Majd’ háromezer érem, ebből majdnem ezerkettőszáz arany az Egyesült Államok teljesítménye az olimpiák történetében. Mégis, ismert sztereotípia, hogy az amerikaiak elhízottak. Hogy alakul a sport és a túlsúly viszonya az óceán túloldalán?
A 330 milliós amerikai nemzet rendre a dobogón végzett az utóbbi húsz év valamennyi olimpiáján, ideértve a téli olimpiákat is, sikeressége vitán felül áll. Az USA-ról emellett nem mondható el, hogy lakossága csupán az olimpia idején követné a sportot: az amerikai futball (és főleg annak döntője, a Super Bowl) tízmilliókat köt le évről évre. Az úgynevezett major sportok (jégkorong, baseball, kosárlabda és labdarúgás hazai bajnokságai és persze az amerikai futball) nézettsége is töretlen az elmúlt években, a koronavírus miatti pillanatnyi nézettségcsökkenés ellenére. Ez az amerikaiak kiváló szervezésének is köszönhető: a különböző sportok döntőit igyekeznek egymás utánra szervezni, nehogy például az NFL döntője és az NBA-nagydöntője üssék egymást, és ezáltal a nézettség csökkenjen.
Ezek alapján nem lesz túl meglepő a következő megállapítás: az USA-ban mint sport nagyhatalomban a profi sport nagyon fontos az emberek szórakoztatásában. Népszerűsége adott, méghozzá úgy, hogy piaci alapon működik.
Viszont egy 1999 óta zajló kutatás szerint a nézők körében hihetetlenül nagy mértékű az elhízás, ahogy az USA teljes lakosságának körében is: 2018-ban a lakosság 42%-a volt túlsúlyos, és ez az arány azóta is folyamatosan növekszik.
A mozgásszegény, egészségtelen életmód a cukorbetegség, a magas koleszterinszint és vérnyomás, valamint egyes szívbetegségek melegágya: az amerikaiak 5-10%-a szenved valamely betegségből ezek közül. A sportolással kapcsolatos trend egyébként lassan javulni látszik, de eredménye évtizedes távlatban fog csak jelentkezni: 4%-ot emelkedett egy átlagos napon sportolók száma 2005-től napjainkig, ám itt jelentkezik az a probléma, amit a cikkben hosszabban kifejtek, hogy leginkább a tehetős, magas végzettséggel rendelkező réteg hajlamos rendszeresen sportolni, és ők férnek jobban hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Egy Európában élő felnőtt ember nehezen tudja kikerülni, hogy tudjon arról, hogy az USA-ban az egészségügyi ellátás alapvetően másképpen működik, mint az öreg kontinensen. Az Államokban piaci alapú az egészégügy, az eltérő vagyoni helyzetből fakadó különbségek társadalmi egyenlőtlenséghez, az alacsony jövedelmű milliók nem, vagy nem elégséges mértékben jutnak hozzá az egyébként magas színvonalú ellátáshoz, ennélfogva veszélyeztetettebbek a fentebb sorolt betegségek tekintetében is. A vagyoni helyzet egy öngerjesztő kör, a szegényebb amerikai nem engedheti meg magának, hogy egészségesebb élelmiszereket vásároljon, vagy ha étterembe menne, nagyobb eséllyel fogja valamelyik gyorséttermet választani. Az pedig itthon is közmegegyezés tárgya, hogy a gyorséttermi ételek károsak az egészségre. (De ez csak egy kiragadott példa a szegénység és az egészség-életmód számos aspektusa közül.)
A legfontosabb befolyásoló tényezője a vagyoni helyzetnek a jövedelem. Aki többet költhet, egészségesebben tud táplálkozni. Magasabb jövedelmet pedig a legtöbb esetben magasabb iskolai végzettséggel lehet elérni. Ezen okokból kifolyólag kisebb az amerikai diplomásoknál a túlsúlyosak aránya.
Az Egyesült Államokat a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb országának tartjuk, ám a kirakatban szereplő New York vagy Kalifornia állam mellett sajnos bőséggel vannak az országban szegényebb régiók (gondoljunk csak a korábbi autóipari fellegvárra, Detroitra). Az, hogy valaki mely területén él az országnak, nagyban befolyásolja, milyen életkilátásokban reménykedhet. Így van ez még az Egyesült Államokban is. A legkisebb egy főre jutó GDP a déli, dél-keleti államokban (Mississippi, Alabama, Arkansas), míg a legmagasabb a fővárosban, valamint New York és Kalifornia államokban van.
A legjobb lefedettségű egészségbiztosítások ennek megfelelően alakulnak: a gazdag államokban jobb, míg a szegényebb államokban gyengébb, nem olyan jól szervezett az ellátás. Emiatt az alacsony jövedelmű, ritkán lakott államok lakói számítanak a legegészségtelenebbnek.
A sportolást lehetővé tevő infrastruktúra, a már említett piaci alapon működő amerikai profi sportnál sem ad eltérő képet az ellátottság tekintetében: a gazdag területeken koncentrálódik, nehezítve a sportoláshoz való hozzáférést. A már említett tényezője a szegénységnek a megfelelő végzettség hiánya, amit pedig a nem elégséges oktatás feltételez. Ha arra nem elégséges a helyben meglévő oktatás, hogy segítse, kiemelje, fejlessze a szegényebb államok lakosságát, valószínűleg a megelőzésre sem jut elegendő erőforrás. Például a fekete gyermekek 42%-a nem kap megfelelő oktatást, a munkanélküliségi ráta is magas a körükben, és pont a fekete lakosság adja a szegényebb déli államok népességének jelentős részét.
A fentieket olvasva megállapítható, hogy az elhízás, bár súlyos probléma az Egyesült Államokban, behatárolható kört érint. Ezzel ugyan nincs megoldva a kérdés, de nulladik lépésnek tekinthető. Célzott edukációval, a sport és az egészséges életmód népszerűsítésével, ha lassan is, de évtizedek alatt komoly eredmények érhetőek el. A profi sport pedig vélhetően addig sem fog nagyot veszíteni az iránta mutatott érdeklődésből, és pozitív példaként fiatalok millióit állíthatja fel a képernyők elől.
Források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
