A vizsgaidőszak és az év végi hajtás közeledtével sokan forgathatják a szemüket, de véleményem szerint pont ebben az időszakban figyelhetnénk arra, hogy igazán jól (finoman!) induljon néhány nehéz nap reggele. Két pofonegyszerű, kevésbé ismert, de mégis igazán különleges angol és francia reggeli fogásról olvashattok az alábbi cikkben. Próbáljátok ki Ti is!
Francia melegszendvics-arisztokraták: Croque Madame és Monsieur
A franciák méltán híresek sajtjaikról, sajtok iránti imádatukról. Az egyszerű melegszendvics koncepciót azonban még ennél is jobban felturbózták: az olvasztott sajt mellé beemelték a besamel mártást is. A besamel mártás a francia alapmártások egyike, mely egy tejjel felöntött vajas rántásból készül, amit sóval, fehérborssal és szerecsendióval fűszereznek. (Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy nemcsak a francia, de az olasz és a görög konyhában is megtalálható, például a mindenki számára ismerős olasz lasagne tészta is a besamel mártásnak köszönheti puhaságát és szaftosságát.)
Az egyszerű összetevőkből készülő melegszendvics különlegességek létrejötte a XX. század eleji, virágzó francia kávéházi kultúrához köthető. A szendvicsek 1910-ben szerepeltek először az étlapon, Marcel Proust francia író pedig már 1918-ban említést is tett róluk Az eltűnt idő nyomában című klasszikussá vált regényében.
A Croque Madame és a Croque Monsieur között az jelenti a fő különbséget, hogy a „hölgy” kalapot visel, melyet szimbolikusan egy tükörtojás jelképez. Létezik azonban egy harmadik verzió is, a Croque Mademoiselle, amely egy vegetáriánus opció: a sonkát uborkára és snidlingre cserélik benne.
A franciák az eredeti változathoz briósszerű fehérkenyeret, és semmiképpen sem toast kenyeret használnak. A kenyérszeleteket előre megpirítják – a ropogós kenyérre utal a francia croque szó – és jó francia módra minden oldalát alaposan megvajazzák. A két szelet közé sonkaszeletek, fűszeres dijoni mustár, valamint sok-sok sajt kerül. A klasszikus verziókban a közepesen kemény, illetve kemény svájci sajtokat, mint például az Emmentálit vagy a Gruyère sajtot részesítik előnyben, de a francia eredetű Comté sajt is népszerű hozzávalója a szendvicseknek. Az egymásra pakolt alapanyagokat egy serpenyőben pirítják össze, majd végül leöntik besamel mártással, illetve ha Madame-ot kértünk, akkor egy tükörtojás is dukál a szendvicsünk tetejére.
Az őshonos brit palacsinta: Crumpet
Az amerikai palacsinta ősének létezéséről legtöbbünknek még csak fogalma sincs, pedig létezik: crumpet-nek hívják. Az angolok előszeretettel fogyasztják reggelire, de a délutáni tea mellé kínált szendvicsek alapjául is tökéletes. Frissen kisütve az igazi, de kihűlt állapotában is jól felhasználható. Féloldali szivacsos szerkezete miatt jól magába szívja a rácsorgatott vajat, mézet, de lágy tojás mellé tunkolásra is tökéletes.
A klasszikus vaj és méz feltétek mellett érdemes megkóstolni még a tejszínes, lekváros, karamellkrémes, de még a citromkrémes tésztát is, amelyet nyugodtan megszórhatunk különféle bogyós gyümölcsökkel is.
A crumpet nem új keletű az angol gasztronómiában, bár ezen a néven csak a XVII. századtól ismeretes. Az Oxford English Dictionary tanúsága szerint az első crumpet recept 1382-ben jelent meg, de még crompid néven.
A crumpet alapja egy sűrűbb, élesztős palacsintatészta, melyet leggyakrabban serpenyőbe helyezett fémgyűrűkben sütnek ki. A többi palacsintától minden esetben az élesztő különbözteti meg, amely teljesen más szerkezetet ad a kész tésztának, mint a sütőpor. A tészta alja sima felületű, míg a tetején az élesztőnek köszönhetően rengeteg apró kis kráter keletkezik. Ennek a szivacsos szerkezetnek köszönhetően a friss crumpet nagyon jó nedvszívó, épp ezért vajjal, tejszínnel, lekvárral vagy épp mézzel lecsurgatva szokás fogyasztani. Ha kihűlt, akkor viszont érdemes uborkás és lazacos szendvicsek alapjaként felhasználni.
A tökéletes crumpet elkészítéséhez nagy serpenyőre, illetve fémgyűrűkre van szükségünk. Azonban ezek híján se keseredjünk el, mert kicsit több liszttel egy sűrűbb tésztaállagot kapunk, amit forma nélkül is meg tudunk sütni. Kicsit amorfok lesznek ez esetben a palacsintáink, de szerkezetileg ugyanolyan lyukacsos falatok lesznek.
Hozzávalók:
1,4 dkg száraz élesztő
1,2 dl víz
1 dkg cukor
1,6 dl tej
12 dkg vaj
25 dkg finomliszt
2 tojás
2 csipetnyi só
Elkészítés: A vizet megmelegítjük, majd a száraz élesztővel és a cukorral összekeverjük és öt percet hagyjuk állni. A tejet elkezdjük forralni, majd hozzáadjuk rögtön a vajat, és addig melegítjük, amíg a vaj teljesen el nem olvad. De figyeljünk arra, hogy ne is legyen túl meleg, mert akkor könnyen összerántja a tojást! A lisztet kimérjük, majd hozzáadjuk a sót. Ezután az élesztős vizet és a tejben felolvasztott vajat is ráöntjük. Végül a tojásokat felütjük és habosra keverjük, majd ez is mehet a masszához. Az egészet próbáljuk meg csomómentesre kikeverni, majd ha ezzel elkészültünk, akkor hagyjuk nagyjából fél órát állni a nyers tésztánkat.
A félóra letelte után zsiradékkal vékonyan kikent teflonos serpenyőbe kanalazunk belőle. A palacsintákat közepes lángon sütjük, és addig nem fordítjuk meg, amíg át nem sült. Amíg sül a tészta, addig az élesztőnek köszönhetően megjelennek a lyukak a palacsinta szerkezetében. Miután átsült a tésztánk, a forró gyűrűket óvatosan eltávolítjuk, majd lapáttal a tésztát megfordítjuk, és a másik oldalát is sütjük még egy-két perc alatt.
Pro tipp: Ha nem szeretnél az élesztő felfuttatásával bajlódni, akkor sokkal egyszerűbb, ha instant élesztő port veszünk. Ez esetben 7 grammot, azaz két tasakot adjunk hozzá a száraz összetevőkhöz.
Végezetül tudatosítani kell, hogy a reggeli életkortól függetlenül mindenki számára fontos. Az első étkezés, amely energiát ad a szervezetnek, felpörgeti az anyagcserét, és mindez által fokozza agyműködésünket is – ami tanulóként nem elhanyagolható szempont. Az angol crumpet és a francia melegszendvics-arisztokraták bár kicsit kalóriadúsabbak hagyományosabb társaiknál, de ez se tántorítson el bennünket: mindig minden belekalkulálható a napba, mozogjunk többet és egyébként meg élvezzük az ízeket, mert ezeknél a fogásoknál tényleg lehet!
