Rendkívüli, de nem példa nélküli időket élünk az egyetemen március óta. Az elmúlt évszázadok során ugyanis többször előfordult már, hogy a megszokottól eltérően zajlott a tanítás a hazai felsőoktatási intézményekben. Áttekintő cikkünkből kiderül, hogyan változott a tanév rendje egy-egy speciális esemény hatására 1838 és 2020 között.
I. A nagy pesti árvíz
1838. március 14. reggelére a Duna jeges árhullámai elárasztották Pest városát. Az egyetem téri templomban például a korabeli leírások alapján három láb és egy hüvelyk (ez ma körülbelül egy métert jelent) magasságban állt a víz. A pusztítás mértékét hűen ábrázolja a mentésben kulcsszerepet vállaló Wesselényi Miklós báró leírása: „Mind ma (15-én), mind a múlt éjjel legborzasztóbb volt az, hogy sok ház előtt kellett elmenni, melynek kapuján a szinte boltozatig emelkedett víz miatt beevezni nem lehetett s az épület hátulsó részéből harsogó kiáltásokat kellett hallani, anélkül, hogy a szerencsétleneken segíteni lehessen. Az üllői-útra menve s onnan balra a Serfőző-utcán (József-körút) be, a Józsefvárost majdnem egészen letarolva találtam.”
A körülményekre való tekintettel felfüggesztették a gimnáziumi és egyetemi oktatást, melynek újrakezdését a március 20-án kiadatott 9837. és 9838. számú rendelet április 23-ára tűzte ki, míg a tanév végét augusztusra tolta ki.
Kálvin tér (akkori nevén Széna Piac) az 1838-as árvíz idején (a templom ma is megvan)
II. Háború, spanyolnátha, megszállás
A XX. század első felének viharos történelmi eseményei jelentősen átszabták az egyetemi oktatás rendjét. Az első világháború kitörését követően egyre kevesebben jelentkeztek a képzésekre, szinte minden karról hívtak be diákokat népfelkelői szolgálatra. A bevonuló férfiak helyét fokozatosan nők vették át a padsorokban, de a hallgatók száma így is jellemzően a felére esett vissza. 1917-re a Monarchia tartalékai kezdtek kiürülni, ezért a tanévbe két hónap szénszünetet kellett beiktatni.
Alig száz évvel ezelőtt szintén egy világjárvánnyal kellett megküzdeni. 1918 nyarán regisztrálták a fővárosban az első spanyolnátha-fertőzötteket. A vírust az olasz frontról hazatérő sebesültek hozták be az országba, a Zita Kórházba szállított foglyokról és katonákról hamar a teljes intézményre átterjedt a kór. Tömeges megbetegedések júliusban fordultak elő, augusztusra viszont a számuk alábbhagyott, elsősorban azért, mert a tehetősebb lakosok vidékre menekültek a járvány elől.
Szeptember elején csak szórványos megbetegedéseket regisztráltak, aztán a hónap végére hirtelen berobbant a vírus, ami miatt néhány iskolát be kellett zárni. Mindeközben a járványhelyzet kezeléséről összekülönbözött a főváros vezetése a kormánnyal. A 8 Órai Újság például élesen kritizálta Bárczy István főpolgármestert: „Ő a végrehajtó hatalom képviselője, neki lett volna múlhatatlan kötelessége őrködni afölött, hogy a fővárosi közönség érdekében megteszik-e kellő időben az óvó-intézkedéseket. A kórházak felügyeleti joga is az övé, de Bárczy István ilyenkor nincs sehol sem. Persze, a spanyolnáthára nem lehet pohárköszöntőt mondani, sem ünnepélyesen, díszmagyarban fogadni.”
Futballszurkolók a spanyolnátha-járvány idején (Amerikában)
A főpolgármester szeptember 30-án kelt rendeletében bezáratta az oktatási intézményeket – kivéve az egyetemeket –, és megtiltotta a kórházak látogatását. Egy héttel később, a járványhelyzet kihirdetése után azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy a mozik és a mulatóhelyek mellett az egyetemeket is zárják be, azonban mindössze annyit sikerült elérni, hogy korlátozták a kávéházakban a vendégek számát, míg a mozik maguktól döntöttek úgy, hogy veszteségeik csökkentése érdekében inkább önként szüneteltetik működésüket.
