Tévhitek a táplálkozás terén – Az ördög a részletekben rejlik

Nem telik el úgy nap, hogy ne hódítaná meg a világot egy újabb hóbort a táplálkozással kapcsolatban. Az ételt elemeire szedjük, és molekuláris szinten vizsgáljuk ahelyett, hogy élveznénk. Parázs vita folyik az asztalok felett arról, hogy ki mit tart egészségesnek és lassan már háborúba torkollanak az ilyen beszélgetések, ezért most sorra vesszük a leggyakoribb tévhiteket, hogy felvértezve szállhassunk be a csatába.

Kávé

Egyetemistaként sokszor elképzelhetetlen egy előadás vagy egy maratoni vizsgafelkészülés az életmentő koffein nélkül. Viszont félévente megjelenik egy újabb tanulmány, miszerint egészségtelen, vagy épp ellenkezőleg, egészséges a kávé fogyasztása. Ugyan egy-egy ilyen kutatás még senkit nem riasztott el a kávétól, de tiszta lelkiismerettel a tanulás is jobban megy. Mindenki megnyugodhat, a legutolsó jelentés szerint a jó minőségű kávé fogyasztása nemhogy egészségtelen, hanem a benne található polifenol miatt fontos antioxidáns-forrás is, sőt csökkentheti a daganatos betegségek kialakulásának az esélyét. Természetesen a minőségen van a hangsúly, valamint azon, hogy teletömjük-e cukorral és tejjel azt a kávésbögrét. Így maximum két-három csésze kávé még belefér a szervezet számára.

Sör

Sok olyan eszmefuttatással találkozhattunk már, miszerint a sör egyenlő a zöldséggel, épp ezért egészséges is. Ennél azért egy kicsit árnyaltabb a helyzet, de az igaz, hogy a sör önmagában és mértékkel fogyasztva egészségesnek mondható.

A folyékony kenyérként is emlegetett ital valójában tele van B-vitaminokkal, melyek hozzájárulnak a bőr, a szem, a köröm és a haj, illetve az idegrendszer normális működéséhez, valamint csökkenthetik a magas vérnyomást, ezenfelül erősítik az immunrendszerünket is.

A benne található komlópolifenolok pedig vírusfertőzések ellen is védenek, és megakadályozzák a káros baktériumok, mint például a gyomorfekély kialakulásáért felelős Helicobacter pylori szaporodását, ami lássuk be, az egyetemi stressz mellett nem elhanyagolható tény. Erre koccintani kell!

Cukor

A cukor elkerülhetetlenül hozzátartozik a mindennapokhoz. Sokáig elképzelhetetlen lett volna nélküle a főzés. Magyarországon már csak földrajzi és éghajlati okokból is a cukorrépából előállított fehér cukor a legelterjedtebb. Bár évtizedek óta kapható a hazai boltokbannádcukor és barnacukor, csak pár éve terjedt el az a tévhit, hogy az egyébként jóval drágábban vesztegetett cukorfajták egészségesebbek a hétköznapi társuknál.

Ennek semmiféle igazságalapja nincs, de ahhoz, hogy jobban megértsük a jelenséget, a kémiához kell fordulnunk. A cukor tudományos nyelven a szacharóz névre hallgat, ami a D-glükóz és D-fruktóz összekapcsolódásából jön létre. Ez az anyag a természetben nagy mennyiségben található meg a cukorrépában és a nádcukorban. A gyártási folyamat során lényegében csak annyi történik, hogy kivonják a szacharózt ezekből a növényekből, így a cukorrépából és nádból származó cukor azonosnak tekinthető. Persze ott van még a barnacukor is, ami kémiai szinten megint csak ugyanaz, mint a fehér vagy nádcukor. De akkor mitől is lesz barna? Mind a répa, mind a nád feldolgozása során melasz képződik, a különbség annyi, hogy a nádcukor esetében ez alkalmas az emberi fogyasztásra, így a nádcukorból kivont melaszt egyszerűen hozzáadják a fehér cukorhoz, és már kész is a barna cukor. Az árbeli különbség pedig a jó marketingnek és a szállítási költségeknek tudható be, de semmiképp sem annak, hogy egészségesebb lenne. Ettől függetlenül sokan meggyőződéssel állítják, hogy egészségesek lesznek a barna cukortól és társaitól.

Magyarországon még elég friss az új őrület, de a világ többi részét már az 1990-es években behálózta a csodaként emlegetett himalájai só. A rendkívül jól sikerült marketingnek, a köré felépített történetnek és az egészségre kiéhezett közönségnek köszönhetően a mai napig sokan hisznek a trendi rózsaszínű só pozitív hatásaiban. A cukorhoz hasonlóan itt is a kémiához kell fordulnunk, hogy rájöjjünk: nincs jelentős különbség a himalájai és a többi hétköznapi só között. 98 százalékban ez is nátrium-klorid, és a maradék 2 százalék sem tartalmaz csodatévő elemeket, sőt azt a 84 ásványi anyagot, amit ígér, még senkinek sem sikerült kimutatnia. Jellegzetes rózsaszín színét pedig a vas-oxidnak köszönheti.

Az sem elhanyagolható tény, hogy himalájai sóként árulják, de ettől függetlenül mintegy 200 km-re onnan, már pakisztáni területen, a Karakorum hegységben bányásszák.

Pont ezért a német bíróság már 2010-ben, amikor mi még azt sem tudtuk, hogy mi fán terem a rózsaszín só, betiltotta az ilyen termékek himalájai sóként való eladását.

Tojás

Valahányszor meglátom, hogy diétás oldalakon azt tanácsolják, hogy dobjuk ki a tojás káros sárgáját, és csak a fehérjét használjuk fel, összetörik bennem valami. Évek óta megy a vita akörül, hogy valóban egészséges-e a tojás, vagy növeli a koleszterinszintet, esetleg rosszat tesz-e a szívnek. Most úgy tűnik, ezt megcáfolták. Az átlagosan 185 milligramm koleszterint tartalmazó sárgája ugyanis nincs jelentős hatással a szervezetünkre, legalábbis ha nem egy tálcával eszünk mindennap. Ugyanakkor a tojás előnyeit mindenki ismer, remek fehérje- és vitaminforrás, fokozza a jóllakottságérzetét, mégis alacsony a kalóriatartalma. Persze itt is fontos, hogy milyen formában fogyasztjuk. A megfőzve vagy tükörtojásként elkészítve egészségesebb, mintha francia módra vajba és tejszínbe áztatva fogyasztanánk, de néha ezért kirúghatunk a hámból.

A szerzőről Összes bejegyzés megtekintése

Foki Dóra

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Hozzászólás írásához, kérjük jelentkezz be.