik: az egyetemek nem győzik gyártani az okleveleket. A kérdés már csak az, hogy meddig lesz szükség e mentességre a gazdaság talpra állítása céljából, amely – mint tudjuk – hosszú folyamat lesz. Az intézkedést ugyanis csak akkor lehetne teljes bizonyossággal a hazai nyelvoktatás kudarca beismerésének tekinteni, ha a jövőben többé már nem kellene diplomához nyelvvizsga. Ez egyébként nem feltétlenül jelentené azt, hogy nem is tud valaki egyetlen idegen nyelven sem beszélni.
Az eset számunkra is tanulsággal szolgál. Vajon mi, joghallgatók, akik szerint elvárható, hogy kartársaink egy adott szinten legyenek, mennyire használjuk hatékonyan például az angol vagy a német nyelvet? Hiszen e területen nem csak a szókincs esszenciális része hivatásunknak: az országok eltérő logikával építik fel jogrendszereiket – mivel az akár azonos kifejezések ellenére a jogintézmények és fogalmak nem ugyanazt fedik le –, így ezek átlátása is szükséges a megfelelő nyelvhasználat és egymás megértése érdekében.
A vállalatok és ügyvédi irodák a „tárgyalóképes nyelvtudásra” támasztanak igényt – sokuknál ez a B2-es szintnél jóval többet jelent: a jogi szaknyelv ugyanis olyan nagy és sajátos anyag, hogy önmagában még egy középfokú nyelvvizsga nem elégséges, ha valóban idegen nyelven akarunk dolgozni.
Míg korábban elegendő volt csak a nyelvvizsga tényét feltüntetni egy jól fizető pozícióhoz, manapság már a cégek jobban utánajárnak a valódi nyelvtudásnak, azaz szinte minden esetben idegen nyelven is interjúztatnak. Ezt a követelményt szem előtt tartva az ELTE már tart kötelező szaknyelvi kurzusokat – igaz, még csak egy szemeszter erejéig.
Összességében tehát elmondható, hogy a jelen helyzetben – nyelvvizsgák hiányában – szükséges volt meglépni az adott intézkedést, mégis rengeteg kérdést vet fel az igazságosság és a nyelvoktatás színvonalának tekintetében.
Forrás: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9,
18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet
40/2002. (V. 24.) OM rendelet