Október 22-én már két nap alatt 1752 új beteget regisztráltak, miközben 117-en hunytak el, ugyanakkor még mindig nem született egységes döntés a felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban. A Műegyetem hallgatói például tüntetésen követelték a tanítás felfüggesztését, mivel a diákok több mint fele megfertőződött. November 3-án a főváros felkérte a közoktatásügyi minisztert, hogy egy hétig tartsák zárva az egyetemeket.
1919 elejére a járvány a természet jóvoltából véget ért, január 7-én az oktatás is újrakezdődött. A kór 1920-ban ismét megjelent Magyarországon, a második – ezúttal sokkal gyorsabb lefolyású és kevesebb áldozattal járó – hullám február elején tetőzött. A Fővárosi Tisztiorvosi Hivatal statisztikája szerint Budapesten 31 797 ember betegedett meg, közülük 3019 meghalt. Országos szinten becslések szerint körülbelül hatvanezren hunytak el.
Ám hiába múlt el a vírushelyzet 1919 tavaszára, a román megszállás miatt országszerte szünetelt az oktatás, míg a határváltozások miatt több intézmény késve és csak más városban tudta megkezdeni működését. Szegeden 1921-ben indult el a tanév, Pécsen erre 1923-ig várni kellett.
III. Megint háború
A második világháború harci eseményei 1944-re érték el Magyarország területét. Októberre a hatósági korlátozások, tőke- és személyzethiány, valamint a szállítási nehézségek már a napi működést veszélyeztették, miközben a vidéki egyetemek oktatói és hallgatói (főleg a keleti országrészből érkezettek) Budapesten kerestek menedéket.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) a helyzet javítása érdekében a kolozsvári, debreceni és szegedi segédszemélyzetet pesti tanszékekre osztotta be, ezzel a létszámhiány némiképp csökkent.
1944. október 25-én a VKM a hadiesemények miatt ideiglenesen felfüggesztette az egyetemi oktatást. Ez alól csak az utolsó, illetve utolsó előtti évüket töltő mérnök-, orvos-, állatorvostan- és gyógyszerészhallgatók kaptak felmentést, nekik rövidített tanterv szerint kellett befejezni tanulmányaikat. A nyilas kormányzat ezen szakokat a háború folytatása szempontjából kiemelten kezelte, ezért őket decemberben Németországba menekítette, egy részük Grazba, mások Halléba kerültek. Onnan csak jóval később, amerikai segítséggel tudtak hazatérni.
A bombázások során szinte az összes fővárosi intézmény találatot kapott (az ”A” épületünk kupolája is ekkor pusztult el). Ennek ellenére a Műegyetemen például egyetlen félév sem maradt ki, a Budai Vár elfoglalását követően 1945 márciusában az oktatók és a hallgatók közösen döntöttek úgy, hogy megkezdik a tavaszi félévet.
IV. 1956 ősze
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei során kulcsszerepet játszottak a budapesti egyetemek hallgatói. Karunkon forradalmi bizottságok alakultak, míg a kommunista tanárokat politikai és eszmei okok miatt eltávolították. (További érdekességek az ÁJK és ’56 kapcsolatáról: https://juratus.elte.hu/az-ajk-es-az-1956-os-forradalom/) A harci cselekmények idején szintén szünetelt az oktatás, több intézmény súlyosabb kárt szenvedett, mint a második világháború idején.
Kálvin tér az ötvenhatos harcok idején
V. Koronavírus
2020. március 4-én jelentették be Magyarországon a COVID-19 járvány első regisztrált esetét. Egy héttel később a Kormány veszélyhelyzetet rendelt el, melynek keretében a felsőoktatási intézmények távoktatási rendre álltak át. A veszélyhelyzet 2020. június 18-án szűnt meg, akkor járványügyi készültség lépett életbe.
Az őszi félévnek hibrid oktatási renddel vágtak neki az egyetemek, azaz bizonyos órákon kötelező a jelenlét – maszkban, távolságot tartva, újabban tízperces szünetekkel – míg a nagyobb létszámú előadások virtuális térben kerülnek megtartásra. Az ELTE vezetése még július végén jelezte, hogy „általános távolléti oktatás csak akkor lesz a következő félévben, ha a hallgatók fizikai jelenlétét kizáró kormányzati döntés születik, vagy a járványügyi helyzet ezt indokolja”.
Bízzunk benne, hogy belátható időn belül ismét minden visszaáll a régi kerékvágásba!
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Képek forrása: 1, Újpest Média, Fortepan
