Lehetünk kövéren boldogok? Lehetnénk, csak a társadalmi elvárások nem igazán engedik? És vajon hol van a határ, amikor valóban szükség van a dietetikusok vagy a fitneszguruk rémisztgetéseire? A kövérség vagy éppen a soványság lehet egy tudatos döntés vagy választás? De mégis honnantól kezdődnek ezek a stigmatizáló súlykategóriák? Miért vannak, és miért teremtjük egyáltalán őket? Miért démonizáljuk az ételeket ennek érdekében, vagy használunk túl sok retust az Instagramon? Már meg sem lepődhetünk, ha kijelentem, hogy ez a toxikus légkör mindenkit érint.
Elég a sok kérdésből, ideje végre leleplezni azt a mérgező gondolkodásmódot, amit a diéták köré teremtünk magunknak olykor tudattalanul is. Fontos, hogy felismerjük az idetartozó elszólásainkat, hiszen a kimondott szónak ereje van. Amit kimondunk, abban előbb-utóbb hinni is kezdünk. Ne kössük gúzsba saját életünket feleslegesen!
Mit együnk?
Mindenkinek a fejében él egy koncepció a „helyes étkezésről” vagy éppen a „csaló kajákról”. Vannak a „jó” és „rossz” választások, valamint a „már úgyis mindegy, ezért még ezt is megeszem” kategóriába tartozó nassolnivalók. Mindenkinek ott vannak a naptárában az előre betervezett „cheat dayek” vagy azok a hirtelen jött „most megérdemlem” ételek. Léteznek azok is, amelyekről köztudott, hogy „le kell edzeni” őket vagy „ezután már semmi mást nem ehetek”. Akiknél ezek a szófordulatok nem jelennek meg napi rendszerességgel, azok most fellélegezhetnek.
Igen, valóban butaság az ételeket ilyen elméleti síkon kategorizálni. Nincsenek rossz ételek. Minden étel zsírból, szénhidrátból és fehérjéből épül fel elsősorban, és ezek közül mindegyiket fogyasztanunk kell. A probléma talán ott fogható meg, és sokan esnek át a ló túloldalára, hogy nem tudják – és ezt is lehetne tanítani már az általános iskolától kezdve –, mit jelent helyesen és kiegyensúlyozottan (megfelelő makró arányokban!) táplálkozni. Minden nap ehetünk cukros sütit, és nem kell konyhai mérlegen kimérni a napi adagokat. (Persze a cukor helyett nulla kalóriás eritrittel is süthetünk, mert nem bűn erre odafigyelni, és pozitívan értékelendő az egészségtudatos alternatívák választása is.) Azonban érdemes észben tartani, hogy a cukrosabb étkezések előtt vagy után még sok-sok fehérjét és zöldséget fogyasszunk a nap folyamán. Valamint az sem mindegy, kinek milyen egyéni testi adottságai vannak, és az sem, hogy egy nap mekkora fizikális megterhelés éri. Lényeges körülmény, hogy sportol valamit az egyén, illetve pihentető éjszaka áll mögötte. Nagyon fontos továbbá a hidratáció, hiszen a víz hozzájárul a hatékony méregtelenítéshez. (Plusz két tipp: a nyomokban vizet tartalmazó készítményeket inkább hanyagoljuk, és a csapvíz minőségéről is győződjünk meg lakóhelyünkön.)
Kövérek és soványak
Nem véletlenül tettem fel egy olyan kérdést, amely a „kövér” és a „boldog” szavakat próbálja egy tető alá hozni. Szomorú tény, de a társadalmak döntő többsége azt hiszi, hogy a kövérek nem boldogok – vagy ha igen, akkor csak megjátsszák magukat –, a soványok viszont annál inkább.
Napjainkban valamiért a soványok kiváltságának tekintjük a boldogságot és a fittséget. Pedig ez nem így van. A fitt nem feltétlenül sovány.
Lehet valaki sovány úgy, hogy már alig van izomzata, mert a nagy részét már annak is lefogyta, mivel jóval kevesebbet eszik, mint amennyi az alap kalóriaégetése. Akarunk ilyet? Nem igazán. Mindamellett lehet, hogy egy teltebb társa hetente többször sportol, és odafigyel a tápanyagokra. Most akkor melyikük az egészségesebb? Szerintem egyértelmű, annak ellenére, hogy a külső alapján sokszor másképp gondolnánk…
És igen, létezik, hogy a teltség egy embernek jobban áll, és ő így boldog. Fogadjuk ezt el! Azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy a szélsőséges élethelyzeteken változtatnunk kell, hiszen azok akár az életünket is veszélyeztethetik. Segítsük és támogassuk azokat, akiknél jól láthatóan felborult ez a belső egyensúly. Továbbá szoktassuk magunkat mértékletességre, valamint arra, hogy felismerjük azt az állapotunkat, melyben elvárásainknak megfelelően, szinte tökéletesen tudunk működni. (Szemléletes példa: egy olimpikontól, fitnesz modelltől nem várhatjuk el, hogy az év minden napján mindig csak azt egye, amit éppen megkíván, hiszen ő a teste, fizikuma felé sokkal nagyobb elvárásokat támaszt.)
A kövér-sovány kategóriák létezése azért is vet fel komoly problémákat, mivel ezek megítélése erősen szubjektív és nyílt terepet enged a diszkriminációnak. Azt feltételezzük, hogy a kövérség oka a lustaság, az egészségtelen életmód, az elhanyagoltság vagy az akaraterő hiánya. Szó szerint stigmatizálják ezek a ráaggatott tulajdonságok annak alanyát, mindezt az óvodától kezdve a munkahellyel bezárólag. Képzeljünk csak el egy egészségcentrumban egy duci recepcióst vagy egy telt dietetikust, edzőt!
Dr. Almási Kitti pszichológus és Kende-Hofherr Krisztina beszélgetéséből – a TE döntésed című sorozat második epizódjából – a következő idézetet érdemes kiragadni a témához kapcsolódóan: „Nekem van egy végtelenül jóképű férjem, aki életem szerelme – és azt nem tudod elképzelni, amikor elmész valahova egy ilyen jóképűvel ducin. És hiába vagy nett, hiába vagy illatos, hiába vagy csinos, látod a lesajnáló tekinteteket, hogy »szerencsétlen, ezzel él«.”.
Útravaló gondolatok
Az előbbi idézet (is) kiválóan mutatja, hogy van még mit alakítani a kövérség fogalmán mind egyéni, mind társadalmi szinten. A nagyobb társadalmi változásokhoz egyénileg szükséges változtatni, azaz önmagunkban kell először rendet tennünk. Kit érdekel, hogy hány kilót mutat a mérleg? Sokkal fontosabb, hogy mit mutat a tükör, de még ennél is jobb, ha Te érzed, milyen szerencsés vagy, hogy ebben a testben élhetsz. Egy olyan test kell, amely tökéletesen működik és egészséges. Nem baj, ha van rajta narancsbőr, ha kicsit több a háj. Az sem baj, ha szőrös vagy szeplős. A lényeg, hogy a Tiéd, és minden nap Téged szolgál ki. Adj hálát érte, hogy működik! Ne bántsd se őt, se a lelkedet!
Végezetül pedig meg kell említeni a toxic diet culture szélesebb körű értelmezését is, például amikor a kelleténél több retussal töltjük fel magunkról a képeket a különböző közösségi portálokra, vagy amikor alakformálókat húzunk fel ruháink alá. Természetesen itt sem az a baj, ha élünk ezekkel a lehetőségekkel. A baj ott kezdődik, amikor ezek nélkül már nem érezzük teljesnek és elég jónak magunkat.
