Az elmúlt pár évet figyelve az tapasztalható, hogy vagy a covidjárvány uralta a közbeszédet, vagy az orosz–ukrán háború töltötte be a fő tematizáló szerepet. Bár mindkét tárgykör erőteljes befolyást gyakorolt a gazdasági szférára is, az mégsem jutott irányadó pozícióhoz eme válságszituációk mellett. Most azonban, amikor 2008 után ismételten egy nagy jelentőséggel bíró amerikai, majd egy svájci pénzintézet jelentett csődöt, minden más megvilágításba kerülhet.
Tovább
Nincs korán érkezés, nincs éjszakába nyúló dolgozás – határt kell állítani az élet és a munka közé. Így kevésbé lesz érzékelhető a leterheltség, egészségesebb viszonyban lesz a magánélet és az egyén kapcsolata, egyúttal nyugodtabbak lesznek a munka utáni délutánok. De ezt bárki meg tudja tenni? A munka az életünknek ama mozgatórugója lett, amely megköveteli az energiaráfordítást, hogy a nap végén a saját ambícióinkkal kelljen elszámolnunk.
Tovább
„Az lenne a normális, ha a magyar adóforintokból készíthetnénk a filmeket”
Tovább
A magyar filmgyártást bemutató cikksorozatunk első részében Leonardo Delavega amatőr filmes rendezővel beszélgettünk. Szóba került saját művészi felfogása mellett a magyar filmipar és oktatás helyzete is.
Tovább
A kötelmi jog megfogta, a polgári jogban biztos volt, de azt, hogy mi szeretne lenni, még ötödévesen sem tudta. Szeret tanítani is, de hosszú utat járt be hozzá. Egyetemünk óraadó tanárával, a Harmincas Ügyvédi Iroda vezetőjével beszélgettünk az ügyvéddé válásról és magáról az ügyvédkedésről.
Tovább
Az eredetiség kincs a művészetben, ugyanakkor nem kapnak túl sok elismerést azok az utánzók, akik olyan pontossággal tudják más művészek stílusát másolni, hogy még a szakértőket, sőt, az eredeti szerzőt is megtévesztik vele. Hory Elemér magyar festő munkássága a hamísítás művészetét tükrözi. Mai cikkünkben az 1976. december 11-én elhunyt művész életét mutatjuk be.
Tovább
Hiba volna azt hinnünk, amit látunk, hallunk vagy tapasztalunk az feltétlenül helyes vagy igaz. Ugyancsak hiba volna elkönyvelnünk minden minket ért tanítást vagy információt abszolútnak, érkezzen az másoktól vagy a világtól. Miért? Mert a világ örök körforgásban van. Minden pusztul és épül, percről-percre változik. Aki azt hiszi, hogy ezen változással csak úgy sodródnia kell az embernek, nem feltétlenül tűnik tökéletesen tájékozottnak. Biztosan ennyi lenne az emberi élet? Születés és pusztulás, élvezet és fájdalom, öröm és bánat, siker és kudarc váltakozása? Ennyi lenne maga az ember, avagy többek vagyunk annál, mint ezen változások, melyeket főleg testünkkel fogunk fel? Továbbmenve, nem lehetséges-e, hogy pont az tesz minket emberré, ha valami ezeken túlit produkálunk?
Zsombor barátomat egyszerre tartom kiváló gondolkodónak és művésznek, aki képes arra, hogy olyan útra kalauzolja az olvasót, amelyen talán nagyobb tudatosságra tehet szert. Jelen értekezésében rámutat arra, hogy a szabadság, melyhez az ember oly mód ragaszkodik, felénk talán egy hamis arcát mutatja, amelyből ennek okán előbújhatnak csalóka szavak is. Kívánok hozzá kellemes olvasást!
Tovább
